Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
346 Á nemzetgyűlés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán. Méltóztassék továbbá azt venni, hogy a leromlott viszonyok milyen lehetetlen helyzetbe hozták fizetés tekintetében a községi és körorvosokat. Az. 1908 : XXXVIII. te. egyik szakasza ugyanis azt állapította meg, hogy az állani adja a körorvosok fizetését és azt a törvényhatóságok orvosi alapjába egy összegben beutalja, aztán ez az orvosi alap adta ki a községi és körorvosok fizetését esedékesség idején hiánytlanul. Az úgynevezett szanálási törvény egy szakasza azonban a közegészségi törvénynek ezt a rendelkezését törölte és az egész körorvosi fizetést a községekre hárította át. Ebből az következett, hogy azóta a községi és körorvosok annyi fizetést kapnak, amennyi a község pénztárában van és kapják akkor, amikor a község pénztárában pénz van. (Ugy van. 1 jobbfelől.) Egészen határozottan állithatom, hogy nemcsak egy-két orvos, hanem a községi és körorvosok egész serege most már gyakran fél esztendeig sem jut fizetéséhez, és ha végre megkapja fizetését vagy annak csak egy töredékét, elrontja egész örömét az a sokszor bántó, sokszor megalázó gesztus, amellyel a községi elöljáróságnak nem mindig az intelligencia magas fokán álló tagja ezt a fizetési részlet3t is mint kegyes adományt nyújtja át neki. (Ugy van! jobbfelől.) Természetesen ezen a nagy visszásságon csak az államosítás segítene gyökeresen. Én azonban nem látom annak a nehézségét, hogy addig is, amig ez a végleges rendezés bekövetkeznék, átmenetileg is egy egészen elfogadható és helyes rendezés történjék, amire vagyok bátor ezennel a mélyen t. népjóléti minister ur figyelmét felhívni. Megtörtént — és meg is tudnám nevezni a vármegyét, — hogy egy, a közegészségügyi viszonyok iránt érzékkel bíró, talpraesett és találékony alispán ugy oldotta meg a kérdést, hogy az összes községektől egyenlő százalék arányában bekivánta a körorvosi fizetéshez szükséges járulékokat, létesített egy vármegyei alapot és ebből fizeti pontosan és teljes összegében a községi és körorvosok illetményét, mindig módot találván arra, hogy az alap fizetőképességét fenntartsa, mert a községek, — ami elvégre elkerülhetetlen — nem mindig pontosan és idejében fizetik be járulékaikat. Nagyon kérem tehát a népjóléti minister urat, méltóztassék érintkezésben a helügvininister úrral lehetővé tenni ennek az intézkedésnek általánosítását, mert ez végtelen előnyére válnék a községi és körorvosi szolgálatnak s a minister ur végtelen hálára kötelezné őket ez intézkedésével. Másik nagy sérelme a községi és körorvosoknak s ítéletem szerint is jogos panasza az, amit a délelőtt folyamán többször előhoztak, nevezetesen a lakás kérdése. Jól méltóztatnak tudni, hogy az előbb emiitett novella, az 1908. évi XXXVIII. te. a községek, illetőleg az (egészségügyi körök kötelességévé tette, hogy a községi és körorvosok részére lakást építsenek, ha bérlet utján ez nem biztositható. Sajnos, ez aránylag kevés helyen történt meg és ahol meg is történt — s ez még sajnosabb — leginkább azokon az országrészeken, amelyek tőlünk elszakadtak. Ez az intézkedés azonban, miután papíron maradt, azzal pótoltatott, hogy a községi és körorvosok, akik a IX. fizetési osztálynak megfelelő lakbért kapnak, béreljenek maguknak lakást. Ez azonban teljes lehetetlenség, mert aki ismeri a kis községek viszonyait, nagyon jól tudja, hogy nem a IX. fizetési osztálynak megfelelő lakbérért, hanem bármely magas fizetési osztálynak megfelelő lakbérért sem lehet lakást kapni azon egyszerű okból, mert ilyen nincsen. (Ügy van!) A népjóléti minister ur egy jóakarattal teljes rendeletében ügyeimeztette volt a községeket arra, hogy amig ilyen lakást nem tudnak biztosítani körorvosaik részére, legalább egy váró- és egy rendelőszobát béreljenek az ő részükre. Igen, de a népjóléti minister urnák egyébként legjobb intenciókkal eltelt rendelete is hatástalan maradt, ismét azon egyszerű okból, mert kisközségeink legnagyobb részében ilyen helyiség sem kapható. Innen ered azután az a szomorú tény, hogy kisközségeink legnagyobb részében ma a körorvos intelligens család részére alig alkalmas, lakásnak alig nevezhető helyiségekben lakik, amiről egyébként a délelőtt folyamán már beszéltünk. (Szeder Ferenc: Tökéletesen igaza van!) és amit a népjóléti minister ur maga is megerősített előadásával. Ezen az állapoton segítenünk kell és azt hiszem, ép most lenne legjobb alkalma ennek, amikor a t. népjóléti minister ur kezdeményezéséből az országban a kör orvosi körök revízió alá vétetnek. Azok szaporítása, községek uj csoportosítása van tervbe véve, ami természetszerűleg az uj egészségügyi körök székhelyeinek megállapításával jár. Most lenne az ideje annak, hogy minden ilyen kör székhelyén létesíttessék egy körorvosi lakás. Nagyon jól tudom, hogy ezt a terhet a mi községeink, amelyek roskadoznak a pótadó terhe alatt, nem bírnák meg egy összegben, különösen nem bírná meg a székhelyközség, amelyet az ilyen kiadások fele összege terhel, viszonzásul azért az előnyért, amelyet a körorvosnak helybenlakása neki nyújt. Délelőtt azonban fölvetteíett egy indítvány, ha jól emlékszem Csilléry képviselőtársam részéről, amelyre a népjóléti minister ur már eléggé megnyugtató választ is adott, hogy tudniillik a községeknek egy ilyen célra hosszú lejáratú kölcsön szereztessék. Ez hosszú évekre elosztva a községek terhét mindenesetre mérsékelné. Vagyok bátor tehát ezt a kérdést is a t. népjóléti minister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Csik József .jegyző : Csilléry András ! Csilléry András : T. Nemzetgyűlés !^ Végtelenül örülök annak, hogy előttem szólott t. képviselőtársam azokat a sérelemeket, amelyek az orvosi kart, különösen a hatósági orvosi kart az utóbbi időben rendkívüli megrázkódtatásoknak teszi ki, olyan tárgyilagosan tárta a Nemzetgyűlés elé. Nagyon örülök ennek különösen azért, mert egy vérbeli közigazgatási ember, egy jogászember szájából hallottam ezeket, akit tehát semmikémien sem lehet elfogultnak ifélni ebben a kérdésben s aki igazán tárgyilagosan ismertette azokat a nehézségeket, amelyekkel ezidő szerint a hatósági orvosi kar megélhetési viszonyai tekintetében fölmerülnek. Ehhez esak azt mondhatom, hogy ez csak egyik oldala a kérdésnek, tudniillik a státusrendezés kérdése, illetőleg az anyagi viszonyaik rendezésének kérdése, a másik kérdés azonban, amely rendkívül izgat minket, a fegyelmi ügy kérdése. A helyzet t. i. ezidő szerint az, hogyha községi és körorvosokat fizeti a község, intézkedik pedig a közigazgatási hatóság; a néojóléti^ ministerium adja ki a közegészségügyi intézkedéseket, a felelősségre vonás kérdésében viszont a belügyminister urat illeti a rendelkezési jog. Méltóztatnak látni, hogy a községi és körorvo-