Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

A nemzet g y Mes 492. ülése 1926. és hadastyánok kerülni fognak, arnig orvoslakások, mint előbb emiitettem, nincsenek, addig más célokra ezeket az összegeket, amelyeket direkt közegészségügyi címen szedünk be, felhasználni lehessen. Én egyáltalán kórházainkban láttam bizonyos nehézségeket, amelyek a betegápolási járulékok behajtása körül fenforognak. Ilyen nehézség az, hogy késedelmi kamatok nélkül lehet ezeket a betegápolási járulékokat, illetőleg jobban mondva a betegápolások után járó kórházi költségeket befizetni. Itt van például maga a munkásbiztositó pénztár, nemcsak a múltban, hanem a jelen esetben is, itt vannak maguk a községek. Ha valamely község a járulékokat be akarja hajtani, minden egyes alkalommal megfellebbezik három fórumhoz a kirótt költségeket. Első fórum a közigazgatási hatóság, második a közigazgatási bizottság és a harmadik a közigazgatási biróság. Két-három esztendeig elhúzódik és valósággal blankettaszerüvé válik az ügy, csak a közigazgatási adminisztrációt neheziti, a munkában bizonyos pluszt teremt és ennek következtében, miután kamatmentesen használja fel mindenki ezt az összeget, kamatmentesen élhet vele, nem fizeti azt idejéében be és igy deficit áll elő a kórházak költségvetésénél. A másik nagy hiba, amely miatt kórházaink nagy deficittel küzdenek, a beteevánolási díjaknak alacsonyan való megállapítása. Ez is talán még a régmúlt időkből származik, amikor a betegápolási díjakat a belügyministerium bizonyos mértékben restingálta. Ugy látszik ez az elv átvétetett a népjóléti ministerium részéről is amit a magam részéről feltétlenül hlelytl?lenitek, mert az 'alacsonyan megállapított betegápolási díj lehetővé tesizi azt. hogy azok az emberek, akik fizetni tudnak. akik gazdagok, alacsonyabb ápolási költségeket fizessenek, azokra nézve plédig, akik helyett ujabban maguk a törvényhatóságok vagv a betegárnolási alap fizetett, ez bizonyos előnyt jelentett az állam terhére. A magam részéről kívánatosnak tartom hogy a népjóléti ministeriumban a kórházak költségvetéseinek és ezek alapián a hetegápolási díjak megállapítása ne történjék hossm időn keresztül, hanem szerintem leghelyesebh volna kimondani azt hogy amennyiben a nénjóléti ministerium azokat egy hónapon belül jóvá. nem hagyja, e tekintetben leirat nem érkezik, tekintessenek azok jóváhagyottnak, s az illető törvényhatóságok legyenek felhatalmazva ezt az összeget kivetni. Tisztelettel kérem a népjóléti minister urat, méltóztassék megnyugtatni e tekintetben, hoery azok az összee-ek, amelyek a törvényhatóságokkal kötendő ujabb egyezség

1 alapján tényleg be fognak szedetni, semmi más célokra, mint közegészségügyi célokra felhasználtatni nem foiarnak. (Helyeslés a jobh^'rtrdon és a közérten.) Elnök: Szólásra következik? Láng János je^vzo: Kéthly Anna. K"«*hly Anna: T. Nemzetgyűlés! Ez az intézkedés, amely a törvényhatóságokra hári+ja át a nyilvános betegápolási költségeket és később a gyermekvédelmi költségeket is, az autonómiák költségvetésének olyan megterhelésével jár. amely végeredményben az autonómiák végromlására fog vezetni. Ezenkivül a várisi lakosság és a birtokos osztály között fennálló adózási aránytalanságot még sokkal jobban fokozza. A városok és az autonómiák legnagyobb évi január hó 20-án, szerdán. 833 része, különösen pedig Budapest székesfőváros minden erejükkel megteszik kötelességüket a közegészségügy terén. Budapest székesfőváros maga négy nagy kórházcsoportot tart fenn közel 7000 ággyal, úgyhogy ha ezek mellé a kiadások mellé, melyek ezek fentartásával járnak, még ezeket a költségeket is vállalnia kell, akkor nem lesz más hátra s a budapesti kórházak nem is tehetnek egyebet, mint mindenkitől, akit felvesznek, akár haldoklik, akár a legsúlyosabb operáció előtt is áll az illető, a felvétel előtt illetőségi bizonyítványát kell kérnie, mert Budapest székesfőváros nem kezelheti ezentúl olyan liberálisan a betegfelvételt, mint kezelte eddig. A székesfőváros kórházaiban ápoltak legnagyobb része vidékről, a faluról került be, ahol kórházak és orvosok nincsenek s ha a székesfővárosnak a betegápolási költségeket ezután magának kell viselnie, akkor természetesen ezeket nem fogja felvehetni, hanem azokra a közületekre, azokra a községekre fogja áthárítani ezek gyógykezelését, amelyekhez illetőség szempontjából az illető betegek tartoznak. Nagyon egyszerű módja volna a szanálásnak az autonómiák bevételeit lefoglalni az állam számára, kiadásait pedig áthárítani az autonómiákra. Végeredményben azonban ez azzal jár, hogy az autonómiák elpusztulnak, már pedig ezek elpusztulása semmiesetre sem lehet az állam érdeke. Az előadó nr azt mondotta, hogy azok a megtakarítások, amelyeket igy áthárítással eszközlünk, a hadirokkantak ellátásánál fognak kifejezésre jutni. Hiszen a hadirokkantak ellátására röviddel ezelőtt szavaztunk meg egy adót, amelynek jövedelméből akarjuk azokat ellátni. Nem tudom tehát, hogy miért szükséges ezeket a költségeket áthárítani. (Temesváry Imre előadó: Azért, mert 115 milliárdról 180 milliárdra emelkedtek ezek a terhek!) A népjóléti ministerium úgyis a legmostohább tárca, amely a pénzüg-yministerium részéről a legkisebb elismeréssel találkozik s a népjóléti ministerium az a tárca, amelynek úgyszólván minden egyes fillért külön kell kiverekednie a pénzügyministertől. Szükségesnek tartom tehát azt, hogy ezeket a betegápolási és gyermekvédelmi költségeket az autonómiákra ne hárítsák át. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az egységespárt kényelmére és a kormány hasznára megmódositott egységespárti házszabályok teljes csődje tegnap mutatkozott meg. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. A házszabályok törvényességét és létrejöttének kifogástalan voltát nem engedem vita tárgyává tenni. (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék tudomásul venni, hogy a világ minden parlamentjének házszabályai értelmében közbeszólni tilos. Propper Sándor: Váltig halljuk, hogy az országot csak munkával lehet megmenteni s a munka céljaira helyre kell állítani a néperőt. Ez a sarkigazság azonban közönséges frázissá devalválódik, amikor azt látjuk pl., hogy a munkaügyi és a népjóléti ministerium költségvetésének a megtárgyalására, a kifogások előterjesztésére, a bírálat elmondására a tegnapi nanon mindössze két óra állott rendelkezésre. (Fábián Béla: Itt volt a Frank pótkávé.) Ezt csupán le akartam szögezni. Ami magát a tételt illeti, amelyben a törvényhatóságokat terhelő nyilvános betegápo48*