Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

320 A nemzetgyűlés 491.' ülése '1926. évi január hó 19-én,'kedden. gény letartóztatott emberrel a fogházban aláíratták februári illetménynyugtáját. Beállította ezt az igen t. képviselő ur olyanképen, hogy ebből a gyanúnak bizonyos árnyéka volna levonható. Itt is rá kell mutatnom arra. hogy minden bűnvádi eljárass alatt álló köztisztviselőnek is illetményének bizonyos része iái* azért, mert a családját büntetni nem akarják és igy nagyon plauzibilis, nagyon lehetséges az, hogy az illető az őt törvény és szabály szerint megillető illetményéről szóló nyugtát aláirta. Ezt is csak azért állitom itt be, hogy való képét lássuk ennek a dolognak. (Zaj.) Foglalkoznom kell még Györki képviselő urnák azzal a beállításával, hogy itt a főméltóságu urak és a méltóságos urak a büntetés alól szabadulnak, a szqgény emberek pedig börtönbe kerülnek. Kijelentem, hogy őszinte részvéttel viseltetem ezen szegény emberek iránt, mert igenis ők beugrottak s nem saját szivükből és elhatározásukból keletkezett a frankhamisítás végrehajtása. (Zaj a, szélsőbaloldalon.) Minden részvétem az övéké, azonban, akik a bunten v gyanúja alatt állanak, azoknak, ennek következményfiit odáig, amíg a bíróság kimondja bűnösségüket vagy ártatlanságukat, el kell szenvedniök. Eá kell mutatnom azonban arra is, hogy az a beállítás, ahogy ezt a kérdést Györki képviselő ur tárgyalta, szintén fonák, mert az a főmél+óságu ur és az a méltósáex)s ur is bentül és az a méltóságos és főméltóságü ur is el fo^-ja venni méltó büntetését. (Zai a szélsőbaloldalon.) En ebben a tételben és beállításban a bíróságokra hárítani szándékolt gvanut és inszinuáeiót el nem fogadhatom, ezeket kénytelen vasyok visszautasítani. (Élénk helyeslés jobbfelől.)- Közvetlen tudomásom V

