Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

301 À nemzetgyűlés 491. ülése 1926. évi január hó 19-én, kedden. tény szocialista miniszter Ausztriában azt mondotta,, hogy ezen a számításon bukott meg és fog megbukni a munkahiány ellen való biztositás. Én tehát a miniszter ur figyelmébe ajánlom, hogy ezeket a számításokat a többi államban tett tapasztalatok alapján vizsgálja felül, nehogy az állam kénytelen legyen később revizió alá venni a kérdést. De mivel szükségesnek tartom, hogy a munkahiány esetére szóló biztosításra vonatkozó javaslatot a kormány minél előbb a nemzetgyűlés elé hozza, tisztelettel kérem a t. Nennelg'yülést-, méltóztassék következő határozati javaslatomat elfogadni (olvassa) : »A nemzetgyűlés különösen figyelmébe ajánlja Bethlen István gróf miniszterelnök urnák, hogy a munkásbiztositás revízióját és a munkahiány elleni biztosítást tartalmazó javaslatokat minél előbb tárgyaltassa le a nemzetgyűléssel«. . ,„, Mivel tovább nem akarom húzni az időt, tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 Forgács Miklós jegyző : Hegyinegi-Kiss Pál ! Hegymegi-Kiss Pál : Nem kívánok a szólás jogával élni ! Elnök: A képviselő ur elállott a szotoi. Szólásra következik? Forgács Mikor, jegyző : Saly Endre! Saly Endre : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy mindjárt az előttem felszólaló képviselő urnák válaszolnak az aitaia elmondott dolgokra, annál is inkább, mert statisztikájával azt mutatta ki, hogy annak idején, amikor a szociáldemokraták állítása szerint bent voltak a pénztárban, a kezelési költségek borzasztó nagyok voltak, lényegesen nagvohbak, mint most. Nekem módomban van ezeket most mindjárt megcáfolni, amennyiben kezemben van a pénztár évi jelentése. (Propper Sándor : Mikor adtak ki maguk jelentést ! •— Sütő József : Miért nem adtak ki jelentést ? — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) ' Elnök : Csendet kérek ! (Sütő József : Minden pénzt elköltenek !) Saly Endre : 1908. évben a kezelési költségek 10.60%-ot tettek ki. 1909-ben 10.92, 1910-ben 10.09, 1911-ben 11.94, 1912-ben 14.24, 1913-ban 14.67, 1914-ben 16.25%-ot, 1914-től 1925-ig nincs semmiféle kimutatás. Ismétlem 1914-től kezdve 1920ban, 1921-ben, 1922-ben nincs semmiféle kimutatás, ellenben 1925. évről van egy r kimutatás, még pedig az 1925. év első negyedéről, amely azt mondja, hogy a kezeiéisi költség 7.36 százalék. Méltóztatnak tehát látni, hogy egy negyedévre 7.36%, tehát a duplája annak, ami 1914-ben volt. Ne méltóztassanak elfelejteni azt, hogy amíg 1914-ben az átlagos keresetnek 3 százalékát vetették ki, tehát 3% volt a járulék kulcsa, addig 1924—25-ben 6%, tehát most semmivel sem kevesebb az admüiisztrációs költség, mint annak idején volt. Ezek előrebocsátása után csak néhány szóban kívánok azokra a dolgokra rámutatni, amelyekre előttem szóló képviselőtársam rámutatott. (Halljuk ! Halljuk !) A népjóléti miniszter ur munkálkodásával a képiselő ur nagyon meg van elégedve. Én nem vagyok megelégedve, nem pedig azért, mert a miniszter ur nemcsak hogy nem terjesztette és szélesítette ki ezt a munkásbiztosítást, hanem még inkább sziikitette. Van egy rendelkezés, amely kimondja azt, hogy 1924 január 1 -tői kezdve a Máv. gépgyár alkalmazottai közül azok, akik nem tartoznak sem a nyugdíjpénztárba, sem a nyugdíjas állományba és akik eddig az országos pénztárban biztosítva voltak, ki vannak véve ezzel a ministeri rendelettel a biztositás kötelékéből. Ugyancsak ki van véve a biztositás hatálya alól a Gyöv—sopron—ebenfurti vasúttársaság és még néhány ilyen vasúttársaság, ngy hogy ezek alkalmazottai nincsenek biztosítva. