Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-486
152 À nemzetgyűlés 486. ülése 19.25. évi december hó 16-án, szerdán. még megemlítem., hogy nem egy tekintetben a kiadásoknál is megtakarítás jelentkezik, akkor azt hiszem, ez az egy pár részlet is eléggé megvilágítja, hogy szilárd bázisokon nyugvó költségvetésünk lesz, amely hosszú évekre meg fogja adni az alapot, s a kormány és az egész nemzet biztos tudatában lehet annak, hogy azoknak a teltételeknek megfelel, amelyeket egy szilárd alapokon álló és egyensúlyozott költségvetés igényel. A Népszövetség pénzügyi bizottsága azt is tudomásul vette és örömmel állapitotta meg, hogy ebben a költségvetésben az aránytalanság az egyenes adók és a közvetett adók között már csökkenőben van. Nem sokkal ugyan, csak pár százalékkal, de végeredményében ezen az utón is megindult a kormány, amelyet természetesen ki kell tovább építeni és ez fokozatosan lehetségesnek látszik is. (Zaj a baloldalon.) Sokkal nehezebb kérdés ez, semhogy három hónap alatt meg lehetne oldani. (Peidl Gyula: Ígéretekkel már jóllaktunk! — Eró'diHarraeh Tihamér: A jövő évi költségvetés már össze van állítva!) Áttérek most a tárgyalások legfontosabb kérdésére, a beruházásokra. (Halljuk! Halljuk!) Ha meg méltóztatnak engedni, ezzel a kérdéssel kissé részletesebben fogok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Azért foglalkozom vele hosszabban, mert azt találom, hogy ez ma a tengelye a mi egész gazdasági és államháztartási életünknek is. (Igaz! Ugy van!) Amikor mi az államháztartás egyensúlyát kellő időben megteremtettük, nem vártuk be hogy ezt a legfontosabb horderejű kérdést hogy ezt a legfontosabb horderejűk kérdést megoldjuk. A ministerelnök ur is és én is mindig állítottuk, ahányszor csak alkalom kínálkozott, hogy teljesen leromlott állami üzemekkel, teljesen meggyengült gazdasági élettel állunk szemben, tőkéket kell tehát belevinnünk a gazdasági életbe és az üzemekbe, ha azt akarjuk, hogy az államháztartás egyensúlyát ne csak időlegesen, ne csak incidentaliter, hanem intézményesen és hosszabb időre is biztosítsuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi tervszerűen jártunk el e tekintetben és már február óta folytonosan ezzel a kérdéssel foglalkoztunk a Népszövetségnél, s meg kell állapitanom, ho^v a Népszövetség ritka megértéssel ve ++ ^ a kormánynak ezt az elhatározását.. Ennek következtében járult hozzá már júliusban 30 millió aranykoronának a feloldásához á népszövetségi kölcsönből. Természetesen ehhez hozzá kell számítani az elmúlt költségvetési év feleslegeit is, amelyekkel szintén hasznos beruházásokat eszközölhetünk. Sokszor hallom azt a vádat, hogy megtörténnek ezek a hasznos beruházások, de a közvélemény erről nem szerez tudomást. Végtelenül sajnálom ezt, mert hiszen a nemzetgyűlésben is nem egyszer foglalkoztam ezzel a kérdéssel és igen részletesen rámutattam azokra a hasznos beruházásokra, amelyeket eszközöltünk. De ott vannak a főbiztos nr jelentései is, amelyekben az egyes beruházások részetesen ismertetve vannak még abból a szempontból is, hogy micsoda jövedelmezőségük van. Nagyon sajnálom, ha nem történik más oldalról gondoskodás arról, hogy ezek az ország gazdasági erejére és életviszonyaira annyira kiható dolgok nagy 5 széles és kellő méltánylásra találjanak, hogy a közvélemény megfelelően tájékoztatva lesvén. Azt hiszem, nem lesz érdektelen a t. Nemzetgyűlés