Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

Ä nemzetgyűlés 483. ülése 1925. évi december kő 12-én, szombaton âô négyéves eredményét a következőkben reszunimálja. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a földreformnak eddig két nagy eredménye van. Az egyik eredményez, hogy a 620.000 kisbirtokost létszámot felemelte 840.000-re, a másik nagy eredmény szerinte az, hogy a túlságos nagy birtoktesteket lefaragta. Én azokkal szemben, akik azt mondják, hogy a földreform eddigi eredménye semmi, vagy azt lekicsinylik, nevetségesnek tartják, a magam részéről kijelentem, hogy igenis, az eddigi földreformeljárást jelentékenj'" lépésnek tartom, amelynek megvannak a maga szociális és gazdasági eredményei. Amidőn ezeket kijelentem, méltóztassanak megengedni, hogy a ministerelnök ur e kifejtésével foglalkozzam, vájjon ugy áll-e ez a statisztika, amint a ministerelnök ur állítja, hogy valóban 600.000 kereső nincstelenünk van-e és ebből 300.000-et földhöz juttattak-e ? Nem ! A statisztikai adataink mást mutatnak. Nekünk nem 600.000 nincstelenünk van, hanem circa egy millió kereső nincstelenünk. Ha tehát ebből az egy millió kereső nincsetlenből 300.000-et földhöz juttattunk, még mindig marad 700.000 nincstelenünk, azonban a ministerelnök ur saját állitása szerint 220.000 törpebirtokot alakítottak a földreform során. Ha tehát 220.000 törpebirtokot alakítottunk, akkor 300.000 családot nem juttathattak földhöz, mert ha 220.000 törpebirtokot alakítottak, akkor csak 220.000 család juthatott földhöz. Ez az egyik tévedése az igen t. ministerelnök urnák. Másik kardinális tévedés az, hogy fájdalom, ezek a földek, amelyeket az OFB. a kormány segítségével el tudott venni, nem egészen a földigénylők és nincstelenek részére jutottak, mint ahogy a ministerelnök ur állította, amennyiben az O. F. B. jelentései szerint az elvett földekből mindenekelőtt alakítottak 497 közös legelőt, s én ezt 100.000 holdra becsülöm. Tehát a földigénylők részére maradt 460.000 hold föld. Alakítottak talán 150.000 házhelyet és igy ez a terület így levonandó ebből a földmennyiségből. A házhelyekre kiosztott területekkel a magam részéről meg vagyok elégedve, különösen ha a mai munkálatok befejeződnek. Ilyenformán circa egy midió nincstelen részére maradna a földreform céljaira összesen 430.000 kat. hold föld, bár lehet, hogy ehhez a következő 2-3 esztendőben még 200—300.000 kat. hold földet hozzáadnak. Itt ismét kötelességem a t. minister ur ügyelmét felhívni egy súlyos tévedésére. Ezt a 430.000 kat. holdat sem a nincstelenek vagy a törpebirtokosok kapták. Csak egy részét kapták ők. Önök is igen jól méltóztatnak tudni, hogy a földreform címén elvett földekből kaptak a püspökök, az egyházi hatóságok, a vitézi székek, a jegyzőségek, középbirtokok alakítására kaptak földet egyesek, egyes kiváló egyéniségek, főispánok, nemzetgyűlési képviselők, tisztviselők, iparosok, tanítók, csendőrségek. És azt hiszem, folytathatnám még a felsorolást, mennyien kaptak földet a földreform címén elvett földekből. Ez mind levonandó abból a földmennyiségből, amelyet a nincsteleneknek akar Bethlen ministerelnök ur juttatni. (Szabó Sándor: Ezek is nincstelenek ! Ha földjük van, nem adnak nekik !) Örvendek, hogy ezek földet kaptak, ne értsen félre a képviselő ur, de a ministerelnök ur azt mondotta, hogy mind az ötszázezer holdat nincstelenek kapják. Bebizonyítottam, hogy eznem áll. Ha az igen t. ministerelnök ur leszámítja ezeket a területeket, akkor nem fogja ezt a kijelentést még egyszer megtenni. (Szeder Ferenc: De eltévedtek már Nagyatádi gondolatától ! — Szabó Sándor : Ez már frázisszámba kezd menni ! — Szeder