Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. és ennek alapján a további 20 milliót is feloldotta beruházási célokra. Ez a 20 millió a következő célokra fog' felhasználtatni \ a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő épitésének továbbfolytatására 3-6 millió aranykorona, állami kislakások, további épitésére 2-1 millió aranykorona ármentesitő társulatok beruházására további mintegy 8 millió aranykorona, utak épitésére további 1 millió aranykorona és végül — amit azt hiszem, szociális, de gazdasági szempontból is mindenki csak örömmel üdvözölhet — a földbirtokreform révén házhelyhez jutottak segitésére és részükre gazdasági eszközök beszerzésére 6 millió aranykorona. (Általános helyeslés. — Szijj Bálint : Szociális dolog !) Visszaemlékszem arra, hogy amikor egyik költségvetési beszédemben foglalkoztam a beruházás kérdésével, rámutattam arra, hogy az olyan beruházási programm, amely évente csak 12 millió aranykoronát tud felölelni, lehetetlen, hogy megoldja a célt. Másik költségvetési beszédemben, amikor már megindultunk a hasznos beruházások utján, szintén foglalkoztam ezzel a kérdéssel és azt mondtam, hogy a beruházások a magtik gyümölcsét csak akkor fogják megteremni, ha következetesen, évek hosszú sorára tudjuk azokat beosztni. Az egy évre tervezett beruházás esetleg érezteti hatását, de talán még abban az évben sem eléggé; ha azonban azt akarjuk, hogy gyökeresen megjavitsuk gazdasági életünket, akkor hosszú évek sorára terjedő beruházási programúinak kell érvényesülnie. Amikor ezt mondtam, a, másik oldalról egyik igen t. képviselőtársam — Sándor_ Pál — bizonyos óvatosságra intett, hogy vájjon meg fogok-e tudni felelni ennek az Ígéretnek. Mivel arról beszéltek az előbb, hogy Ígéreteket eleget hallottak, merem állítani, hogy amit eddig Ígértem, azt be is tartottam és nem tudnak a túloldalról semmi olyant reám bizonyítani, hogy amit ígértem, be nem tartottam volna. És merem állitani, a kormánynak az a legnagyobb ereje, hogy a tervszerűen előirányzott intézkedéseket épen pénzügyi téren mind meg tudja valósítani. Ezért mentünk most is a Népszövetség elé és rámutattunk arra, milyen óriási erőfeszítéseket tett az ország-, milyen messzemenő áldozatokat hozott eddig. Tényleg ugy áll a dolog, ahogyan Apponyi Albert gróf igen t. képviselőtársam mondotta, hogy az ismeretlen adózó teremtette meg az államháztartás egyensúlyát. Ha azonban azt akarjuk, hogy az elért eredményeket ne kockáztassuk, akkor a gazdasági élet erejét fokoznunk kell, mert csak így lehet a költségvetés egyensúlyát állandósítani. Lehetetlenség, hogy ne vegyék tudomásul, hogy ennek az országnak, amely oly sok katasztrófán ment keresztül, mennyire szüksége van tőkeerejének erősítésére. Itt évszázados gazdasági élet romlott össze és a sok katasztrófa folytán bekövetkezett gazdasági viszonyok kétszeres kötelességünkké teszik, hogy hasznos beruházások utján próbáljuk meg a meggyengült gazdasági életet helyreállítani. Eámutattunk arra is, hogy csak ez a biztos ut arra, hogy az állami bevételeket necsak a mai színvonalon tudjuk tartani, hanem anélkül, hogy további adóemelésekhez nyúlna a kormány, természetes utón tudja ezeket fokozni. A hasznos beruházás az egyetlen alkalmas eszköz arra, hogy a vállalkozási kedvet fokozzuk, a termelést fejlesszük és ennek következtében az országban a legjobban hiányzó tőkeképződést előmozdítsuk. Eámutattunk évi december hó 16-án, szerdán.. 153 mindazokra a tőkeveszteségekre, amelyek ezt az országot érték. Különösen azt a példát hoztuk fel, hogy a legnagyobb budapesti pénzintézetekben a takarékbetétek a háború előtt több, mint 800 millió aranykoronát tettek ki, ma pedig, ha szebb képet akarok festeni, bár ez nem tökéletes és a számításba a folyószámla betéteket is beleveszem, a betétek öszszege legfeljebb 100 millió. Ott állunk tehát, hogy sok milliárdra rugó tőkénk elveszett. Rámutattunk arra, hogy normális időkben, amikor a gazdasági élet teljesen magától bontakozott ki, akkor is szükség volt arra, hogy az állam hasznos beruházásokkal éljen. Évenkint átlag 260 milliót forditott az ország a háború előtt beruházásokra. Ha ezt az összeget a mai területre számítom át, ez is kereken 120 milliót tesz ki. Ha tehát nem akarjuk azt, hogy itt az oly nagy erőfeszítéssel elért teljes egyensúlyt megzavarjuk, kell, hogy a Népszövetség is hozzájáruljon az ország gazdasági erejének fokozásához. Ezeket széni előtt tartva, a kormány három évre szóló beruházási programmot dolgozott ki. Azért három évre szólót, mert 153 millió aranykorona áll még a külföldi kölcsönből rendelkezésre. Arra kértük a Népszövetséget, hogy engedélyezze ennek hasznos beruházás céljaira való fordítását. Nem akarok most egészen részletesen foglalkozni ezzel a problémával, mert hiszen végeredményben a kérdés a maga teljességében eldöntve még nincs, de néhány adat, azt hiszem, érdekelni fog Jel ci t. Nemzetgyűlést. Kimutattuk azt, hogy csak a legszükségesebb beruházásokra szorítkozva, legalább is 250 millió aranykoronára volna szükség. Ha ebből leszámítom azt az összeget, amit az üzemek mint bevételi többletet mutatnak fel, — mert ezt természetesen szintén hasznos beruházásokra fordítjuk — akkor is 211 millió kelleneA háború előtt évenként 120 milliót használtak ilyen célokra, ma pedig ennek legfeljebb fele áll rendelkezésre egy teljesen leromlott gazdasági életben; mégis kétségtelen, hogy ha más tőke nem is áll rendelkezésre, de ezt be tudjuk vinni a gazdasági életbe, annak vérkeringését fel tudjuk frissíteni. A hasznos beruházásokban felöleltük mindazokat a kérdéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazdsági életet fejlesszék. Természetcsen itt is első helyen állanak a vasutak. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen melyik állam vasutai szenvedtek olyan nagy veszteségeket, mint a magyar vasutak? (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Ezek reorganizálását ezen az utón sem lehet teljesen megoldani, csupán egy lépéssel lehet előrehaladni és számolni kell azzal, hogy ujabb beruházásokra lesz szükség, ha az államvasutakat teljesen reorganizálni akarjuk. Nagy hiány van a felszerelésekben. Elég legyen arra rámutatnom, hogy 2000 vagonra volna szükség a teherszállításhoz, a lokomotivok nagyrésze teljesen elavult, egész vonalakat kell épiteni, (Ugy van! jobbfelöl.) n határállomások egész kis községi állomások, amelyeken komoly forgalmat lebonyolítani nem lehet. Nemcsak Magyarországnak, hanem a többi államnak is érdeke, hogy ezek a kérdések megoldassanak, mert csak igy lesz lehetséges egészséges, helyes forgalmat fentartani. Nagyobb összeget kivan a kormány az utak épitésére forditani. Azután még továbbra is foglalkozik a lakásépités kérdésével, hogy arra az időre, amikor a lakások forgalma felszabadittatik, megfelelő lakások álljanak ren-