Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-491

280 A nemzetgyűlés ,491. ülése 19,20. ém január hó 19-én, kedden, zem ki magam — úgyszólván nem hagynak szárazon senkit sem ebben az országban, nem hagynak követ kövön, nem kímélnek senkit, g-yanut irányitanak mindenki ellen, beavatkozásra indítják és uszítják azokat a hatalmakat, amelyeknek barátsága velünk nem egészen bizonyos. Legyen szabad ebből az alkalomból, bár egy kissé unalmas és fárasztó, (Halljuk! Halljuk!) ezekre a hírekre bővebben kiterjeszkednem. (Propper Sándor: A lényegre tessék kiterjeszkedni! — Mayer János í'öldmivelésügyi minister: Bejött és már kiabál! Nem tudja türtőztetni magát egy pár percig? — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hiszen a külföldi lapok hirei csak kivonatosan jelennek meg a magyar lapokban és a magyar közvélemény rendesen vagy kevéssé van tájékoztatva ezekről, vagy nem hederít sokat ezekre a hírekre, nem tulajdonítja nekik azt a jelentőséget, amelyet ilyen esetben feltétlen tulajdonítani kell. Én egy felolvasással fogok szolgálni ezekből a hírekből, amelyek igen szomorú képet mutatnak, melyek azt mutatják, hogy itt nemzeti becsületünkről, jó hírnevünkről van szó, amelyet közös erővel kell a Ház minden tagjának megvédeni; (Propper Sándor: Ezért kérünk parlamenti bizottságot! — Zaj.) mert lehet közöttünk különbség politikai tekintetben, lehet különbség a programmok tekintetében, de a nemzet becsülete tekintetében azt hiszem nem lehet. (Élénk helyeslés ős taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon. — Propper Sándor: Épen ezt akarjuk, azért kérünk világosságot!) Ez érdeke mindegyikünknek, akármelyik párthoz tartozik. Felsorolásomat ezzel kezdem (Olvassa): »Wien, január 8. Az Arbeiter Zeitung jelenti budapesti kelettel: — budapesti kelettel, külön hangsúlyozom — Az ellentétek Horthy és Bethlen között továbbra is fennállanak, ha most már ugy látszik is, mintha Bethlen került volna felül. Nádosy letartóztatására csak a kettejük között lefolyt izgatott vita után került a sor, miután Bethlen kijelentette volt, hogy az esetre, ha Nádosy le nem tartóztattatnék, nem tudná megakadályozni, hogy a lapok a kormányzó nevét is bele ne vonják a botrányos afférbe, viszont ha Horthy beleegyezik Nádosy letartóztatásába, kezeskedik arról, bogy minden eszközzel, elkobzással, sőt lapbeszüntetéssel való fenyegetéssel is megakadályozza, hogy Horthy neve ezzel az afférrel kapcsolatban Magyarországon megneveztessék. Ez az érv hatott és Bethlen erre fel megkapta a szükséges felhatalmazásokat.« (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan!) Ez az első példa is mutatja, hogy hova vágnak ennek a piszkos hullámnak loccsanásai. (Felkiáltások a jobboldalon: Budapestről! — Propper Sándor: Minden lapnak van tudósítója!— Olvassa): »Az Arbeiter Zeitung állítólag megbízható helyről tudni véli, hogy január 3-án a magyar miniszterelnökség és a magyar badügyministerium megbízásából két kiküldött jelent meg a magyar követség bécsi palotájában, hogy ott házkutatást foganatosítson. Azonban már egy nappal azelőtt megérkezett Bécsbe a Horthy katonai irodájába beosztott főtörzsőrmester, Kozmái* nevezetű, egy polgári személy kíséretében, akinek személyazonossága meaúllapitva nincs, azzal a megbízással, hogy a Bécsben székelő katonai osztályoknak egy lepecsételt boritékot nyújtsanak át és a komprommitáló anyag eltávolítását minden képzelhető módon elősegítsék. Ez meg is történt, amennyiben ezt az anyagot magyar családok magánlakásaiba szállította, különösen a III. és IV. kerületben. Ennek az anyagnak egy része állítólag megsemmisíttetett. Ennek következtében a következő napon a vizsgálat eredménytelenül végződött. (Felkiáltások a jobboldalon és a jobbközépen: Hallatlan!) A megbízottak Kékessy vezérkari őrnagy, aki a magyar honvédelmi ministeriumba van beosztva és Marossy detek tivfelügyelő voltak.