Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
334 A nemzetgyűlés 492. ülése 1926, évi január hó 20-án, szerdán. lási költségekre 195.827000.000 koronát vesz fel a költségvetés, ezt az a memorandum, amelyre Csilléry András t. képviselőtársam hivatkozott, törvénytelennek és jogtalannak minősiti. A magyar városok országos kongresszusának állandó bizotttsága a múlt évi március 10-én ülést tartott, amelyben megállapította azt, hogy sem az 1924. évi IV. te, sem pedig az 1925. évi IX. te. nem ad a kormánynak felhatalmazást arra, hogy ezt a kötelességet, ezt a terhet, amely az 1898. évi XXI. te. alapján az államkincstárt terheli, áthárítsa az autonómiákra. T. Nemzetgyűlés! Eltekintve a kérdés jogi részétől és eltekintve attól, hogy ennek a rendeletnek a kiadására a kormányt törvény nem hatalmazza fel, lényegében is káros és mellőzendő az autonómiák ilyen megterhelése, amelyet azok vagy nem fognak tudni teljesíteni, vagy pedig csak más kötelességek háttérbe szorításával fognak csak tudni teljesíteni. A városoknak vannak messzemenő szociálpolitikai kötelességei, sőt mondhatnám, hogy a teljesen elhanyagolt állami szociálpolitika hiányait a városoknak kell pótolniok, ha meg akarnak felelni kötelességüknek és rendeltetésüknek. Hogy csak egy dolgot említsek a munkanélküliség problémáját, amely szörnyű nagy probléma, — hiszen százezrek vannak hónapok óta munka nélkül, mondhatom a szanálás következtében — a kormány és a népjóléti minister ezt teljes közömbösséggel szemléli. Teljesen közömbösen nézi a munkanélküliek vergődését, családok tízezreinek éhségét; nincs szava, rendelkezése, pénze, semmije ezek számára. Azt látjuk, hogy azokat a városokat, amelyek észrevették a problémát és igyekeztek segíteni a munkanélkülieken, habár kevés eszközzel, de mégis igy ekéztek valamennyire közel férkőzni a problémához... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez a probléma nem ehhez a rovathoz tartozik. Propper Sándor: Hozzátartozik, ennek a rovatnak bevétele elvonja a városok erejét azoktól a problémáktól. Elnök: Nem tartozik hozzá. Ezt az elnök állapítja meg-, ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni. Popper Sándor: Vannak igen messzemenő szociálpolitikai törekvések, amelyek a városokban megnyilvánulnak. Ha már most a maga terheit igyekszik isy átesusztatni a törvényhatóságokra, az autonómiákra akkor ezzel elszívja azokat az erőket, amelyek a probléma megvalósítására szobrainak. A városok kongresszusának állandó bizottsága memorandumban fordult a nemzetgyűlés tagjaihoz és valószínűen a kormányhoz is. Ebben a memorandumában hat pontban sorolja fel a városok követelését, illetve kivánsáe-ait ezzel a rendelettel kapcsolatban. Én ezt a hat pontot fel fogom olvasni, egyrészt azért, hogy belekerüljön a Naplóba, másrészt pedig azért, hogv a népjóléti minister nmak alkalma legyen itt pontonként válaszolni ezekre az igényekre. A városok állandó bizottsága kéri, hogy (olvassa): »1. A nvih T ános betegánoláist és az állami gyermekvédelmet a törvényhozás utján állami feladattá nvilvánitsák. 2. Az államivá nyilvánított feladatok költségeinek kérdésit arányos és esrvenlő teherviselés utján oldják meg. 3. A kórházi b^tegánolási díjakat mindenle or a vaJ óságos szükségletnek és az egyes kórházak színvonalának és fejlesztésének megfelelő mértékben a jövőben a m. kir. munkaügyi és népjóléti minister állapítsa meg. 4. Az egyes kórházaknak az ápolási díjak elégtelen megállapításából származó hiányait a kormány visszamenően rendezze. 5. A kérdés rendezése céljából a nemzetgyűléshez törvényjavaslatot terjesszen be a minister és nyújtson módot arra, hegy a javaslathoz a városok kongreszszusa is hozzászólhasson. 6. A nyilvános betegápolás és állami gyermekvédelem költségeinek törvényes rendezéséig- a 4100/1925. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet végrehajtását a minister függessze fel.« Mindezeket a kívánságokat a magamévá teszem, mert veszélyt látok abban, hogy a városokat megfelelő fedezet nélkül ilyen nagy teherrel megterhelik, és lehetetlennek tartom azt is, hogy a ministérium minden törvényes felhatalmazás nélkül rendelet utján terhelje meg ilyen súlyosan a városokat. Nagyon lekötelezne a minister ur, ha egyrészt a rendelet kétségbevont törvényességére, másrészt a városok kongresszusának állandó bizottságától eredő eme hat pontból álló követelésre vonatkozóan nyilvánítaná és kilátásba helyezné, hogy az autonómiákat ettől a rájuk nem tartozó tehertételtől mentesíteni fog'ja, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés! A címnek ezzel a rovatával kapcsolatban engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy a népjóléti minister ur figyelmét két körülményre felhívjam. Az egyik a nyilvános jellegű kórházak orvosainak és tisztviselőinek státusrendezésére vonatkozik. Ebben a kérdésben mindezideig, sajnos, nagyon kevés történt. A törvényhatósági kórházak tisztviselőinek tulajdonképen ma sincs gazdájuk. Nem köztisztviselők, nem vármegyei tisztviselők, de magánalkalmazottak sem. A szolgálatuk közszolgálat, azonban fizetés és státusrendezés tekintetében semmiféle kategóriába nincsenek besorozva. Minden más tisztviselőnek megvan a reménye, hogy szolgálati idejének multával bizonyos idő múlva automatikusan r magasabb fizetési osztályba lép elő. A kórházi tisztviselőknél ilyen automatikus előmenetelről szó sincs. Azonkívül, amíg a köztisztviselők mindenütt és mindenkor bizonyos kedvezményekben részesülnek, ettől a kórházi tisztviselők el vannak ütve. Hogy ennek a dolognak komikumára mutassak rá, a köztisztviselők például az Országos Betegsegélyző Alap révén bizonyos kedvezményekhez jutnak, de a kórházi tisztviselők, akik azért, mert családjukkal együtt a kórházban laknak, ki vannak téve fertőző betegségek szerzésének, ezekből a kedvezményekből ki vannak zárva. E tekintetben még a magántisztviselők is jobb helyzetben vannak, mert a munkaadójuk köteles őket a törvény értelmében betegség és baleset esetére biztosítani. Arra kérem a minister urat, rendezze végre a kórházi tisztviselők státusát, hogy legalább tudják ezek a tisztviselők, hová tartoznak és milyen minőségben teljesítenek szolgálatot. A másik kérdés, amelyet ezzel kapcsolatban a t. Nemzetgyűlés elé hozok, a hatósági orvosok státusának kérdése. Tudvalévő dolog, hogy a törvénvhatóságok négy kolumnáris tisztviselője a főjegyző, a főügyész, az árvaszéki elnök és a főorvos. Bár a főorvos beletartozik a négy kolumnáris tisztviselő sorába, a státusrendezésnél őt lefokozták. A 7000. számú kormányrendelet a főorvosokat a VIII. fizetési
