Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. lése, azt hiszem, nem nehéz.. Én a leghatározottabban azon az állásponton vagyok, hogy nem okos, nem helyes és nem az ország érdekébe]] való, hogy egészen lehetetlenné tétetik a normális tárgyalás lehetősége. Sorrend szerint a pénzügyminister ur volt az első, aki a költségvetési vita végén felszólalt és ott nagy súlyt helyezett annak megállapítására, hogy Magyarországon van a legvilágosabb, a legtisztább és a legegyszerűbb adózási rendszer. (Szabó Imre: Maga sem ismeri ki magát benne! — Szilágyi Lajos: Hetekig kacagtak ezen a vidéken!) Ezzel azért nem kivánok magam vitába szállaTii, mert elegendőnek tartom ebben a tekintetben, ha a pénziigyminister úrral szembeállítom Gaal Gaston t. képviselőtársamat, aki nem is olyan régen, itt a Házban jelentette ki, hogy Magyarországon annyira komplikált az adózási rendszer, hogy abban csak két ember ismeri ki magát, csak két ember van tisztában azzal, hogy mi a kötelessége egy állampolgárnak az adózás szempontjából; de ez a két ember is különbözőképen ismeri a dolgokat, (Egy hang a jobboldalon: Ki a másik?) Én tehát az adózás egyszerűsége szempontjából, azt hiszem, megelégsdhetem azzal, ha a pénziigyminister úrral szembeállítom Gaal Gaston t. képviselőtársamat, (Rupert Rezső: Maga a pénzügyminister ur mondta ma, hogy az adózók nem tudják, hogy hova íelebbezzenek! Ezen segíteni kell! — Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem azt mondta! Az adminisztrációról beszélt!) Ennél inkább érdekel engem a pénzügyminister urnák az a beismerése, amely szerint az adózás tekintetében a tehermegosztásnak egyenletesnek és igazságosnak kell lennie, és a kormányzat erre törekszik is, és ennek a törekvésének érvényt is fog szerezni. Ez engem közelebbről érdekel, mert a széles néprétegeket ez a kérdés sújtja leginkább. Kétségtelennek tartom, hogy a pénzügyminister ur egészen jóhiszemüleg teszi ezeket a kijelentéseket, nem kétlem, hogy benne meg van a szándék, hogy ennek eleget is tegyen, de meg kell állapitanom, hogy e tekintetben nem látok tetteket. T. Nemzetgyűlés! A következő néhány számadat ismertetése tekintetében eleget kívánok tenni a pénzügyminister ur latna kívánságának, hogy ne a keret-költségvetést tekintsük alapnak, bár hozzá kell tennem, hogy nemcsak az én véleményem szerint, hanem a Népszövetség pénzügyi bizottságának júniusban kifejezésre juttatott álláspontja szerint is Magyarország költségvetésének szinvonala túlmiagas, ugy hogy egyenesen veszélyezteti Magyarország gazdaságig életét, mert ezt a szinvonalat a gazdasági élet nem birja el. Nem ismeretlen az a tény, hogy ugyanez a pénzügyi bizottság a szanálás megkezdése előtt kifejezésre juttatta szakvéleményként azt a felfogását, hogy a szanálási idő befejezése után, ha az ország megerőlteti magát, talán sikerülni fog a fejenkénti adóhozadékot 50 aranykoronára felvinni. Ezzel szemben a költségvetés szinvonala fejenkénti 75—80 aranykorona körül forog, ugy hogy valóban aggodalmaskodni kell a tekintetben, hogy a kormányzatnak ez a rövidlátó politikája további bajokat, ujabb szerencsétlenséget fog az országra zúdítani. De ismétlem, én követem a pénzügyminister ur kívánságát és nem veszem figyelembe ebben a pillanatban a keret-költségvetést, hanem figyelembe veszem egyrészt az 1925/26. évi előirányzatot, másrészt a főbiztosnak a költségvetési év első negyedéről