« Erről elég, ha annyit mondok, hogy ebből egy betű sem igaz. {Rubinek István: Ezt is ki kellene kutatni! — Nagy zaj. — Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! — Baross János: Ki felelős ezért? — Eckhardt Tibor: Ezt kell megállapítani! — Baross János: Tessék kikutatni! — Nagy zaj. — Elnök csenget.) A lap hírének felolvasása előtt nyomatékosan hangsúlyoztam, hogy a hír budapesti forrásból van közölve. (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon.) (Olvassa): »Bécsből a következőket jelentik a Matinnak: Sárospatakon a rendőrség felfedezte a frankhamisításra szolgáló sajtót. Halász Jenő, hg. Windischgraetz uradalmi intézője a jelentés szerint ^ kijelentette, hogy céljuk Albrecht főherceg trónrajuttatása volt. A kormányzó nem fogadta el gróf Bethlen tegnap felajánlott lemondását és újból nyomatékosan hangoztatta azt a kivánságát, hogy a kutatásokat a legenergikusabban és személyekre való tekintet nélkül hajtsák végre. A távirati jelentés beszámol még arról is, hogy Nádosyt ma szembesitik herceg Windischgraetzcel.« A Matin az előbbi távirathoz még a következőket fűzi hozzá (olvassa) : »Legfőbb ideje hogy a kormányzó így nyilatkozzék, mert környezete és Magasházy be vannak keverve az ügybe.« (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! — Farkas István: Ez az egész? — Fáy Gyula: Mit tetszik mondani? — Rubinok István: Ismételje meg! — Pakots József: Nem mondott semmit! — Zaj.) Azt hiszem, hogy ennél többet és ennél súlyosabbat igazán nem lehet mondani. (Rubinek István: Gyáva gyanú sitás!) (Tovább olvassa): »Az utóbbi — t. i. Magasházy — bizalmas értesülésünk szerint kihasználva néhány katonatiszt súlyos anyagi helyzetét, rábírta őket, hogy utazzanak Franciaországba a hamis bankók forgalombahozatala céljából. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Gyalázat!) Szerencsére ezek a tisztek legitimisták és nem Albrecht-pártiak voltak és visszautasították a botrányos ügyben való részvételüket. Clinchant követ jelentése arra enged következtetni, hogy ujabb letartóztatások várhatók, közöttük magas személyeké.« A Matin szerint kétségtelen, hogy az ügy összefüggésben van a II. Vilmos tudtával októberben létrejött bajorországi komplottal, (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nevetséges! — Farkas István: Nem olyan nagyon nevetséges! — Rubinek István: Maga valószínűleg tudja!) melynek célja egész KözépEurópa helyzetének megváltoztatása volt, (Pikler Emil közbeszól. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Pikler Emil képviselő urat kénytelen vagyok sértő kifejezéséért rendreutasítani! Gr. Bethlen István ministerelnök (olvassa): Albrecht herceg találkozott a német és bajor trónörökösökkel, kikkel megegyeztek Ausztria felosztásában Bajorország és Németország között, Később ugyancsak megegyezett Albrecht Mussolínivel és a román nemzeti párt kénviselőivel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Cuza!) Abban a gyermekes hitben ringatta magát, hogy Franciaország forradalom küszöbén áll és igy tehetetlen, Anglia pedig semleges ma-