Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

320 A nemzetgyűlés 491.' ülése '1926. évi január hó 19-én,'kedden. gény letartóztatott emberrel a fogházban alá­íratták februári illetménynyugtáját. Beállí­totta ezt az igen t. képviselő ur olyanképen, hogy ebből a gyanúnak bizonyos árnyéka volna levonható. Itt is rá kell mutatnom arra. hogy minden bűnvádi eljárass alatt álló köztiszt­viselőnek is illetményének bizonyos része iái* azért, mert a családját büntetni nem akarják és igy nagyon plauzibilis, nagyon lehetséges az, hogy az illető az őt törvény és szabály sze­rint megillető illetményéről szóló nyugtát alá­irta. Ezt is csak azért állitom itt be, hogy való képét lássuk ennek a dolognak. (Zaj.) Foglalkoznom kell még Györki képviselő urnák azzal a beállításával, hogy itt a főméltó­ságu urak és a méltóságos urak a büntetés alól szabadulnak, a szqgény emberek pedig börtönbe kerülnek. Kijelentem, hogy őszinte részvéttel viseltetem ezen szegény emberek iránt, mert igenis ők beugrottak s nem saját szivükből és elhatározásukból keletkezett a frankhamisí­tás végrehajtása. (Zaj a, szélsőbaloldalon.) Min­den részvétem az övéké, azonban, akik a bun­ten v gyanúja alatt állanak, azoknak, ennek kö­vetkezményfiit odáig, amíg a bíróság kimondja bűnösségüket vagy ártatlanságukat, el kell szenvedniök. Eá kell mutatnom azonban arra is, hogy az a beállítás, ahogy ezt a kérdést Györki képviselő ur tárgyalta, szintén fonák, mert az a főmél+óságu ur és az a méltósáex)s ur is bentül és az a méltóságos és főméltóságü ur is el fo^-ja venni méltó büntetését. (Zai a szélsőbaloldalon.) En ebben a tételben és beállí­tásban a bíróságokra hárítani szándékolt gva­nut és inszinuáeiót el nem fogadhatom, ezeket kénytelen vasyok visszautasítani. (Élénk he­lyeslés jobbfelől.)- Közvetlen tudomásom V an arról milyen f»z eljárás ezek ellen a főméltóságü urak ellen. Biztosit]) a torn a t. nemzetgvü'ést, mos- lehetnek győződve arról, hoffv minden megtörtént és megtörténik abban a tekintetben, hoíí'v az igazság ka^ía és az igazsá'? kardia ezekv^ is lesütjson. (Helyeslés a jobboldalon és a kfi?énen.) Elnök : Az imént a nagy zajban nem hal­lottam azt, hogv Györki képviselő ur beszéde végén mit mondott. Azóta a gyorsírói feljegy­zésből megállapítom, hogv Györki képviselő ur a következő jelentést tette (olvassa): »Nagy Emil volt igazságügyminister ur a rész vén y­vesztcígetés miatt mondott le. Kiderült akkor is, hogy szociáldemokrata képviselő nem volt benne, de a belügvminister ur benne volt.« (Fel­kiáltások jobbfelől: Gyalázat! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igazat mondott! — Zaj.) Patacsi Dénes kénviselő ur személves mea-támiadtatás címén kért szót. A szó a kép­viselő urat megilleti. Pataesi Dénes: T. Nemzetgyűlés! Igazán röviden kívánok felszólalni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A szenvedélvek annyira erőt vettek itt a lelkeken, olyan túlfűtött pártszenvedel­mekben folynak a Imrcok, hogy ez igazán elho­mályosítja a valódi lényeget. Rupert képviselőtársam az ülés alatt azt mondotta, hogy itt ül egy kénviselő, aki pénz­hamisító volt. (Runert Rezső: Nem cáfolta meg! Erről azt írták, hogy szokolt hamisított! — Perlaki György: Magának kell bizonyítani!) Én kérem a t. túloldal támogatását igaz­ságom tudatában, de elvárom és kérem a t. túloldal korrekt viselkedését. Amikor