Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés à86. ülése 1925. Elnök: Csendet kérek ! Kabók Lajos : Elszomoritó, szívfacsaró látvány volt, hogy a fővárosi és környékbeli munkanélküli munkásság a vidéki munkanélküli munkássággal szinte hadra kelt és egymással nemcsak veszekedtek, hanem — sajnos — verekedtek is azért, hogy erre a rövid, néhány napig tartó alkalmi munkára ki szerezzen közülük elsőbbséget, olyan munkára, amely napi 50.000 korona keresetet jelent. Az ilyen munkának megszerzéséért csapatok indultak egymásnak, ugy hogy ott, ahol a hó eltakarítására a munkásfelvételek voltak, rendőrkordonnal kellett megakadályozni, hogy ne jöjjenek már olyan sokan, mert nincs szükség annyi munkásra, mint amennyi jelentkezett. Sajnos, hogy a nagy beruházási programm közben ez az egyetlen közmunka (Szabó Imre : Nagyon összezsugorodott), amely megmutatkozik, és sajnos, hogy a hó eltakarítására csak egynehányezer munkásra van szükség, ellenben erre a munkára nagyon sok ezer munkás jelentkezett. (Györki Imre : A szemét eltakarításához is hozzá lehetne fogni már egyszer !) Valamikor a munkanélküliség kérdését azzal is aposztrofálták, és ha ilyen munkára nem volt elegendő munkaerő, nagyon gyorsan siettek annak kijelentésével, hogy ime, nincs is oly nagy veszedelem a munkanélküliség terén, mert munkaerő hiányában vagyunk. Akik napjainkban, az utóbbi hideg napokon végigjárták Budapest utcáit, akár nappal, akár éjjel, elszomorodva kellett látniok azokat a rongyokba burkolt embereket, akiken a ruha úgyszólván cafatokban lógott és akiknek dermesztő hidegben kellett munkájukat akár nappal, akár éjjel végezni azért, mert más munkaalkalom, más kereseti forrás számukra nem adógott. De még elszomoritóbb— és a munkanélküliségből fakadó nyomorra vall az is, amire azelőtt alig volt példa, — hogy a hóeltakaritó munkások között, számosan akadnak nők is, mert ezek sem tudnak sehol munkaalkalmat találni és kénytelenek azt az egyetlen munkaalkalmat megragadni, amely ezidőszerint kinálkozik. Nincs sehonnan semmi segítség. A mai napon is halottunk itt kijelentéseket. Félesztendővel ezelőtt is majdnem hasonlóan előadta a pénzügvminister ur a nagy beruházási programmját és most itt a tél, a nyomort fakasztó tél és ezekből a tervbe vett beruházási munkálatokból alig-alig lett valami. ígéretnél egyéb nincs előttünk. Pedig nyugodt lélekkel merem állítani, hogy ezen az állapoton, ezen a nyomorúságon lehetne segiteni, mert aki végigmegy a Belváros utcáin, a Váciutcán és egyéb olyan utcákon, amelyekben a fényt, a pompát már a kirakatokban meg lehet találni, az megállapíthatja, hogy van még ebben az országban, van még ennek az országnak fővárosában egy jólétben dúslakodó társadalmi osztály, amely társadalmi osztály minden idők között meg tudja szerezni a maga fényét, a maga pompáját. Ugyanakkor, amidőn egyoldalulag ezt lehet tapasztalni, a másik oldalon a nyomorúság a tetőfokra hágott; ugyanakkor, amidőn a jólét valósággal tobzódik, valósággal orgiát ül a munkanélküliségből fakadó nyomorúság felett ! Én a kormány részéről ezen a téren nagyon súlyos mulasztásokat látok. Sőt tovább megyek, ki merem jelenteni itt, a nemzetgyűlés előtt, hogy nemcsak mulasztásokat tapasztaltam, hanem én egyenesen vádolom a kormányt bűnös és könynyelmü mulasztásokkal. És itt nem fogadok el mentegetőzésül semmit, sem azt, hogy nincs erre pénz, sem azt, hogy leküzdhetetlen akadályok voltak és vannak, mert én azt tapasztaltam, hogy ha bármikor, az ország bármely részét valami elemi csapás érte, tegyük fel tűzvész, árvíz, vagy hogy kisebbet mondjak, akár filoxéra, akár sáskaNAPLÓ. XXXYHL évi december hó 16-án, szerdán. 