Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
A nemzetgyűlés 492. ülése 192t zése érdekében tanfolyamokat rendeztek. Tudom jól, hogy a közigazgatási tisztviselők, — szükségét érezvén ennek — maguk kezdeményezték ezeknek a tanfolyamoknak létesítését, amelyeknek feladata volt a tudományos és elméleti ujabb megállapításokkal megismertetni a gyakorlati pályán működő tisztviselőket és bemutatni nekik a gyakorlat terén létesült intézményeket- Ennek az intézkedésnek meghonosítása minden nagyobb költség nélkül megtörténhetnék különösen és elsősorban a népegészségügyi ismeretek megszerzése, illetőleg a továbbképzés érdekében; kétségtelennek tartom, hogy ennek már magának is igen nagy fejlesztő hatása lenne a népegészségügyi szolgálat érdekében. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat. hogy beszédideje egy perc múlva letelik. (Szeder Ferenc: Rossz az a házszabály nagyon! Amikor ilyen okos dolgokat mondanak, akkor ilyen rövid az idő! — Rainpreeht Antal: Rájön a t. kormánypárt is arra, hogy változtatni kell rajta!) Puky Endre: Én mindenesetre nagyon sajnálom, hogy a tegnapi nap nem nyújtott alkalmat nekem arra, hogy ezekről a kérdésekről bővebben is szólhassak. De méltóztassék megengedni, hogy még egy nagy hiátust... (Felkiáltások: Meg lehet a beszédidőt hosszabbítani! ) Tisztelettel kérem a beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását! Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, hozzá méltóztatik-e ehhez a kérelemhez járulni? (Igen! Nem! — Graeffl Jenő: Nem járulunk hozzá!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház hozzájárul. (Beck Lajos: A precedens megvan!) A képviselő urnák tehát még 15 percig van joga beszélni. Puky Endre: T. Nemzetgyűlés! Amikor ki akarjuk képezni a hatósági orvosokat ebben az irányban is t. i. a megelőző rendészetre,, akkor természetes, hogy megkívánhatjuk a középfokú és felsőbbfoku hatósági orvosoktól, hogy ez a nagy feladat, amely őket teljesen elfoglalja, meritse ki egészen és kizárólag tevékenységüket. A közép- és felsőbbfoku hatóságok hatósági orvosai ne folytassanak magánpraxist, (Ugy van! jobbfelől!) szenteljék magukat kizárólag e nagy feladatok teljesítésének. (Ugy van! jobbfelől. — ÍVanczák János: De fizessék is meg őket!) Természetes, hogy ez maga > után vonja azt, hogy adjunk nekik olyan javadalmat, hogy ezt tőlük méltányosan meg is követelhessük. (Ugy van ! jobbfelől.) Amikor azt látjuk, hogy olyan magas elméleti képzettséggel rendelkező tisztviselőket, amilyenek az orvosok, a tiszti főorvosok, a VII. és VIII. fizetési osztályba, a járási orvost a IX. és X. fizetési osztályba, a körorvosokat pedig a X. és XI. fizetési osztályokba osztottuk be, ugy, hogy ez utóbbiaík azon felül egész életükben nem mennek, — akkor kétségtelen, hogy ez az intézkedés javításra szorul. Én nem akarok itt részletes indítványt tenni e tekintetben, az én kérésem csak az, találja meg a t. népjóléti minister ui\ a belügyminister úrral egyetértve, a módját annak, hogy ezek a hatósági orvosok javadalmazásukban egy fizetési osztállyal feljebb mehessenek. (Hedry Lőrinc: Államosítani kell őktet! Ez régen megérett kérdés! — Szabó József: Veszélyes dolog lenne!) Ha a közigazgatást a megelőző^ rendészet irányában akarom kifejleszteni, ha én a hatóan január hó 20-án, szerdán. 