Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-492
À nemzeigyülés 492. ülése 1926. évi január hó 20-án, szerdán. 335 osztályba fokozta le, és csak 10 év múlva mehetnek előre a VII. fizetési osztályba, mig a többi kolumnáris tisztviselőt a VII. fizetési osztályba sorozta, ahonnan előremehetnek a VI. fizetési osztályba. Ép ilyen sérelem érte a járási tisztiorvosokat is. A járási tisztiorvosokat a rendelet a X. fizetési osztályba sorozza, ugy, hogy csak hat évi szolgálat után mehetnek előre a IX. és további nyolc szolgálati év után a VIII. fizetési osztályba, jóllehet a velük egyenrangú másodfőjegyző mindjárt a VIII. fizetési osztályban kezdi^ és tiz évi szolgálat után bekerülhet a VII. fizetési osztályba. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom arra az anomáliára, hogy a vármegyei hatósági orvosoknak ma két gazdájuk van. A státusrendezés és a szolgálati fizetés tekintetében a belügy minister alá tartoznak, mig szolgálati működés dolgában az egészségügy legfőbb őrének, a népjóléti minister urnák hatáskörébe tartoznak. Ez a kettéosztottság hozza magával azt, hogy nem részülnek kellő méltánylásban a hatósági orvosok, akikre pedig a közegészségügy van bizva. Arra kérem a minister urat, hogy azt a nagy problémát, — amelyet, ha jól emlékszem, Alfoldy képviselőtársam itt a Házban egyszer már szóvá tett, — a közegészségügy államosítását méltóztassék a kezébe venni. Meggyőződésem szerint az összes hatósági orovosok egy státusba volnának sorozandók, még pedig a népjóléti minister ur hatásköre alatt. A státus ugy volna rendezendő, hogy kezdődnék a körorvosoknál és menne a főorvosokon végig fel a közegészségügyi államtitkárig, esetleg a ministerig, aki alá tartoznának az összes egészségügyi kérdések és a közhatósági orvosok státusa is. Ezt kívánja a közegészségügyi szolgálat egyöntetűsége. Amidon ezekre a kérdésekre a minister ur ügyeimét felhívom, kérem, méltóztassék az elmondottakat rnegíontolni. (Helyeslés jobbfelől.) 1ÜÍ„ÖA: Szólásra következik.!; liéjj Imre jegyző: Petrovácz Gyula! Peirovácz Uyuia: T. Nemzetgyűlés! Azután a kitérés után amelyet a vitában előttem leiszóialt t. képviselőtársaim elkövettek, legyen szabad visszatérnem az eredeti címhez, a törvényhatóságokat terhelő nyilvános betegápolási költségek tételéhez, amelynél a nyilvános betegápolási és gyermekvédelmi költségeket az állami költségvetésből a törvényhatóságok költségvetésébe tolta át a kormány. Az ez elleni felszólalások, sajnos, kizárólag csak a székesfővárosra szorítkoztak. Más városok képviselői közül senkit sem hallottunk, aki ez ellen az összes törvényhatóságokat ért rendkívül súlyos sérelem ellen itt a nemzetgyűlésen szót emelt volna. Amikor csatlakozom mindazokhoz, amiket ebben a kérdésben más képviselő urak itt előadtak, csupán egyetlen egy tételre, amely Budapest székesfővárost a legkülönösebben érinti, óhajtom a népjóléti minister ur szíves figyelmét felhívni. A törvényhatóságokra átruházott költségeknek szétosztása abszolúte igazságtalan módon történik. Ezek a költségek ugyanis a vármegyei és a városi törvényhatóságok és Budapest székesfőváros között progresszív arányban osztattak ki. Hogy csak a főbb tételt mondjam el számszerűen, egy vármegyei törvényhatósági lakosira ezekből a költségekből 5-7 aranykorona esik, ugyanakkor egy vidéki töirvényhatósíági városban élő lakosra. 11 aranykorona és ugyanakkor Budapest székesfővárosban lakó minden egyes lakosra 19 aranykorona esik, vagyis a pirogresszió olyan, mintha Budapest székesfőváros minden lakosa háromszor olyan teherviselő képességű volna, mint a vidéknek minden egyes lakosa, vagy legalább is kétszer olyan teherviselőképes volna, mint valamely vidéki törvényhatóság lakosa. Ezt a nem szociális progressziót szeretném abból a javaslatból kitöröltetni, amelyet most a népjóléti minister ur előkészít. Miután ugyanis ennek az áthárításnak a ténye nem sikerült, miután kivétel nélkül valamennyi törvényhatóság^ ez ellen tiltakozott és a közigazgatási bírósághoz felebbezett, és miután a közigazgatási bíróság vélelme szerint ezeknek a feiebbezéseknek helyt kell adni, ennek következtében most tudomásom szerint előkészítő tárgyalás alatt van egy egészen uj törvényjavaslat, amely ezt a kérdést tehát törvényes módon szabályozza s amely törvényjavaslatnak idehozataláig ez a kérdés egyelőre fel van függesztve. Én arra kérem a népjóléti minister urat, hogy igenis csináljon progressziót ebben a törvényjavaslatban, de nem olyan progressziót, hogy a legkevesebbet a vármegyei törvényhatóságok és a legtöbbet Budapest székesfőváros adózó polgársága fizessen egyénenként, egy fejre eső proporcióban, (Helyeslés jobbfelől.) hanem csináljon olyan progressziót, amely a teherviselő képesség bázisán állva bazirozza ezt az adónemet a jövedelemadóra, amelyben van létminimum, amely kíméli a kisembert és amelyben van progresszió. Méltóztassék tehát a jövedelemadóra bazirozva ebben az uj törvényjavaslatban a nyilvános betegápolási költségeket ugy kivetni, hogy tényleg* a teherviselőképes osztályokra háruljon ezekből több, nem pedig azokra, akik Budapest székesfőváros területén laknak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólni! (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzeigyülés! kz ápolási és gyermekvédelmi költségek visszaháritásának kérdése tisztán egy pénzügyi vagy — mondjuk — pénzügy minister] kérdés, mert hiszen, őszintén szólva: engem ebből az egész kérdésből mi érdekel! Engem az érdekel, hogy a nekem szükséges hitelösszeget a t. nemzetgyűlés méltóztassék beállítani a költségvetésbe és ezt az államkincstár nékem folyósítsa. (Ugy van! jobbfelől.) Hogy vájjon a pénzügyminister, illetőleg a pénzügyi kormány azután akár törvényerejű, akár törvényes külön felhatalmazás alapján milyen módon indemnizálja magát, illetőleg teremti elő a nekem szükséges összegei, ez engem — őszintén szólva —• mint tárcaniinistert nem érdekek Azok a felszólalások tehát, amelyek e költségeknek visszarajonirczása, valamint a visszarajonirozás igazságosabbá tétele vagy egy uj rendszerrel való helyettesítése dolgában elhangzottak, engem közvetlenül mint tárcaniinistert nem érdekelnek. Nagyon szívesen veszem ezeket ad referendum, és amikor ezt a kérdést tárgyalják, akkor a pénzügyminister ur figyelmét fel fogom ezekre hívni. (Propper Sándor : Tessék közvetíteni a kollégához!) Hiszen épen azt említem, hogy ezt nagyon szívesen megteszem! Àmi a státusok kérdését illeti, méltóztassék megengedni, hogy most ne beszéljek róla, mert hiszen közvetlenül nem ebben a rovat-