Ferenc: Maguknál már frázis régen!) Elnök : Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! Dénes István : A ministerelnök ur az eddigi földreform második nagy eredményét abban látja, hogy lefaragták a nagybirtokok túlzott testét. En azt, hogy az ezer holdon felüli birtokok 6,350.000 kat. holdjából 500.000 kat. holdat földvagyonváitsággal együtt elvettek, nem tartom olyan lényeges lefaragásnak, amelyre a ministerelnök ur, mint hatalmas eredményre mutathatna rá. Összegezve a tényeket, összesen van mintegy 1,500.000 földigénylő Magyarországon és ezek eddig kaptak cirka 450—50li ezer katasztrális holdat. Ha vége lesz a földreformnak, és fognak kapni a ministerelnök ur szerint 1,000.000— 1,500.000 kat. holdat, akkor is kiselejtezve marad több mint 40—50%-a a földre jogosultaknak, akikben a a t. kormány felébresztette a vágyat azzal, hogy földet igért nekik. A ministerelnök ur velünk szemben a nagybirtok védelmére igen érdekes érvet hozott fel, amely a földbirtokreform irodalmában eddig ismeretlen és páratlan volt. A ministerelnök ur kijelentette, hogy Magyarország nem lehet kisbirtokos ország. Nem vitatkozom vele. csak azt mondom : a mi szempontunkból lehet. Ahogyan Svájc, Hollandia, Dánia, Svédország, stb., előkelő és kiváló nagy- és kisállamok lehetnek kisbirtokos államok, Magyarország miért ne lehetne 1 Azt mondotta továbbá a ministerelnök ur, hogy azért nem akarja a nagybirtokot bántani, főleg a nagybirtokot, mert a független városi zsidó eiemmel szemben a nagybirtokososztály az egyetlen független osztály, amely a történelmet reprezentálja, amelyre a magyar jövőt épiteni kell es amely a magyar történelmet van hivatva a jövőbe is átvinni. Súlyos és nagy kijelentés volt ez, és én felteszem a kérdést, mert fel kell tennem, vájjon igaza van-e a ministerelnök urnák ebben, vajjou nem vetette-e el igen r erősen a kalapács nyelét ennél a kijelentésnél! Én ugy tanultam a történelemből, hogy idegen származású királyaink a magyar földet nem magyaroknak adták, a nagybirtokokat igen nagy részben idegen nemzetiségű udvaroncoknak és jövevényeknek adományozták, akik azután évszázadokon keresztül versenyeztek abban, hogy a faj magyar népet hogyan kell elnyomni. Én a történelemből ugy tanultam, hogy azoktól a magyar mágnásoktól és főuraktól, akik a magyar népet szerették és érte vérüket is ontották, Rákóczi Ferenctől pl., elkobozták a magyar földet és odaadták ismét olyanoknak, akik a magyar népet elárulták. Sőt tovább megyek, t. Nemzetgyűlés ! Én ugy emlékszem, hogy 1849-ben az oroszokat a nemzet fájdalmára nem a magyar intelligencia és nem a pórnép hozta be, hanem azok az idegen- származású nagybirtokosok és mágnások, akik ma is itt élnek. Én ugy tudom, hogy a magyar nemzet bálványának, Kossuth Lajosnak, azért kellett élete végéig külföldön élnie és azért nem tehette a szent magyar földre lábát, mert itt idegen származású főurak lehetetlenné tették ezt. (Szeder Ferenc a jobboldal felé : Önök támogatják ezeket ! — Csontos Imre : Kicsodát támogatunk ? Hogy van ilyen esze a képviselő urnák 1 Milyen észjárás ez? — Zaj.) Einök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni ! , Dénes István : Én tisztelem azokat a személyeket, akiket megemlítek, de kikre akarja a ministerelnök ur a magyar jövőt aíapitani ? Vájjon Pallavicini Alfonzra, Józsiás szász-kóburggóthai hercegre, Boncompagni, San Martino, Montenuovo hercegekre, avagy Ferenc bajor kir. hercegre, vagy Kohner Adolfra, Schossberger Rezsőre, Hercog Mórra, akiknek nagybirtokaik vannak és akik uralják a magyar földnek majdnem 45 %-át 1 Szomorú dolog ez és ennek a nemzetgyűlésnek nem szabad hangtalanul eltűrni