Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-491
312 A nemzetgyűlés 491, ülése 192 zek, mert nem részletezhetek, de amely hibák kormány tagjai olyan hibákat és mulasztásoés mulasztások bennünk igenis a legteljesebb mértékben azt az aggályt keltik, hogy ez ^ a kormány nem alkalmas arra, hogy ezt a kérdést ugy, amint azt a nemzet érdeke megköveteli, befejezze. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ennélfogva kénytelen vagyok a ministerelnök urnák többizben megismételt kijelentéseit kellő értékükre leszállítani és kénytelenek vagyunk itt azt követelni, hogy adják vissza a magyar nemzetnek, amelynek ehhez a bűncselekményhez semmi köze, a jogait és teremtsék meg itt azt a demokráciát, amely demokratikus ^berendezés az egyedüli védelem az ilyen bűnösökkel, a felforgatókkal és a bujtogatókkal szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A legteljesebb mértékben pártolom, támogatom és elfogadásra ajánlom Peyer képviselőtársam napirendi indítványát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy még csak egy rövid példára hívjam fel a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét, (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) amikor egy nemzet, épen a francia nemzet hasonló sorsban jutván, a fekélyt magából kimetszette. Emlékeznek talán mindannyian a panama-botrányra, amelybe igenis a francia kamarának és a francia közéletnek több kiválósága is belekerült, illetőleg súlyosan meggyanusittatott. Épen Clemenceau volt az a képviselő, aki ennek a botránynak teljes tisztázását követelte és Loubetnak a. kormánya, mivel az akkori igazságügyminister, Ricard is gyanúba került, azonnal becsületbeli kötelességének tartotta lemondani. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) És Brisson, a francia közélet lee'puritánabb és legbecsültebb férfia, mikor a köztársaság elnöke neki a kormányalakítást felajánlotta, nem fogadta el azt, banem ugv érezte hos'y hazája érdekében a ministerelnökség belyett a franca ' ,..^., «.„rri^p^páf k e ]!] ^fogadnia s elnöke lett annak a vizsgálóbizottságnak .amely a francia közéletet abban az időben minden fattyuhajtástól megtisztitotta. Aianlom ezt a példát a t. többség figyelmébe. (Élénk helyeslés és taps a Bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Forsráos Miklós íe«ryző: Szabó Sándor! Szahó Sándor: T. Nemzetgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam azokat a i«zavakat, amelyek a napirendi vita során a túloldalról a frank hamisítással kapcsolatosan a nemzetgyűlés színe előtt elhangzottak, és valóban arra. kell írondolnom. hosv az eülenzék ugyanattól a komoly szándéktól van eltelve, mint a kormány és mint ez az oldal abban a tekintetben, hogy a frankhamisítás 'kérdése minden irányban és minden A'onatkozísában felderittessék. A vita során kii"!önösen pár szempontra hivták fel a nemzetgyűlés és a kormány figyelmét, amelvekre reflektálni kívánok. Ha felvetjük a parlamenti vizsgáló-hizottsáer kérdését és azt kell vizsgálnunk- mi lehet as indító ok, amely ennek kiküldését kivánia, en*e csak e°v válasz lehet: a politikai felelősség kérdése. Csak a politikai felelősség: kérdésének szenmontiából lehet és kell eev kérdé't a parlamentarizmus elvéhői kifolyólag parlamenti vizsgáló-hizottsá.o' elé vinni. íWrény mesitelesem szerint ennek az ideje ezidő szerint s^ körülmények között nem forog fenn. nem pedig elsősorban azért, mert, amint már hivatkoztak 6. ém január, hó 19-én, kedden. is rá, a bíróság előtt most még be nem fejezett nyomozat stádiumában van ez a dolog. Egy második szempont pedig az, hogy sem felelős kormány férfiú, sem pedig ennok a parlamentnek tagja egyáltalában nincs kapcsolatba hozva a franhamisitással. Ennélfogva a kérdés politikai vonatkozásai idáig nem mutatják azt, mintha ilyen személyek érdekében bármiféle mulasztás vagy bárminő felületesség követtetett volna el, ami miatt mondhatná valaki, hogy immár elérkezett az ideje annak, hogy parlamenti vizsgálóbizottság nézzen széjjel, vájjon nem történt-e valahol mulasztás a vizsgálat vagy a nyomozat tekintetében. (Rupert Rezső: Nem is sejti, hogy mennyi történt!) Ismétlem, nagy figyelemmel hallgattam a 1. ellenzék szónokainak előadásait és ha találtam volna bennük valami adatot, amely rámutatott volna, hogy itt valami eltussolás készül, akkor a magam részéről ezt meggondolás tárgyává tudtam volna tenni. (Rupert Rezső: Adjanak időt!) Ha ilyen adatai vannak az ellenzéknek, itt van az interpelláeiós holnapi nap és a szombat és minden héten ugyanez a két nap, módjukban van mindig ezt a kérdést interpelláció formájában a házszabályok keretei között idehozni. Mert azzal legyünk tisztában, hogy itt a parlamenti arénában — mint ahogy Hegymegi i képviselőtársam mondotta — parlamenti szabályok szerint kell megvívni a harcot és a kérdéseket megvitatni. Rá kell mutatnom arra a jelenségre is, amelyre t, képviselőtársam hivatkozott, hogy a t. ellenzéki szónokok számára nincs beszédidő meghosszabbítás. Legyünk igazságosak. Délelőtt a kormányelnök ur ugy gondolta, hogy egy fontos közérdekű kérdésben tájékoztatnia kell a nemzetgyűlést és nem volt módja, — mert az ellenzék megakadályozta — hogy egy pillanatig is nyugodtan folytathassa beszédét. Hogyan lehet ily körülmények között illoyalitásról beszélni az ellenzék részéről. (Ügy van! jobb felől. — Saly Endre: Nem engedtek szóhoz minket!) Én nem polemizálni akarok, csak tényeket említek. A kormánypártban is, a kormányban is meg van a készség, a szilárd elhatározás abban a tekintetben, hogy ezt a kérdést tisztázni fogja ugy annak bűnügyi részében, — amennyiben erre befolyása van — valamint politikai részében is, sőt Hegymegi t. képviselőtársam hivatkozott arra, ámbár nem mondotta ki szószerint is, hogy igenis a kormányelnök ur ígéretet tett arra, hogy ebben a kérdésben, amikor elérkezettnek látja az időt, fel fogja vetni a politikai bizalom kérdését. (Rupert Rezső: A Marsovszky-többség előtt!) Elnök: Rupert képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. SzíJbó Sándor: A magam részéről ugy találom, hogy a kormány az alkotmányos élethez és az alkotmányosság gondolatához való teljes loyalitással járt el ebben a kérdésben akkor, amikor pártközi konferenciákon már előre tájékoztatta a pártokat, a közvéleményt, és igyekezett megoldásokat keresni, hogy a nemzet becsületét kár ne érje, hogy felesleges zaklatásoknak, vagy - izgalmaknak a közvélemény ki ne tétessék. Épen ebből a szempontból határozta el magát arra, hogy a tényállást tisztázza, nehogy sngdolózásoknak, pletykálkodásoknak legyen helye. Ezt akarjuk mi is és ha a t. ellenzék erre komolyan törekszik, a kormánypártban e tekintetben segítő munkatársra fog találni.