345 sági orvosokat ilyen irányban ki akarom képezni, ha azok jogállását az elbeszélt értelemben meg akarom állapítani és javadalmukat fel akarom emelni, ugy nem mutatkozik erre semmi más mód, mint közegészségügyi rendészet egyetemes reformja és a hatosáéi orvosi szolgálat államosítása. (Ugy van! jobbfelől és a szélsőbaloldalon.) A hatósági orvosi szolgálat államosítása az a kérdés, amely már évtizedek óta foglalkoztatja a közvéleményt, ez közigazgatásunk égető bajainak egyike, amelyen való segítést évtizedek óta kívánják azok is, akik különben elvi ellenségei a törvényhatósági vagy községi közegek kinevezésének; kivárnák a^ municipiálisták is, kívánják maguk a törvényhatóságok is ismételt felterjesztéseikben. Örüljünk neki, hogy van, ime, egy tér, egy mező, ahol a politikai ellentétek teljes kikapcsolásával, semmi mástól nem vezettetve, mint a nemzet egyetemes nagy egészségügyig érdekeitől, a felfogások találkozni tudnak. Én azt hiszem, nem tévedek akkor, ha azt mondom, hogy ez azért van igy, mert a magyar közvélemény, a magyar társadalom önkénytelenül is megérzi hogy itt olyan nagy feladatokról van szó, amelyek meghaladják az egyes szűk körben mozgó autonóm testületek erejét s amelyek egyetemes érdekeket foglalnak egybe. Én nagyon kérem a mélyen t. népjóléti minister urat, méltóztassék ezt a kérdést előkészíteni és a körorvosi, illetőleg hatósági orvosi szolgálat államosítása érdekében kapcsolatban az egészségügyi igazgatás reformjával, javaslatával mielőbb a nemzetgyűlés elé lépni. (Helyeslés jobbfelől.) Meg- vagyok győződve arról, hogy bár ilyen javaslat nagy áldozatokat is jelentene az államháztartásra, de elvi alapon meg fogja találni az egész nemzetgyűlés egyhangú helyeslését és hozzájárulását. (Helyeslés a középen.) Ezekután még röviden rá akarok mutatni közelebbről a községi és körorvosok szolgálati -viszonyaira. Én azt hiszem, sokszor szem elől tévesztik, hogy a vidéki hatósági orvosok szolgálata más jellegű, mint a városban élő hatósági orvosoké. Más jellegű annyiban, mert azoknak a működése fáradságosabb, sokkal több találékonyságot kivan, és kockázatosabb. Ők nem lehetnek specialisták, nekik az orvosi szolgálat valamennyi körével egyformán kell foglalkozniuk, (Ugy van! jobbfelől.) az ő helyzetük fáradságosabb, mert sokszor kell beteghez járniok éjszaka, rossz utakon, télvíz idején, zivatarban; az ő felszerelésük sokkal hézagosabb (Ugy van! jobbfelől.) és igy sokszor sem a súlyosabb orvosi beavatkozásnak eszközeit és szereit, sem az önvédekezésnek higiénikus előfeltételeit niem tudják biztositani. Tudok esetet, amikor a faluvégi cigányputriban éjszaka petróleumlámpa homályában végzett az a hatósági orvos életbevágó szülészeti beavatkozást. (Ugy van! jobbfelől) Amikor én hosszú közigazgatási praxisom alatt elismeréssiel láttam a községi és kör orvosoknak minden tiszteletet megérdemlő munkáját, a kötelességnek, emberszeretettől is telkesitett, pontos elvégzését, ugyanakkor lehangoltsággal látom,, hogy rossz utón indulunk, ha ennek az orvosi karnak anyagi megélhetését rontjuk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már maga az előbb emiitett körülmény, hogy a fizetésük a IX. fizetési osztályban lett megállapítva, amelyből többé előmenetelük nincs, elég bizonyítéka állításomnak, (Hedry Lőrinc: Az állások fele üres, nincs pályázó!)
