Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
î*>8 A nemzetgyűlés 486. ülése 19.25, azonban ebben a beruházási programmban a ]akásépités kérdését. Egy szót sem hallottunk erről, a kormányzatnak tehát nincs is szándékában a városi lakásprobléma megoldása érdekében valamit is tenni. (Szilágyi Lajos : l T gy látszik, a városokra akarják háritani !) Ilyen körülmények között csöppet sem dicséretes dolog és dicsekvésre nem alkalmas, hogy a pénzügyminister ur kijelentse, hogy ő pedig nem járul hozzá a. lakásadóhoz, mert nem járul hozzá ahhoz, hogy mások költségén épitsenek lakásokat. Ez mit jelent ? Azt, hogy pusziul jon az a szegénység, amelynek nincse lakása, e mert saját erejéből bizony nem tud lakásépítésről gondoskodni. (Klárik Ferenc : Edig is pusztult, pusztuljon ezután is ! — Szilágyi Lajos: Először eltemették a középosztályt, most majd a kisembereket!) De ha a genfi eredményről beszélünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt fejbeverést, amelyet (îenfben a magyar szuverenitás kapott ; érleni ezen a Népszövetség állásfoglalását a numerus clausust illetőleg. » (Szilágyi Lajos : Semmi közünk hozzá !) Józan embert nem téveszthet meg, ha itt a minister urak, köztük még a kultuszminister ur is (Rupert Rezső: A derék kultusrninister!) kijelenti hogy meg vagyunk elégedve a genfi határozatokkal. (Szilágyi La.ios : Előnevet kapott tegnap este ! — Horváth Zoltán : Azt nem fogják mondani, hogy nincsenek megelégedve !) Természetes, hoery meg vannak elégedve, mert nem lehetnek me^ nem elégedve. (Horváth Zoltán : Akkor lemondanának !) Mert ha nem volnának megelégedve, akkor az urak bukott kormány volnának. Természetes tehát, hogy meg vannak elégedve. (Derültség a szélsőhaloldalon.) De nem lehet megelégedve az ország közvéleménye, amely esztendők óla azon az állásponton állott, hogy a numerus claususról szóló törvény az emberi szabadságnak, a tanulási szabadságnak arculcsapása. (Pikier Kmil : A kultúrának ! — Pe+rovácz Gyula : Mese !) A numerus claususról szóló törvény szégyenfoltja a magvar Corpus Jurisnak, (Rothf«e*ein Mór : Csak Pefrováeznak nem !) ennélfogva azt követelte és követeli évek óta, hogy ezt a szégyenfoltot végre radírozzuk ki a maftjBT törvények soraiból. A kormányzatnak köszönhetjük, hoery ez még nem történt meg és ezzel kiprovokálta azt, hogy a magyar FIZUVÁ Wmitásb a il ven szégyenletes módon külföldről kelüen belenyúlni. (Horváth Zoltán : Ad ajidieudum verbum citálták az urakat !) Afelől sen^ téveszthető mes: senki, hogy a népszövetségi tanács diplomáciai nyelvezeten meghozott határozata mögött mi rejlik. (ügy von ! Ugy van ! a szélsőbal oldal on.) (Az elnöki széket Zsitvay Tifoc-r 'fogli'ia el.) Azt hiszem, hiába hangoztatja a kultuszminister ur, hogy ő meg van elégedve, (Propper Sándor: A derék kultuszminister! Derékszögben hajlik mindenfelé!) mert a helyzet az, bogy ez diplomáciai nyelven kiadott narancs. Etet a fejbecsapást megspórolhattuk volna, ha a kormány nem zárkóznék el plvan konokul minden elől. ami ellenzéki oldalról iön. (Ugy mn! a szélsőbaloldalon ) TTtalok arra. hoíry a pénzű e-ym im ster ur a kotséevetési általános vita befejezése után elmondott beszédében meg-, emlékezett valamilyen kérdésről — nem emlékszem konkréten, hogy mi volt az — és hansmílvozottan hozzátette, hogv ezt már júniusban elhatározta a kormány, nehogy azt higyjük. — mondotta egészen