szóló jelentését. Akkor a követkessket látom: ím decem,ber hó 16-áfi, szerdán. J59 V Egyenes adókban előirányoztatott erre a negyedre 31-9 millió aranykorona, a valóságban befolyt 24*8 millió aranykorona, ai hiány 7*1 millió aranykorona, tehát 22-3%-kal kevesebb folyt be egyenesadók címén, mint amenynyi az előirányzat volt. Forgalmi adókból előirányoztatott 25:9 millió, befolyt 31*1 millió, többlet 5-2 millió, vagyis 20-2%. Illetékekből az előirányzat 13*1 millió befolyt 14-8 millió, a többlet tehát 1*7 millió. Fogyasztási adókból előirányzat 13*9 millió, befolyt 18-6 millió, tehát 34%-kal több az előirányzatnál. Talán felesleges ezt tovább részleteznem, elég, ha megállapitoíni, hogy közvetett adókból előirányoztatott összesen 103-8 millió, a valóságban befolyt 120-9 millió, tehát 17*1 millióval, 16.5% -kai több az előirányzatnál, ezzel szemben egyenesadókból — amint emiitettem — 223%-kal kevesebb folyt be. Ha a pénzügyminister vir mai beszédében leszögezte magát ahhoz az Ígérethez — én ennek kívánom tekinteni és csak elszólásnak kívánom minősíteni azt, hogy Genfben megállapították, hogy az egyenes és közvetett adók közötti aránytalan ság néhány százalékkal már csökkent — meg kell állapitanom, hogy valóságban a helyzet az, hogy továbbra is az első évnegyedben az adók 17%-a folyt be egyenes adókból 83%-a közvetett adókból, ugy hogy változatlanul fennáll az a helyzet, hogy a költségvetés több, mint négyötödrészben a közvetett adókra van bazirozva. Ezzel szemben teljesen elveszti jelentőségét, ha azt mondják, hogy leszállitottuk a forgalmi adót 3%-ról 2-re, és beigazolási nyer széles rétegeknek az a feljajdulása, hogy ezzel az adókulcsleszállitással szemben azonban az egész vonalon felemelték az átalányokat és ezzel nyomorítják tovább az adózókat. Egyébként a számok is ezt bizonyítják, mert ha a pénzügyminister ur múltkori beszédében azt mondotta, hogy forgalmi adó címén 1924/25-ben 1800 milliárd volt a forgalmi adó hozadéka, ezzel szemben az idén 1200 milliárdot irányoztak elő, meg kell állapittanom, hogy az első három hónapi forgalmi adó hozadéka raesrhaladja^ a 450 milliárdot, ha tehát átviszszük az egész esztendőre, akkor meghaladja az ^00 milliárd koronát. Véleményem szerint tehát mi jogosan kifogásoljuk egyrészt azt, hogy a budget túlmasas, s azt a magyar gazdasági élet nem birhatja el, másrészt azt a tökéletesen antiszociális berendezkedést, amely több, mint néeryotödrészében a közvetett adókra, tehát a dolgozó, nincstelen széles néprétegekre bazirozza az állam egész gazdálkodását. Erre nincs nélcla sehol Európában, ez magyar specialitás és élénk bizonyítéka annak, hogy itt igenis, osztályuralom van. Ezt bizonyítja méer egyébként a legújabb gazdacímtárban megjelent statisztika is, a földbirtokreform eredményét legalább is nagyrészben magáb^nfoglaló birtokmegoszlási kimutatásával. Eszerint Magvarországon az e'íer holdon felüli birtokok száma 1130. s e birtokok területe 5.388.000 katasztrális hold; száztól ezer holdi«" a, birtokok száma {

L742, — 2.620.000 holddal: a 100 holdon aluli birtokok száma 840.000. — 8.110.000 katasztrális holddal. Ez azt jelenti, hogy kereken 10.000 család birtokában van Magvarorszá"- földtulajdonának 50°/-;-a. (F-rdélyi Aladár: Ez tévedés! Az alapok, az állam, az egyházak, a községek mind ebben vannak!) Ha tévedés, akkor tessék a gazdacímtár adatait kijavíttatni. P3*