az a lap, amely pellengére akart állítani, ezt megtette. nemcsak az én becsületemet bántotta. (Folyto­nos zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Amikor a képviselő urak egy képviselőtársunkkal szemben a leg­súlyosabb vádat emelik, ami egyáltalában le­hetséges, a legelemibb dolog az, hogyha az a képviselő saját védelmére szót emel, akkor nyugodtan és csendben méltóztassanak őt meg­hallgatni. Patacsi Dénes: Amidőn a Neue Freie Pnessét idézve annak nyomán írja meg ezt egy lap, nagyon természetes, hogy ennek büntető­jogi következménye épen olyan a rágalom terjesztőjére nézve, mint annak for nézve. Én a Neue Freie Pressét, amely prágai sugalmazásra irt, meg nem foghatom. (Peyer Károly: Dehogy nem!) Lehet, hogy a képvi­selő urnák vannak Prágában összeköttetései, de nekem nincsenek. Hat év előtti olyan dol­gokról van szó, amelyekről én nem is tudtam. Mert 1920-ban voltam a honvédelmi ministe­riuinnak államtitkára és 1921-ben történt a szokolhamisitás. (Zaj. — Elnök csenget.) Eb­ből én azt látom, hogy nemcsak az én szemé­lyemnek, hanem a magyar nemzeti hadsereg­nek bemocskolása is volt a cél. Azzal az állí­tással, hogy a honvédelmi ministerium házi nyomdájában állították elő a hamis szokolo­kat, nemcsak az én megrágalmazásomra töre­kednek, hanem a magyar honvédségnek pellen­gére állítására is a külföld előtt. (Lendvai Ist­ván: Mit keres ebben az országban Patacsi? Itt csak egy Peidl és Peyer lehet kegyelmes! - Zaj.) Itt az a nagy demokrácia, hogy az igazsá­got nem akarják meghallgatni ua'vanakkor. mikor arról panaszkodnak, miként bánnak itt a szegény emberekkel. Azért, hogy én a ma­gyar föld népéből jöttem ide, engem nem akarnak képviselőnek elismerni. (Zaj.) Engem a sajtó elára sztott kérdézősködéseivel, hogy mit szólok ahhoz, amit a lapok írnak. Termé­szetesen egyebet nem tehettem, minthogv ke­restem az összefüggést. Amikor a kormányra, és pártunkra a frankhamisítást rá akarták kenni, akkor mivel nem bizonyíthattak sem­mit, nem bizonyíthatták semmiféle politikus­nak a frankhamisítással való összeköttetését, gondoltak egy nagyot és azt mondották, ke­ressünk valamit, amivel a pártot is. a hadsere­get is bemocskolhat ink . és igy visszamentek hat esztendővel ezelőtti dolgokra. Amikor azt kérdezték tőlem, mi az én At­laszom, azt mondtam, hogy nem.' lehet más, mint az, hogy emelt fővel a magyar bíróság-elé megyek és azonnal megteszem a feljelentést. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, nyugodt lé­lekkel állhatok biróság elé (Peyer Károly: De a Pressét is perelie. ott is van független biróság!) és t. képviselőtársamtól csak azt ké­rem, hogy amikor én, mint nemzetgvülési kép­viselő és magyar ember tiszta becsületsza­vamra kijelentem itt, hogy semminemű ösz­szeköttetésben a szokel is iákkal nem vol­tam és egyáltalában nem is hallottam a szö­kolhamisitásról, akkor t. képviseőársam is varrja meg. amíg a biróság, — ahol én a leg­teljesebb bizonvitást felajánlottam — ítéletet mond. (Lendvai István: Ezért éljen az arany középút és az emléHáblagyalázás! Itt a hála érte!) Én Rupert Rezső képviselőtársamnak, mint joo-ászembérnek, aki tudhatja^ ezt % csak azt mondom hogy ha valaki a biróság ele vitte ügvét, és a nemzetgyűlés szine előtt a^ biróság ítélkezése előtt mégis újból megvádolják ilyes­mivel, ugy ez csak rágalomnak minősíthető s

Next

/
Thumbnails
Contents