őszintén — hogy valamilyen évi december hó 16-án, szerdán. külső, ellenzéki befolyás alapján cselekedett. Ennyire konokul vigyáz arra, hogy még a látszatát is kizárja annak, mintha egy ellenzéki gondolatot helyesnek elismerne. Amellett ez csak itthon történik meg. (Szilágyi Lajos: Külföldnek engedni nem szégyen! — Bessenyey Zénó: Szilágyi is csak utólagosan jön rá, hogy mit akar!) Amellett ez a feonokság csak itthon nyilvánul meg, mert méltóztassanak visszaemlékezni, ahányszor a kormány tagj cil H külföldre mennek ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peidl Gyula: ...minden alkalommal igyekeznek a külföld felé kisajátítani azokat az eszméket a demokrácia szempontjából és egyéb szempontokból, amelyeket itthon konokul megtagadnak az ellenzékkel szemben. (Rupert Rezső: Kétlakiak!) Végtére a kormányzatnak tisztában kellett volna lennie, mielőtt elindult Genfbe., hogy ott nem lesz a háta mögött egy egységes párt, (Héjj Imre: De ott volt a háta mögött!) amely minden gondolkozás, minden kritika nélkül jónak, helyesnek ismeri el mindazt, amit a kormány tesz vagy mond. Mert ha erre gondoltak volna az urak, alïkor mégsem lehetett volna ugy összeállítani a genfi programmot, hogy a beruházások kérésénél elmondották, hogy Magyarországon kevés a népiskola, múlhatatlanul szükséa-es, hogy iskolákat építsünk s ehhez kellenek bizonyos összegek, (Rupert Rezső: Itt leszavazták, amit ebben az irányban javasoltunk!) s a következő órában, amikor a numerus claususról volt szó,, azzal érveltek:, hogy Mae-varorszáa-on túlsók az intelligens ember. (De' ültség hal felől. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Olcsó anti tézis! Ezt az antitézist nem vették ott észre!) Azért bocsátottam előre,*hogy ott nem számithatott a kormányzat arra, hogy az egységes párt a háta mögött ül. Ott az emberek, akik hallották ezeket az ea-vniással ellentétes nyilatkozatokat, világos képet nyertek orról az egyoldalú osztályuralmi politikáról, amelyet ebben az országban évtizedek^ óta folytatnak, ahol az egyetemeknél kezdték a kultúra felépítését és nem a népiskoláknál. (Ugy >-an? Uay vain! a bal- és szélsőbaloldalon.) Csak megjegyezni kívánóim hogy mig a - énzügyminister ur beszámolója szerint barátaink szaporodtak és presztízsünk megnevekedett. (Rupert Rezső: Jó üzletet csináltak -elünk!) egy pár héttel ezelőtt azt hallottuk, mgv nincsen egyetlen barátunk sem a külföldöm Ha tehát a semmi most meggyarapodott, akkor ez mésr nem lehet valami tekintélyes gyarapodás. (Szahóky JeTíő: Az sem tetszik, ^a van barátunk!) Én különösen a költségvetési vita befejeztekor elhaneHziOtt kormánynyilatkozatnkkal 1 ivánok foglalkozni. Ebbe a helvétbe is főként azért jutok, mert a kormány túlökonómikusan Vezeli az ügyeket. Mindenütt szokásos, hogy a költségvetési vita bevezetőjeképen a kormány xpozét mondjon. (Strausz István: Adott két 'ónappal ezelőtt!) Ez az expozé kellene, hogy tulajdonkénen a költségvetési vita alapiát adja. (Szilágyi Lajos: És anyagát!) A kormányzat ezt nálunk, nem tartotta szükségesnek, ellenben a vita végén tett nyilatkozatot, •nnikor már az ellenzéknek nem volt módja és 1 ehetősége arra válaszolni. Azután megtette a kormányzat azt. hogy a túlrövidre, tárcánként két napra szánt részletes vitának tekintélyes részét az egyes tárcaministerek foglalták le a maguk részére. Hogy ez az ügynek érdekében van-e., ennek megité-