előtt, ha most felolvasom tételenként azokat a beruházásokat, amelyeket eddig eszközöltünk. (Halljuk! Halljuk!) Megelőzően ezzel az appropriációs javaslatot, mert hiszen az appropriációs javaslat fogja ezt részletesen tartalmazni. Hogy nem volt benne a költségvetésben, az egészen természetes, hiszen csak júniusban történt a döntés Genfben, hogy ezeket a>z összegeket felhasználhatjuk, amikor már a költségvetés egészen készen volt. De végeredményben az appropriációs javaslat szerves kiegészitő része a költségvetésnek és az 1925. évi XXIII. te. rendelkezései szerint fogunk eljárni, amikor az appropriációs javaslatban fogunk ezzel a kérdéssel kimerítően foglalkozni. Ami a főbiztos úrral egyetértően elhatározott és legnagyobb részben már végrehajtott hasznos beruházásokat illeti, ezek a következők: a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építésének folytatására 9 millió aranykorona, az állami kislakásépitési programm folytatására és kibővítésére 6 millió aranykorona, a budapesti Szent János-kórház építésének befejezésére 400.000 aranykorona, az ármentesitő társulatok beruházására 14 millió aranykorona, a mezőgazdasági termelés fejlesztését célzó beruházásokra 2'3 millió aranykorona, — amely összeg különösen tenyészállatok beszerzésére és a borkérdéssel kapcsolatos problémák megoldására fordittatik — utak építésére 3 millió aranykorona, államvasuti beruházásokra 20 millió aranykorona, (Baross János: Nagyon kevés!) a posta, távírda és távbeszélő beruházásaira 5 millió aranykorona, az állami vasgyárak beruházásaira 2*2 millió aranykorona, az állami erdőgazdasági és mezőgazdasági birtokok beruházásaira 900.000 aranykorona, a Budapest—Bécs között létesiíendő nemzetközi földalatti kábel építkezésére 6 millió aranykorona. Megállok ennél a tételnél, mert azt hiszem, ez rendkívül fontos kérdés abból a szempontból, hogy mi is a lehető leggyorsabban bekapcsolódjunk a nyugat forgalmába, ennek a kérdésnek megoldását egy ideig függőben kellet tartani, mert előbb megállapodást kellett létesíteni az osztrák kormánnyal; ez a megállapodás létrejött, úgyhogy a munkálatok felvétele most már semmiféle akadályba nem ütközik. Végül a zálogleveleket kibocsátó központi intézet céljaira öt millió aranykoronát vettünk számításba. Mindez összesen 70 millió aranykoronát tesz ki, amely összeget a folyó költségvetési év első felében beruházási célokra rendelkezésre bocsátottunk, illetőleg bocsátunk. Mindenki, aki ezeket a tételeket objektive nézi, láthatja, hogy ezek kivétel nélkül hasznos beruházások; azok az aggályok, amelyek bizonyos oldalon felmerültek, mintha nem mind azok volnának, teljesen célt tévesztettek, mert még az az egy tétel is, amely itt kórház céljaira szolgál, végeredményben hasznos beruházás olyan országban, ahol a közegészségügy terén oly sok tennivaló van, mint minálunk. (Ugy van! Ugy van!) A kormány a beruházási programmot szervesen akarja továbbfolytatni és végrehajtani. Ezért már júniusban 50 milliónak feloldását kérte a népszövetségtől a kölcsönből ; akkor azonban csak 30 milliót oldottak fel és a további 20 millió feloldását attól tették függővé, hogy költségvetésünk tényleg ugy fog-e kialakulni, amint ez kilátásba helyeztetett. Minthogy az államháztartás egyensúlyának megzavarása semmi irányban nem mutatkozik, a Népszövetség pénzügyi bizottságba most megállapította, hogy a feltételeknek megfeleltünk