Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-492

A nemzet g y Mes 492. ülése 1926. és hadastyánok kerülni fognak, arnig orvos­lakások, mint előbb emiitettem, nincsenek, ad­dig más célokra ezeket az összegeket, amelye­ket direkt közegészségügyi címen szedünk be, felhasználni lehessen. Én egyáltalán kór­házainkban láttam bizonyos nehézségeket, amelyek a betegápolási járulékok behajtása körül fenforognak. Ilyen nehézség az, hogy késedelmi kamatok nélkül lehet ezeket a beteg­ápolási járulékokat, illetőleg jobban mondva a betegápolások után járó kórházi költségeket befizetni. Itt van például maga a munkásbiz­tositó pénztár, nemcsak a múltban, hanem a je­len esetben is, itt vannak maguk a községek. Ha valamely község a járulékokat be akarja hajtani, minden egyes alkalommal megfelleb­bezik három fórumhoz a kirótt költségeket. Első fórum a közigazgatási hatóság, második a közigazgatási bizottság és a harmadik a köz­igazgatási biróság. Két-három esztendeig el­húzódik és valósággal blankettaszerüvé válik az ügy, csak a közigazgatási adminisztrációt neheziti, a munkában bizonyos pluszt teremt és ennek következtében, miután kamatmente­sen használja fel mindenki ezt az összeget, ka­matmentesen élhet vele, nem fizeti azt idejé­ében be és igy deficit áll elő a kórházak költség­vetésénél. A másik nagy hiba, amely miatt kór­házaink nagy deficittel küzdenek, a beteeváno­lási díjaknak alacsonyan való megállapítása. Ez is talán még a régmúlt időkből származik, amikor a betegápolási díjakat a belügyminis­terium bizonyos mértékben restingálta. Ugy látszik ez az elv átvétetett a népjóléti minis­terium részéről is amit a magam részéről fel­tétlenül hlelytl?lenitek, mert az 'alacsonyan megállapított betegápolási díj lehetővé tesizi azt. hogy azok az emberek, akik fizetni tudnak. akik gazdagok, alacsonyabb ápolási költsége­ket fizessenek, azokra nézve plédig, akik helyett ujabban maguk a törvényhatóságok vagv a betegárnolási alap fizetett, ez bizonyos előnyt jelentett az állam terhére. A magam részéről kívánatosnak tartom hogy a népjóléti ministeriumban a kórházak költségvetéseinek és ezek alapián a hetegápo­lási díjak megállapítása ne történjék hossm időn keresztül, hanem szerintem leghelyesebh volna kimondani azt hogy amennyiben a nén­jóléti ministerium azokat egy hónapon belül jóvá. nem hagyja, e tekintetben leirat nem ér­kezik, tekintessenek azok jóváhagyottnak, s az illető törvényhatóságok legyenek felhatal­mazva ezt az összeget kivetni. Tisztelettel kérem a népjóléti minister urat, méltóztassék megnyugtatni e tekintet­ben, hoery azok az összee-ek, amelyek a tör­vényhatóságokkal kötendő ujabb egyezség 1 alapján tényleg be fognak szedetni, semmi más célokra, mint közegészségügyi célokra felhasználtatni nem foiarnak. (Helyeslés a jobh^'rtrdon és a közérten.) Elnök: Szólásra következik? Láng János je^vzo: Kéthly Anna. K"«*hly Anna: T. Nemzetgyűlés! Ez az in­tézkedés, amely a törvényhatóságokra hári+ja át a nyilvános betegápolási költségeket és ké­sőbb a gyermekvédelmi költségeket is, az auto­nómiák költségvetésének olyan megterhelésé­vel jár. amely végeredményben az autonómiák végromlására fog vezetni. Ezenkivül a várisi lakosság és a birtokos osztály között fennálló adózási aránytalanságot még sokkal jobban fokozza. A városok és az autonómiák legnagyobb évi január hó 20-án, szerdán. 833 része, különösen pedig Budapest székesfőváros minden erejükkel megteszik kötelességüket a közegészségügy terén. Budapest székesfőváros maga négy nagy kórházcsoportot tart fenn kö­zel 7000 ággyal, úgyhogy ha ezek mellé a ki­adások mellé, melyek ezek fentartásával jár­nak, még ezeket a költségeket is vállalnia kell, akkor nem lesz más hátra s a budapesti kór­házak nem is tehetnek egyebet, mint minden­kitől, akit felvesznek, akár haldoklik, akár a legsúlyosabb operáció előtt is áll az illető, a felvétel előtt illetőségi bizonyítványát kell kér­nie, mert Budapest székesfőváros nem kezel­heti ezentúl olyan liberálisan a betegfelvételt, mint kezelte eddig. A székesfőváros kórházaiban ápoltak leg­nagyobb része vidékről, a faluról került be, ahol kórházak és orvosok nincsenek s ha a szé­kesfővárosnak a betegápolási költségeket ez­után magának kell viselnie, akkor természete­sen ezeket nem fogja felvehetni, hanem azokra a közületekre, azokra a községekre fogja át­hárítani ezek gyógykezelését, amelyekhez ille­tőség szempontjából az illető betegek tartoz­nak. Nagyon egyszerű módja volna a szaná­lásnak az autonómiák bevételeit lefoglalni az állam számára, kiadásait pedig áthárítani az autonómiákra. Végeredményben azonban ez azzal jár, hogy az autonómiák elpusztulnak, már pedig ezek elpusztulása semmiesetre sem lehet az állam érdeke. Az előadó nr azt mondotta, hogy azok a megtakarítások, amelyeket igy áthárítással eszközlünk, a hadirokkantak ellátásánál fog­nak kifejezésre jutni. Hiszen a hadirokkantak ellátására röviddel ezelőtt szavaztunk meg egy adót, amelynek jövedelméből akarjuk azokat ellátni. Nem tudom tehát, hogy miért szüksé­ges ezeket a költségeket áthárítani. (Temesváry Imre előadó: Azért, mert 115 milliárdról 180 milliárdra emelkedtek ezek a terhek!) A nép­jóléti ministerium úgyis a legmostohább tárca, amely a pénzüg-yministerium részéről a leg­kisebb elismeréssel találkozik s a népjóléti mi­nisterium az a tárca, amelynek úgyszólván minden egyes fillért külön kell kiverekednie a pénzügyministertől. Szükségesnek tartom tehát azt, hogy ezeket a betegápolási és gyermek­védelmi költségeket az autonómiákra ne hárít­sák át. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Az egy­ségespárt kényelmére és a kormány hasznára megmódositott egységespárti házszabályok tel­jes csődje tegnap mutatkozott meg. Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. A házszabályok törvényessé­gét és létrejöttének kifogástalan voltát nem en­gedem vita tárgyává tenni. (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék tudomásul venni, hogy a világ minden parlamentjének házszabályai ér­telmében közbeszólni tilos. Propper Sándor: Váltig halljuk, hogy az országot csak munkával lehet megmenteni s a munka céljaira helyre kell állítani a néperőt. Ez a sarkigazság azonban közönséges frázissá devalválódik, amikor azt látjuk pl., hogy a munkaügyi és a népjóléti ministerium költség­vetésének a megtárgyalására, a kifogások elő­terjesztésére, a bírálat elmondására a tegnapi nanon mindössze két óra állott rendelkezésre. (Fábián Béla: Itt volt a Frank pótkávé.) Ezt csupán le akartam szögezni. Ami magát a tételt illeti, amelyben a tör­vényhatóságokat terhelő nyilvános betegápo­48*

Next

/
Thumbnails
Contents