Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, hedden. 313 A parlamenti bizottság kiküldése tekintetében Peyer t. képviselőtársam precedensekre hivatkozott. Kötelességből rámutatok arra, hogy az elmúlt nemzetgyűlésen szóbakerült Kuli-féle szénapanama — így nevezzük, nem pedig Rubinek-íéle ügynek, mert Rubinek ebben nem is volt semmifélekép érdekelve, amint azt a parlamenti bizottság ki is mutatta, — nem volt a biróság előtt. Méltóztassanak ezt megjegyezni. Ez nagy differencia. Mert ha egy ügy nines a biróság előtt és az közéleti ügy, ha nincs hol megvitatni és a tényeket felderiteni és képviselő vagy minister, teliát politikailag érdekelt egyén szerepel benne, akkor igen is helye van azonnal, .amint annak a látszata forog fenn, hogy mulasztások vagy felületességek történhettek a parlamenti vizsgálóbizottság kiküldésében. Én a magam részéről — és azt gondolom, a kormányt támogató pártok nevében is kijelenthetem ezt, — el tudom képzelni, hogy parlamenti vizsgáló-bizottság kiküldéséinek ideje elkövetkezhetik, (Peídl Gyula: Előbb sózzuk be!) azonban csak akkor, ha előbb az illetékes hatóságok, a kir. ügyészség, a vizsgálóbíró már befejezte* működését, amikor tehát tényállás van,, amelyet a biróság megállapított, azt mondván: eddig tudok elmenni a nekem biztosított eszközökkel és akkor a t. ellenzék, ha adatai lesznek, ám jöjjön ide, és hivatkozzék arra. hogy itt ujabb adatok vannak és ha az illetékes hatóság nem tudna intézkedni, méltóztassanak idejönni a vizsgálóbizottság gondolatával. (Dénes István: A principálisa már más véleményen van azóta!) A francia példára is hivatkozott HegymegiKiss Pál t. képviselőtársam. Azt mondta, ők első kötelességüknek tartották a bizottság kiküldését, de azt is mondta, hogy az ügyben az igazságügyminister és más parlamenti emberek voltak érdekelve és épen abból az elgondolásból, hogy talán a politikai hatalom birtokában levő egyénekkel szemben a francia biróság nem lett volna elég erélyes és hatalmas, látták szükségét a parlamenti bizottság kiküldésének. Itt azonban én azt látom, hogy a kormány is, a nemzet közvéleménye, a nemzet egyeteme, a kormánypárt is és azt hiszem az ellenzék minden tágja is távol áll a frankhamisítás pártolásának még a gondolatától is és talán még* soha egyetlen kérdésben sem nyilatkozott meg hatalmasabb egységben a nemzet közvéleménye, a parlament általános véleménye és a kormány felfogása, mint ebben a kérdésben, amikor a ministerelnök ur azt mondotta, hogy az ügyet minden izébem, minden részletében fel kell deríteni és ő könyörtelenül fel is fogja deríteni, A nyomozás eddigi eredménye igenis amellett szól, hogy a kormány könyörtelenül és személyekre való tekintet nélkül kivan eljárni. A magam részéről nem tartom elérkezettnek az időt sem parlamenti bizottság kiküldésére, setni pedig arra, hogy a költségvetési vitának félretételével ezt az ügyet tárgyaljuk. Ennek az ügynek a tárgyalására lesz idő és a t. ellenzéknek sok , ideje, sok negyedórája, sok órája, sok napja lesz, amikor ezzel a kérdéssé foglalkozhatik, még pedig sokkal szélesebb alapon megállapított tényállás flgyele!mbevétejével. En azt gondolom, hogyha ennek az ügynek igazán használni akarunk, akkor szabadkezet kell engedni és ne'm szabad nekünk a kormány munkáját a mi parlamenti csipkelődéseinkkel és parlamenti hangulatkeltéseinkkel, zavarkcltéseinkkel zavarni. Ha majd a kormány azt mondja, hogy befejeztem az én munkámat, akkor méltóztassanak előállni a felelősség kérdésével, ami elől a ministerelnök ur elzárkózni nem kivan, hiszen bejelentette, hogy a bizalmi kérdést annak idegén fel fogja vetni. Nem akarok a felhozott összes érvekkel és gondolatokkal foglalkozni, csak röviden kívántam ezekre rámutatni. A magam részéről az elnöki napirendi javaslatot fogadom el és kérem a nemzetgyűlést, méltóztassanak ehhez hozzájárulni! (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni! Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A napirendi javaslathoz felszólalt ellenzéki szónokok néhány megjegyzését nem hagyhatom szó nélkül. Nevezetesen Hegymegi-Kiss Pál t. képviselő ur napirendi felszólalás keretében kivan ja az egész felelősség kérdését elintézni. Ez természetszerűen teljesen lehetetlen dolog. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Annak idején rá fog kerülni a sor. Délelőtt már mondottam, hogy egy határozat rendjén kell a felelősség kérdését elintézni és olyan vita rendjén, amely ezt a kérdést kimeriti. Ami azt a megjegyzését illeti, hogy a panama-ügyből kifolyólag a Loubet- vagy nem „ tudom milyen más francia kormány lemondott, ez lehetséges is, de ennek oka az volt, hogy a francia kormány egyes tagjai.., (Zaj és felkiáltások balfelöl: Nem halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök:... Nagyon sajnálom, délelőtt hallhattak volna, akkor nem akartak... az alatt a vád alatt állottak, hogy ebbe az ügybe be vannak keverve. Ez volt az oka lemondásuknak. Én nem hallottam ilyen vádat a jelenlegi kormánnyal szemben (Rupert Rezső: Nádosy! — Felkiáltások jobbfelől: Nem tagja a kormánynak!) és ha hallottam volna, mint valótlant a leghatározottabban visszautasítottam volna. (Rupert Rezső: Nádosy volt a kormány tényleges feje. - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: A másik megjegyzésem annak az ellenzéki képviselő urnák felszólolására vonatkozik, aki azt a javaslatot tette, hogy a parlamenti bizottság kiküldésére vonatkozó inditvány tűzessék holnap napirendre. Én már a mai beszédem folyamán kijelentettem, hogy nem vagyok elvileg ellene ebben az esetben, hogy parlamenti vizsgáló-bizottság küldessék ki, (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de kijelentettem azt is, hogy kizárólag abból a célból, hogy ennek a kérdésnek politikai oldalai felderittessenek. Ahhoz semmi körülmények között nem tudnék hozzájárulni, hogy egy és ugyanabban a bűnügyben parallel vizsgálat foíj^jék a biróság előtt és a parlamenti bizottság előtt is. (Helyeslés jobbfelől.) Itt tehát a kontroverzia nem abban van, hogy elvileg vagyok ellene a parlamenti bizottságnak, hanem meg kell találni azokat a módokat, amelyek között egy esetleg Így kiküldendő parlamenti bizottságnak jogkörét megállapítsuk. Ha ennek jogkörét meg tudjuk állapítani, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy ez a bizottság kiküldessék. (Felkiáltások a balés szélsőbaloldalon: A házszabályok módot adl nak erre!) Bocsánatot kérek, házszabály erre-