Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-486

154 A nemzetgyűlés 486. ülése 1925. éri december hó 16-án, szerdán. delkezésre. (Peidl Gyula: Nem hallottunk a beruházási programúiban ilyenről!) Nagyon fontosak a beruházások szempontjából a mezőgazdasági terménvek értékesítésére vonatkozó beruházások. Nem akarok itt számadatokkal foglalkozni» de kétségtelen, hogy ezen a téren valaminek történnie kell (Ugy van! balfelől.) és pedig azért, mert egészen más világviszonylatba kerültünk, mint amilyenben a háború előtt voltunk. Mi akkor önmagunkat ellátó terület voltunk, a vámvédelem úgyszólván teljesen külön piacot biztosított részünkre, nem kellett szembenállanunk a világversennyel. Mindez megváltozott, nekünk a világpiacon kell megjelennünk terményeinkkel, fel kell vennünk a versenyt kvalitás szempontjából és meg kell ismernünk a külföld kívánságait. Ez mind egy szervezési programmot igényel, amelyet feltétlenül meg kell oldani. Ne értsen senki félre, távolról sem azt gondoljuk, hogy a kereskedelmet kikapcsoljuk. Nem! Mi egészséges alapokon nyugvó olyan kereskedelmi hálózatot akarunk teremteni, amely számol a világpiac eshetőségeivel és versenyképességünket minden irányban fokozza. Ezt a legnagyobb horderejű kérdésnek tartom a jövő szemnontjából, ha azt akarjuk, hogy a világpiacon helytálljunk. De vannak más megoldandó kérdések is ezzel kapcsolatban. Ezek egyike a közraktárak kérdése. A közraktárak intézménye nálunk tulajdonképen nem létezik. Hiszen az az egy közraktár, amely Budapesten van, országos szempontból a gabonaértékesítés kérdését meg- nem oldja és nem oldja meg azt a kérdést, hogy a gazda közönség megfelelő hitelforrásokhoz jusson, olyanokhoz, amelyek a gazdasági életben normálisak, s amelyek ki nem uzsorázzák. (Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Azt tartom, hogy a közraktári intézményt a leggyorsabban ki kell építenünk, mert ez lesz a leghelyesebb lépés abban az irányban, hogy a gabonaértékesítés és a gazdasági hitel kérdését megoldjuk. Kétszeres érdek ez akkor, amikor a kisbirtokosok száma százezerrel megnövekedőit, mert elsősorban ezeknek érdeke, hogy az ő terményeik is odajuttassanak a világpiacokra Mindig bajok vannak abban a tekintetben, hogy nem egyséeres minőségű áru szállíttatik. Ezt a bajt legjobban a közraktárak utján lehet megszüntetni, (Ugy van! jobbfelől.) es a helyes mesroldást a többi terményekre is kiterjeszteni. Ezzel a kérdéssel a kormány behatóan foglalkozik. A hasznos beruházások közé felvettük az állami iskolák kiépítését is. Azt hiszem, hosrv ott, ahol olyan nagy az analfabétizmus, mint nálunk, és ahol a mai viszonyok között a kultura dönt a gazdasági élet fejlődése szempontjából is. lehetetlen széles néprétegeket kulturátlanságban hagyni. (Uay van! jobbfelől.) Épen ma kell ezt a kérdést sürgősen megoldani, amikor mindenfelé kulturafokozással állunk szemben; törekednünk kell arra. hogy a mezőgazdasági élet terén megoldassák az alsófoku képzés is ugy, amilyen szépen megvan oldva a magasabbfoku képzés. A kórházüggyel is foglalkozunk, különösen a tüdővész szempontjából, mert lehetetlen állapot, hogy a tüdő vész pusztítása tekintetében majdnem 100%-os az emelkedés a háború előtti idővel szemben. Ez a súlyos betegség aláássa az emberi szervezetet és ezzel befolyásolja, tönkreteszi a munkateljesítményt. Ez nem közvetlenül hasznos beruházás, de sokkal közvetlenebbül