Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

À nemzetgyűlés 492. ülése 1926. legalsóbb rétegeit is felvilágosítsák ennek a bajnak jelentőségéről. E'hhezi a másik rmodhoz «tartozik az -absztinencia kérdése is. Az orvosok ennek ezen a téren rendkívül jelentőséget tulajdonítanak, azonban erile is esak az a szabály áll, hogy könnyű prédikálni és nehéz betartani. Hiába hivatkoznak arra, hogy a lángelmék tulaj donképen mindig absztinensek voltak, és hogy a legnagyobb alkotók a legpozitivebb tudományok terén, mint például a mathézis terén is, az absztinencia híveinek bizonyultak, mint például Newton; a gyakorlat mégis csak azt bizonyítja, hogy a lángelmék vannak kisebbségben és hogy a nagy többségben llevő emberiség ezeknek a papiroson és szóban hangoztatott elveknek gyakorlati keresztülvitelébe nem hajlandó belemenni. A legjobban bizonyltja ezt az a tény, hogy egy a klinikákon bizalmasan felvett statisztika tulaj donképen azt a furcsa eredményt mutatja, hogy az orvosok körében, akiknek részéről pedig az absztinenciát legerősebben hangoztatják, a vérbajnak igen számos betege és áldozata van. Ennek természetesen az orvosok szterint a korai házasság volna egyik legjobb ellenszere. Épen a mai nehéz gazdasági viszonyok között azonban ennek a gyakorlati életben való keresztülvitelét propagálni és ezt eredményesen keresztülvinni vajmi nehéz. Én a kötelező vizsgálatnak, mint ezen a téren egyik legfontosabb orvoslási módnak, a házasulandók körében való keresztülvitelének tavaly hivéül vallottam, magamat. E kérdés beható tárgyalásánál azonban ettől a gondolatomtól, mindjárt kifejtendő okoknál fogva, kénytelen voltam elállani. Hangsiílyozni kivánom azonban, hogy mig Amerika még mindig, a szomorú tapasztalatok ellenére is legújabb kongresszusain is erőteljesen követeli a kötelező vizsgálat drákói szigorral való keresztülvitelét, addig Németországban ... Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni, mert beszédideje lejárt. Beck Lajos... a legutóbbi kongresszuson is olyan kiváló férfiak, mint Huschke és Heller, Ausztriában pedig az első bőrgyógyász, Finger is ezek ellen foglalt állást, sőt legutóbb 1925 októberében az Union International contre le péril vénérien Parisban tartott kongresszusa szintén a reglementálás ellen foglal állást. Más alkalmat is fogok még keresni, hogy erről a kérdésről beszéljek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Nemzetgyűlés! A 4. rovatnál, a népbetegségek elleni védekezésnél is hihetetlenül alacsonynak tartom az előirányzott összeget. Az a 3 milliárd, melyet itt előirányoznak, még arra sem elegendő, hogy a megfelelő számú röpiratok és felvilágositó iratok elkészittessenek és — amint Beck t. képviselőtársam az előbb elmondta — százezer számra a lakosság közé kidobassanak. A népbetegségek elleni tulaj donképeni védekezés persze nem a röpiratoktól, sem pedig ettől az összegtől függ, mert ugy a venereás betegségek, mint a r tuberkulózis elleni védekezésnek igen nagy része azon fordul meg, hogy az illető megbetegedettek milyen gazdasági helyzetben vanak, micsoda lehetőségeik vannak egyrészt a betegség eltörlésére, másrészt, ha már megfertőztettek, a betegségből való felgyógyulásra. Egy orvosi szaktanácskozás eredményét évi január hó 20-án, szerdán. 341 olvasom itt fel néhány sorban, amely azt mondja: (Olvassa): Azzal tisztában kell lennünk, hogy a tuberkulózis kérdése gazdasági kérdés. Ott, ahol nagy a vagyonosodás, ahol a kereseti viszonyok jók, ahol van ipar és nincs sok munkanélküliség, javulnak a tuberkulotikus megbetegedési számok, különösen javulnak ott, ahol a munkáslakásviszonyok jók és ahol jobb a táplálkozás. Bátran azt állithatjuk, hogy egy ország vagyonosodásának, gazdasági fejlettségének, munkásai szervezettségének és munkabiróságának fokmérője a tuberkulózis kérdése, valamint az is, hogy munkásvédelmi és ipartörvények vannak-e egyáltalában abban az országban s hogy ezeknek a törvényeknek végrehajtása elég szigorúan történik-e vagy nem. A vagyonosodás kérdésének befolyása a tuberkulózisra nem uj dolog, erre rámutattak Németországban számos dolgozatban; a tuberkulózis proletárbetegség, ehhez kétség nem fér.« Amikor tehát a népbetegségek elleni védekezésről van szó, akkor elsősorban arra kell törekedni az összkormánynak. — hiszen ez nem kizárólag a népjóléti minister feladata — hogy olyan munkalehetőségeket teremtsen, melyek a munkásság megélhetési lehetőségét emelik, oly állapotokat teremtsen, hogy a tömeglakások, ahol 8—10—15 személy lakik együtt egy kis zugban, megszűnjenek, a lakáskérdés ugy legyen rendezve, hogy a fertőzött beteg az egészségestől elkülöníthető legyen. Meg kell szüntetni azokat az állapotokat, hogy pl. a budapesti szegény munkásgyermekek soha életükben Budapest határán tul nem kerülnek, soha életükben ahhoz a szerencséhez nem jutnak, hogy egy pár hónapot a Balaton melLett vagy egészséges vidéken eltöltsenek. Épen a múlt héten hallottam egy családról, ahol 6 családtag van együtt egy szobás pincelakásban, ahol az anya és 18 éves felnőtt leánya súlyos nyilt tuberkulózisban otthon fekszik, az apa 6 hónapja munkanélküli, két kis gyermek van, egy 6 és 4 esztendős, ezenkívül egy 14 esztendős^ gyermek, aki munka után jár. Az apa végső kétségbeesésében azzal fenyegeti a két kisebb gyermeket, hogy kipusztítja őket, mihelyt a végsőjét járó anya és a legnagyobb leány elpusztul, csak a 14 esztendős gyermeknek kegyelmez meg, mert ő már maga is el tudja' magát tartani. Ilyen körülmények között a diszpenzerek munkája is teljesen meddő és minden tudomány megáll ott, ahol a diszpenzer hiába rendel el egészségügyi intézkedéseket, hiába ad orvosszert, hiába rendel el akármit, ha az intézkedéseket megfelelő lakásban nem lehet végrehajtani ha megfelelő táplálkozással nem lehet a gyógyulást elősegíteni. Az a rendszer, amelyet a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület meghonosított, a gondozónők rendszere, és az egyes gondozó gócpontok létesítése a tuberkulózis és a venereás betegségek elleni védkezés terén is kiépitésre vár. még pedig" nemcsak Pesten, hanem főleg a vidéken. Ezenfelül szaporitani kell a kórházi helyeket, hogy a fertőzött betegeket kórházba lehessen helyezni, hogy ne maradjanak a családon belül. Szaporitani kell a kórházi helyeket különösen azért, mert ma a tömegszállásokról egyenesen kiűzik a fertőzötteket, hiszen rettenetesen félnek tőle s ezek a fertőzöttek az egyik tömegszállásról a másikra bolyongva, vándorolva, viszik magukkal a fertőzést és terjesztik. Ez ellen pedig nem 3 milliárd, hanem tízszer annyi sem elegendő. Azt hiszem, nagyon jót tenne, ha csak az első költségekre a nemzettó*