Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-491
A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én f kedden. 309 gördítettünk akadályt sem a bíróság- elé, sem pedig- a kormány elé, hogy ezt az ügyet kivizsgálja. Mégis feltűnő, hogy miért kellett ennek a szokolhamisitásnak ügyét zárt tárgyaláson tárgyalni és ezáltal a nyilvánosságtól elvormi. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hol? — Festhy Fái igazságügy miniszter: JNem is volt íárg-yalva!) Én a Kovács testvérek ügyét gondolom. (Halász Móric: Hol tárgyaltait Mikor volt zárt tárgyalás? — Esztergályos János: Budapesten! — Zaj.) A budapesti törvényszéken tárgyalták és az igazságügyminister ur bizonyára emlékezni fog rá. (hagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Farkas képviselő urat figyelmeztetem, hogy most nem őt illeti a szó. (Halász Móric: Ez csak az önök nomenklatúrájában van! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon is. Peyer Károly: Gyanússá teszi ezt az előző szokolhamisitást clZ ci körülmény is, amire épen a napokban hívta fel figyelmemet egy nyomdász, aki ugyanabban az időben politikai ügyből kifolyólag volt letartóztatásban, hegy t. i. azok, akik ebben a szokolhamisitásban benne voltak, s akik ezzel vádolva ültek a fogházban, olyan kivételes szabadságot élveztek, amire eddig semmi gyakorlat és példa nincs. Fel sem tételezem, hogy ezt a fogház ügyésze tette volna; el sem merem képzelni, hogy egy állami tisztviselő a saját felelősségére tenné ezt, ha nem kapna valahonnan utasítást. De tény az, hogy azok, akik szokolhamisitással A'oltak vádolva, naponta kijártak a fogházból, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s olyan szabadságot élveztek, hogy a fogházban szabadon jártak-keltek. (Zaj a jobboldalon. -— Halász Móric: Képtelenség ilyet mondani is!) Nagyon kívánatos volna, ha felvilágosítást kapnánk arra vonatkozólag, hogy azok, akik pénzhamisítás miatt ülnek vizsgálati fogságban, miért élveznek ilyen kivételes előnyöket. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés ! Az a szégyenletes hamisítás, amely hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt, nem maradt csak itt benn az ország határain, hanem kiment messze az ország határain túl is. (Felkiáltások a jobboldalon: Kiviszik !) Franciaországban dolgozó munkások tömegeitől kapok leveleket, (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Megrendelik! — Farkas István: Kiüldözték innen a magyarokat !) melyekben azt kérik, hogy tegyenek valamit idehaza, mert amióta ez a frankhamisítás kitudódott, künn külföldön üldözik őket (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) és munkástársaik nem akarják őket megtűrni. (Zaj a szélsőbaloldalcm. — Halász Móric : Az emigránsok ott vannak, szítani a tüzet !) Azok, akik kénytelenek kimenni innen a gazdasági viszonyok hatása alatt s akik átmenetileg ott találtak munkát, azok szenvedik meg- a kalandorok kísérletezését, azoknak kell ott szégyenkezniük, pirulniuk és vállalni az üldözést oly tettekért, melyekben nekik semmi részük nem volt. (Farkas István : Akasztófát érdemelnek a frankhamisitók ! A magyar munkást földönfutóvá tették az egész világon !) Elnök : Kérem Farkas István képviselő urat, méltóztassék megengedni, hogy a szónok is beszélhessen. Peyer Károly : Azak a körülmények, amelyek ennél a frankhamisításnál közrejátszottak, minden irányban tisztázandók. Tisztázandó az is, hogyan volt lehetséges, hogy Magyarország belügyministere hónapokon keresztül úgyszólván egy szobában ült azzal az országos főkapiNAPLÖ. xxxvin. tánnyal, (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj jobbfelől.) aki ennek a frankhamisitásnak egyik főirányitója, fővezetője volt. (Zaj jobbfelől. — Szabó Sándor : Maga Kun Bélával működött együtt !) Hogyan volt lehetséges, hogy egy szigorú felügyelet alatt álló intézetnél, amelynek összes alkalmazottai hivatali esküt tettek, amelynek összes alkalmazottait rangsorba sorozták, kinevezték hadnagynak, főhadnagynak, ezektői még külön is vettek ki esküt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zadravetz!) A vizsgálat folyamán kitűnt, hogy Zadravetz tábori püspök volt az, aki ezeket az esküket kivette az illetőktől. (Ellenmondások a jobboldalon. —- KunaP.András: Belekeverték !) Tisztázandó, hogy kinek rendelkezésére nyitotta ki ez a térképészeti intézet a kapuit és kinek a jóindulatú és hallgatólagos támogatásával volt lehetséges, hogy ezt a nagyszabású pénzhamisítást itt folytassák. Vannak hangok, amelyek igyekeznek ezt a hamisítást mentegetni s ugy tüntetik fel a hamisítást, mintha ez hazafias cselekedet volna. Erre vonatkozólag a ministerelnok ur már delelőtt megadta a feleletet és én nem érzem magam hivatottnak arrav hogy az ő véleményét értelmezzem. A hazafiságot nem lehet igy értelmezni, és aki a hazájának igv akar szolgálatot tenni, annak e ténykedése egyenlő a hazaárulással, egyenlő az ország hitelének tönkretételével, egyenlő az ország közgazdasági életének felforditásával. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ha ez szabad nekünk, ugy szabad lesz ellenfeleinknek is, és nekünk, akik Trianon által meg lettünk csonkítva, nehezebb lesz az ellen védekeznünk, ha a külföldön egyesek ebből az alapból kiindulva a magyar korona hamisítására szánják rá magukat, Elnök : Figyelmeztetnem kell a képviselő inat, hogy beszédideje egy perc múlva letelik. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni ! Peyer Károly : A rendelkezésemre álló idő rövidsége miatt nem tudok még egypár szemr>ontot kidomborítani de rá akarok meg mutatni arra, hogy nagyon furcsa a ministeveinök ur részéről az a beállítás, amikor azt mendja : »Volt egy herceg, volt egy magas állami funkcionárius és voltak szociáldemokrata munkások«. Igen t. ministerelnök ur. a szociáldemokrata munkások az Állami JegyintéziStben dolgoznak és jó pénzt nyomnak. Akik hamis pénzt nyomtak, azoktól előre esküt kértek, hogy nem szociáldemokraták (Farkas István : És kinevezték őket főhadnagyoknak !) s kinyomozták róluk, hogy nem tagjai-e a szakszervezeteknek. Megállapítást nyeri, hogy azok közül, akik ott dolgoztak, (Zaj a szélsőbaloldalon. — El ök csenget.) egy sem volt szociáldemokrata. Lehet hogy valamikor voltak szociáldemokraták, de tény, hogy most felesketett katonák voltak, kiket a katonai eskü kötött amely mellítt még külön esküt vettek ki tőlük... Elnök: Keinem kell a képviselő urat,hogy miután beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni, mert különben kénytelen leszek a szót megvonni. Peyer Károly:... katonai feljebbvalóik voltak, akik utasításokat adtak nekik. A külföldi sajtóról is beszélt a ministerelnök ur. Én csak emlékezetébe idézem a ministerelnök urnaíí, hogy legyen szíves felolvasni azokat a cikkeket is, amelyek megjelentek a külföldi sajtóban pl. Budaörs alkalmával, (Ugy van! Ugy van! a széhőbaloldalcn.) amikor 44
