Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

A nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, kedden. 305 az Az Újság éppen aznapi száma, vissza akarta adni a betegnek, hogy azt kiolvashassa. A beteg azonban kijelentette, hogy már végigolvasta és nincs rá szüksége.« Ez a jelentés ugylátszik, óvodás gyermekeknek 'készült, mert ebben a hivatalos kiadványban ami van, azt komoly ember nem hiheti el. Mindenki tudja azt, hogy minden rendelőintézetben van vatta, gyapot és más szükséges eszköz, amelyet a betegek sebére rá kell tenni. Nincs tehát egyetlen egy orvosnak sem szüksége arra, hogy a betegtől elkérje az nj ságpapirost. De tovább megyek. Megkérdeztem egy szakorvost, egy szakembert, vájjon lehetséges-e, megengedett doilog-e és szo;kásos-e az, hogy ujságpapircst csomagoljanak, kössenek egy beteg ember lábára? Az illető szakorvos azt mondotta nekem: hogy lehetséges, hogy vatta helyett spórolási szempontból papirost tesznek valakinek a talpára, lábára, vagy sebére, de az teljesen kizárt dolog, hogy egy orvos egy betűkkel telenyomtatott njságpapirost kössön a beteg lábára, vagy sebére, még pedig kizárt dolog ez azért, mert az elmorzsolódik, elcsúszik és esetleg a beteg sebét is megmérgezheti azzal a mérges festékkel, amellyel az újság nyomtatva van. ilyen komolynak lehet venni ezt a pénztári jelentést. Ezt tehát komoly ember nem fogadhatja el mentségül. Tény az, hogy Benárd doktor elkérte, elvette a betegtől az ujságpapirost és azt a beteg talpára rágipszelte. Ez vitán felül áll. Még csak eg*y kérdést akarok felvetni. Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. (Propper Sándor: Nagyon kedves házszabályok!) Saly Endre: A pénztári jelentésből megtudjuk azt, hogy a pénztár 1924-ben — csak kerek számokat mondok — 195 és Va milliárd korona járulékot vetett ki betegsegélyezési címen, künnlevőségei pedig 56 milliárd koronát tettek ki, amelyet a munkaadók nem fizettek be. Ennyi a beteg'segélyző pénztár hátraléka. Ebből az 56 milliárd koronából 57 milliárd koronát tartalékoltak, vagyis leírtak. A háztartási alkalmazottaknál ez csak 10 milliárd koronát tett ki az 1924. év végén és ebből leírtak 7 milliárd koronát. Én nem tudom, hogy az igen t. Nemzetgyűlés tagjai tisztában vannak-e avval, — egy részük valószínűleg tisztában van, — hogy ilyen nagy összeget nem szokás leírni tartozásokban, ngy hogy ez csak abban lelheti magyarázatát, hogy a kirovások helytelenül történtek; a legtöbb leírás abból származhatott, hogy helytelenül rótták M a járulékokat, sokkal többet róttak ki, mint kellett volna ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Saly Endre: ... és azért kellett ezeket a járulékokat leirni. Egyébként az évi jelentés maga is rámutat arra. hogy nagyon sokat kellett küzködniök nekik abban a tekintetben, hogy a pénztár adminisztrációját rendbehozzák, mert 1920-ban és 1921-ben 489 tisztviselőt bocsátottak el a pénztárból; nem azért, mintha bűnösök lettek volna, mert hiszen a bűnösöket lecsukták. Méltóztatnak tudni, hogy akkor 70.000 embert zártak be Magyarországon és ezek közül csak 34.000-et tudtak elitélni, a többi tehát (szabadon van és ártatlan r volt. Nem valószínű tehát, hogy a pénztári tisztviselők bűnösök lettek volna. Azoknak egy része zsidó volt, más részük pedig szociáldemokrata, azért fogták le őket, semmi másért. Azok, akik bedűltek a kurzusnak, bentmaradtak. Ezt legfényesebben az a ténykörülmény igazolja, hogy míg azokat, akik vörös katonák voltak, kidobták a pénztárból, addig felvettek oda pénztári igazgatónak egy embert, aki a kommün alatt, a bolsevista uralom alatt vörös katonákat sorozott; amikor ez az ur bent volt, akkor dobták ki azokat, akik vörös katonák voltak. (Farkas István: Fogarassy a neve! Szigorú sorozóorvos volt!) Amikor tehát ezeket látom, a költségvetést nem fogadhatom el. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassék csendben maradni! A napirend tárgyalására szánt idő letelt. A házszabályok 212. §-ának 5. bekezdése értelmében a népjóléti tárca költségvetésének általános vitájára meghatározott idő lejárt s így a házszabályok 212. §-ának 5. és 7. bekezdése alapján a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi min

ister: T. Nemzetgyűlés! Talán azt vélhetné valaki, hogy a szakministernek: kedvére van az, ha bármi okból megrövidül a tárcája költségvetésének tárgyalására szánt idő- Ha kényelmi szempontból nézzük a dolgot, talán így is van, én azonban őszintén bátor vagyok kijelenteni, hogy egyrészt nagyon sajnálom, hogy a közbejött események következtében annyira megrövidüli; az ngyis csak egy napra kiszabott vita az én tárcámnál, (Rupert Rezső: Szép házszabályok! — Propper Sándor: Gyönyörű házszabályok!) másrészt pedig nagyon sajnálom ... (Esztergályos János: Ne tetszett volna bankót hamisítani ! — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Kicsoda?) Elnök: Csendet kérek! (Rupert Rezső: Marsovszky a protektoruk!) Esztergályos képviselő urat ezért a kifejezésért rerrdreutasitom. (Propper Sándor: Nem ő hamisított frankot!) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Én azt hiszem, hogy ha jól hallottam és csakugyan Esztergályos t. képviselő ur ennek a szerencsétlen közbeszólásnak a gazdája, nagyon restelli magát miatta! (Kuna P. András: Dehogy restelli! Nem olyan szégyenlős! — Esztergályos János: Én restellem, hogy frankot hamisítottak?!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Esztergályos János: Valami félreértés van itt!) Az majd kiderül! A képviselő ur azért maradjon csendben! (Propper Sándor: Az biztos, hogy Esztergályos nem hamisított frankot!) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azt hiszem, hogy nagyon restelli maI gát t. képviselő ur azért az iiiszinuácioért, hogy én frankot hamisítottam. (Élénk felkiáltások a szélsőbal oldalon: Nem! Nem! — Rupert Rezső: Kivétel! A minister Ur a kivételek közé tartozik! — Pikler Győző: Fehér holló a minister ur! — Propper Sándor: Nincs kompromittálva, egyelőre !) Hogy mondatomat folytassam, a második ok, amely miatt nagyon sajnálom, hogy tárcám költségvetésének általános része épen erre a napra esett, az a körülmény, hogy olyan példátlan izgalom fűti a lelkeket, más oknál fogva, aminek következtében az expozéról le kellett mondanom, valamint arról a szerencséről is, hogy ezt az alkalmat megragadhassam arra, hogy a közegészségügyi és 'szociálpolitikai programúiról egyet-mást a t. Nemzetgyűlés elé tárjak. Én tehát most egyrészt ebben az előrehaladott időben, másrészt pedig egészen másfelé, más tekintetben elfoglalt figyelemnek az irányítását számítva, csak