181 járás pusztított (Zaj jobbfelől. Halljuk ! a szélsőbaloldalon.), a kormány sietett a inségakcióját megindítani. Most azonban, amikor ennél sokkal súlyosabb elemi csapás érte ezt az országot, akkor semmiféle akció meginditását nem látjuk s a kormány hagyja a nyomorúságot fokozódni és egyáltalában semmit sem törődik a nyomorúságban szenvedőkkel. Ezt az országot az utóbbi tíz esztendőben különböző elemi csapások érték. Itt volt egy négy ésfél esztendeig tartó világháború,.. .(Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Kabók Lajos : . .. ezt követte két forradalom, majd jött az ellenforradalom, ezek után a kurzus és a kurzus szanálási akciója s ennek következtében egy olyan hatalmas, nagy arányú gazdasági válság, amely ebben a rettenetes nagy munkanélküliségben domborodott ki. Ennél nagyobb elemi csapást én alig tudok megemlíteni és a kormánynak első kötelessége lett volna ilyen elemi csapás alkalmával a legsürgősebben az elemi csapástól sújtottak mellé állani, azokat segiteni és támogatni. Beszéltünk mi már számszerűen is a munkanélküliség mértékéről, de beszélni kell ismételten és beszélni kell mindaddig, amig ezen a téren komoly cselekedet bekövetkezni nem fog. Épen ezért ismételten kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a munkanélküliség 1924. év végén már olyan nagy arányú volt, hogy épen az ipar terén mutatkozó munkanélküliség nem kevesebb, mint 50.000 főre volt tehető. Nem a szakszervezeti ada| tok mutatják ezt, hanem az iparkamara kimuta! tása. Már egyik, a közelmúltban tartott beszédemben számszerűen tértem rá erre, de most ismételten meg kell említenem és hozzá kell ehhez fűznöm, hogy ez a létszám ma már sokkal nagyobb, mert 1924-ben a szakszervezetek által nyilvántartott munkanélküliek létszáma átlagban 25.000 volt, ez a létszám 1925-ben átlagban 35.000-re emelkedett, az 1925-ös esztendőben tehát igen erős emelkedés mutatkozik, miért is ezt hozzá kell számítani az 50.000-hez és a szakszervezetek i kimutatásához hozzá kell számitani a szakszervezeteken kivül állók létszámát is, igy egészen nyugodtan, minden túlzás nélkül merem kijelenteni itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy az ipari munkanélküliek száma ezidő szerint nem kevesebb, mint 70.000. Olyan létszám ez, hogy valósággal megdöbbentő. De még ezzel sincs kifejezve az igazi munkanélküliség mértéke (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), mert ehhez is hozzá kell számitani az állami munkátlanokat, akiket az állam elbocsátott, B. listára helyezett, és hozzá kell számitani a mezőgazdasági munkanélkülieket. (Ugy 'van ! a szélsőbaloldalon). Rendkívül nagy szám jön ki és ha bármilyen szerényen, bármilyen szolidan akarom azt a számot kifejezésre juttatni, amellyel ma a munkanélküliséget ebben az országban megmérni lehet, akkor is legalább egy negyedmillió embert kell az ilyen fogalom alá venni, de nemcsak egy negyedmillió embert, mert nemcsak ezek nyomorognak, hanem, ezek családjukkal együtt nyomorognak, és ha legalább három főben számitok egy családot, ami szintén nagyon szolid számitás, akkor ebben az országban ezidő szerint minimálisan 750—800 ezer lélek tengődik, nyomorog és szenved és nincs, aki ezekkel törődjék, nincs, aki ezek nyomorúságán segítsen. Elijesztően nagy szám ez, t. Nemzetgyűlés ! Mert ha figyelembe vesszük ennek az országnak lakosságát, ha 8 millió lakos mellett 800.000 lélek a munkanélküliség következtében nyomorog, ha az ország lakosságából legalább 107o-nak nincs munkaalkalma, akkor ez rendkívüli nagy köz26