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : De igen !) Van azután egy rendelkezés, amely szerint az árviztársulatoknál, valamint azoknál a társulatoknál, amelyek a vizeket csapolják le, vagy furáisi munkálatokat végeznek, az alkalmazottak nem esnek biztosítási kötelezettség alá. A minister ur rendeletileg azt mondotta ki, hogy a munkaadók nem kötelesek bejelenteni munkásaikat, ellenben ők maguk kötelesek gondoskodni arról, hogy a náluk alkalmazásban levő munkások el legyeinek látva. Ezen tul nem terjed ki a ministeri rendelkezés, nem tudjuk azonban, hogy a munkaadók mennyiben felelnek meg ezeknek a kötelezettségeknek, mert hiszen nem gondoskodik senki arról, hogy ezek a táppénzen kivül orvost és gyógyszert is adjanak. Erre nézve semmiféle rendelkezés ebben a rendeletben nem foglaltatik. Méltóztassanak már most megengedni, hogy néhány szóval a pénztári dolgokra is rámutassak. Állítom — és ezt bizonyítani szerintem felesleges, mert mindenki előtt tiszta és világos — hogy a tagok annakidején sokkal jobban megvoltak elégedve a kezeléssel, mint ma. Hiszen tudjuk nagyon jól, olvastuk a napilapokban, de nem is kell a napilapokat olvasnunk, csak utalnom kell a minister ur rendeletére, amelyet kiadott annakidején, 1924-ben a budapesti kerületi pénztárnak, amelyben utasította a kerületi pénztáj tisztviselőit, hogy a tagokkal emberségesen bánjanak és ne bánjanak olyan durván, mint a panaszok felemiitik. Megtörtént a budapesti pénztárnál, hogy az orvos megverte a beteget, de megtörtént a budapesti pénztárnak az is, hogy az orvos nemcsak hogy a beteget verte meg, hanem megverte a pénztár számtanácsosát is. (Zaj.) Amíg régen az volt a szokás, hogy a pénztárnál csak olyan orvosok kaphattak elhelyezést, akik igazolni tudták azt, hogy 3 évi prakissal rendelkeznek, addig ma nem az az irányadó, vájjon az illetőnek praxisa van-e vagy nincs,, hanem az a kérdés, vájjon a MONE ajánlja-e őket, igen vagy nem, mert ha a MONE ajánl valakit, befogadják az illetőt, akár van praxisa, akár nincs,, mert ott nem az a fontos, hogy jó kezelő legyen, hanem az, hogy jól tudja, forgatni a gummibtot. (Élénk eUenmondások a jobboldalon és a középen.) Már most — hogy erre vonatkozólag még egy-dolgot felemlítsek — méltóztatnak tudni, hogy néhány héttel ezelőtt megjelent egy hírlapi közlemény, amely arra utalt, hogy a pénztárnál Benárd orvos hogyan bánt el egy beteggel annakidején. Erre vonatkozólag a pénztár orvosai vizsgálatot rendeltek el s a vizsgálat eredményét a lapokban közzétették. Leszek bátor

1 a vizsgálat eredményét csak néhány sorban ismertetni^ ugy, amint az a lapokban megjelent. Azt mondja a pénztári jelentés (olvassa): »Valótlan az ,hogy dr. Benárd a tagtól Az Est című újságot elvette, ellenben, amiként a lefolytatott vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomása is megerősíti, tény az, hogy dr. Benárd a gipszkötés alkalmazásánál elsősorban a jelenlevő dr. Seres gyakornoktól, illetve Zsemlyémé ápolónőtől kért a sarok, illetve talp'képzéshez papirt, s akkor esett tekintete a beteg kezében lévő újságra, azt tőle elkérte, de amidőn látta, hogy