an arról milyen f»z eljárás ezek ellen a főméltóságü urak ellen. Biztosit]) a torn a t. nemzetgvü'ést, mos- lehetnek győződve arról, hoffv minden megtörtént és megtörténik abban a tekintetben, hoíí'v az igazság ka^ía és az igazsá'? kardia ezekv^ is lesütjson. (Helyeslés a jobboldalon és a kfi?énen.) Elnök : Az imént a nagy zajban nem hallottam azt, hogv Györki képviselő ur beszéde végén mit mondott. Azóta a gyorsírói feljegyzésből megállapítom, hogv Györki képviselő ur a következő jelentést tette (olvassa): »Nagy Emil volt igazságügyminister ur a rész vén yvesztcígetés miatt mondott le. Kiderült akkor is, hogy szociáldemokrata képviselő nem volt benne, de a belügvminister ur benne volt.« (Felkiáltások jobbfelől: Gyalázat! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igazat mondott! — Zaj.) Patacsi Dénes kénviselő ur személves mea-támiadtatás címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Pataesi Dénes: T. Nemzetgyűlés! Igazán röviden kívánok felszólalni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A szenvedélvek annyira erőt vettek itt a lelkeken, olyan túlfűtött pártszenvedelmekben folynak a Imrcok, hogy ez igazán elhomályosítja a valódi lényeget. Rupert képviselőtársam az ülés alatt azt mondotta, hogy itt ül egy kénviselő, aki pénzhamisító volt. (Runert Rezső: Nem cáfolta meg! Erről azt írták, hogy szokolt hamisított! — Perlaki György: Magának kell bizonyítani!) Én kérem a t. túloldal támogatását igazságom tudatában, de elvárom és kérem a t. túloldal korrekt viselkedését. Amikor az a lap, amely pellengére akart állítani, ezt megtette. nemcsak az én becsületemet bántotta. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Amikor a képviselő urak egy képviselőtársunkkal szemben a legsúlyosabb vádat emelik, ami egyáltalában lehetséges, a legelemibb dolog az, hogyha az a képviselő saját védelmére szót emel, akkor nyugodtan és csendben méltóztassanak őt meghallgatni. Patacsi Dénes: Amidőn a Neue Freie Pnessét idézve annak nyomán írja meg ezt egy lap, nagyon természetes, hogy ennek büntetőjogi következménye épen olyan a rágalom terjesztőjére nézve, mint annak for nézve. Én a Neue Freie Pressét, amely prágai sugalmazásra irt, meg nem foghatom. (Peyer Károly: Dehogy nem!) Lehet, hogy a képviselő urnák vannak Prágában összeköttetései, de nekem nincsenek. Hat év előtti olyan dolgokról van szó, amelyekről én nem is tudtam. Mert 1920-ban voltam a honvédelmi ministeriuinnak államtitkára és 1921-ben történt a szokolhamisitás. (Zaj. — Elnök csenget.) Ebből én azt látom, hogy nemcsak az én személyemnek, hanem a magyar nemzeti hadseregnek bemocskolása is volt a cél. Azzal az állítással, hogy a honvédelmi ministerium házi nyomdájában állították elő a hamis szokolokat, nemcsak az én megrágalmazásomra törekednek, hanem a magyar honvédségnek pellengére állítására is a külföld előtt. (Lendvai István: Mit keres ebben az országban Patacsi? Itt csak egy Peidl és Peyer lehet kegyelmes! - Zaj.) Itt az a nagy demokrácia, hogy az igazságot nem akarják meghallgatni ua'vanakkor. mikor arról panaszkodnak, miként bánnak itt a szegény emberekkel. Azért, hogy én a magyar föld népéből jöttem ide, engem nem akarnak képviselőnek elismerni. (Zaj.) Engem a sajtó elára sztott kérdézősködéseivel, hogy mit szólok ahhoz, amit a lapok írnak. Természetesen egyebet nem tehettem, minthogv kerestem az összefüggést. Amikor a kormányra, és pártunkra a frankhamisítást rá akarták kenni, akkor mivel nem bizonyíthattak semmit, nem bizonyíthatták semmiféle politikusnak a frankhamisítással való összeköttetését, gondoltak egy nagyot és azt mondották, keressünk valamit, amivel a pártot is. a hadsereget is bemocskolhat ink . és igy visszamentek hat esztendővel ezelőtti dolgokra. Amikor azt kérdezték tőlem, mi az én Atlaszom, azt mondtam, hogy nem.' lehet más, mint az, hogy emelt fővel a magyar bíróság-elé megyek és azonnal megteszem a feljelentést. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, nyugodt lélekkel állhatok biróság elé (Peyer Károly: De a Pressét is perelie. ott is van független biróság!) és t. képviselőtársamtól csak azt kérem, hogy amikor én, mint nemzetgvülési képviselő és magyar ember tiszta becsületszavamra kijelentem itt, hogy semminemű öszszeköttetésben a szokel is iákkal nem voltam és egyáltalában nem is hallottam a szökolhamisitásról, akkor t. képviseőársam is varrja meg. amíg a biróság, — ahol én a legteljesebb bizonvitást felajánlottam — ítéletet mond. (Lendvai István: Ezért éljen az arany középút és az emléHáblagyalázás! Itt a hála érte!) Én Rupert Rezső képviselőtársamnak, mint joo-ászembérnek, aki tudhatja^ ezt

% csak azt mondom hogy ha valaki a biróság ele vitte ügvét, és a nemzetgyűlés szine előtt a^ biróság ítélkezése előtt mégis újból megvádolják ilyesmivel, ugy ez csak rágalomnak minősíthető s