érezteti hatását az ország gazdasági fejlődése szempontjából, (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A Népszövetség, illetőleg a pénzügyi bizottság meleg megértéssel fogadta a beruházási programmot. Nem döntött mind a három évre vonatkozólag azonnal, (Peidl Gyula: Anynyira még sem terjedt a bizalma!) hanem már is hozzájárult érvben ahhoz, hogy az első költségvetési évben, vagyis az 1925/28. költségvetési évben 50 millió aranykorona erre a célra feloldassák. Hogy a későbbi években miként alakul a helyzet, e tekintetben a pénzügyi bizottság későbbi ülésén fog dönteni. Én azonban ezt is elvi jelentőségű eredménynek tartom, mert az a gazdaságpolitikai irány, amelyet a kormány képvisel, győzedelmeskedett, s igy megvan a mód arra, hogy fokozatosan kiépitsük a .hasznos beruházásokat és a beruházási tervet megoldjuk. Csak azt akarom még ezzel kapcsolatban megjegyezni, hogy a hasznos beruházásokat illetőleg megtörténtek az intézkedések, hogy a második félévre szóló 20 millió aranykorona azonnal rendelkezésre bocsáttassék s megígérem, — méltóztassék ezt tudomásul venni és méltóztassék esetleg szavamon fogni, ha nem igy lesz — hogy minden meg fog történni arra nézve, hogy az uj költségvetési év kezdetével ezek a hasznos beruházások meginduljanak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt azonban a Népszövetség bizonyos feltételekhez kötötte. Az egyik az, hogy a hasznos beruházások a főbiztos úrral egyetértőleg állapíttassanak meg, a másik, hogy olyanok legyenek, hogy az 1926/27. évi költségvetés kellő időben letárgyaltassék. Mivel februárban benyújtom a költségvetést, ennek semmi akadálya nem lesz. Ez nemcsak a beruházások szempontjából, hanem azért is fontos, mert azzal megint egy nagy lépéssel haladunk előre, ha a költségvetési év megkezdése előtt letárgyaljuk az illető évre szóló költségvetést, nem pedig utólag, amikor helyes kritikát sok tekintetben nem is lehet gyakorolni. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon s a. középen-) A Népszövetség pénzügyi bizottsága igen behatóan foglalkozott a takarékosság terén elért eredményekkel is. Mi ebből a szempontból igen részletesen tájékoztattuk őket ugy a memorandumban, mint szóval. Rámutattunk arra, hogy milyen A^onatkozásokban történik hivatalok megszüntetése, hivatalok összevonása és hogy mindenütt, ahol a takarékossággondola tát megvalósítani lehet, annak érvényesítésére törekszünk. A Népszövetséget tájékoztattuk a megtörtént státusrendezésről, rámutattunk arra, hogy kétségtelen, hogy ez ra

: dikális dolog volt, de másképen a kérdést nem lehetett megoldani. Rámutattunk arra is, hogy a létszámcsökkentések megtörténtek. Azt hirdetik itt — és ezt épen akkor olvastam, amikor Genfben voltam — hogy a létszámcsökkentés és leépítés minden kímélet nélkül történik. Ezzel szemben a Népszövetség is tudomásul vette, hogy az utolsó évben a létszámcsökkentés a legnagyobb kímélettel történt, mert jórészt, körülbelül 90%-ban, az üres állások beszüntetésével eszközöltetett. (Peidl Gyula: Hány méltóságos ur volt ezek között"? Kezelőtisztek voltak ezek!) Nem volt különbség méltóságos és nem méltóságos között! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Kezelőket és díjnokokat küldtek el!) , Tájékoztattuk a Népszövetséget arról is, hogy a kormánynak elhatározott szándéka a közigazgatási és bírói reformot megvalósitaóii. Ezt ismételten figyelmébe ajánlotta a