Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

8 A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. évi december M 12-én, szombaton. Helyes! Erről beszéljen!) Alig indult meg a , magyar kasza, még rendekre se vágta a magyar verejték gyümölcsét, már ott volt a földmivelésiigyi ministeriumban a kérvény, hogy 6000 — vagy nem tudom, hány — vagont méltóztassék kikészitési eljárás céljából beengedni ' az országba. És ha megnézzük a kérés indo- | kolását, az újságokban a következőket találom: Az egyik újság azt irja* hogy ez egészen törvényes eljárás, ennek törvényes alapja van, mert ami gabonát a malom behoz és megőröl, azt köteles ugyancsak ki is vinni. Mindössze annyi a különbség, hogy a vámot nem fizeti le, tehát amikor kiviszi, igazolja a mennyi- ! séget. De én hálával adózom a földmivelés- I ügyi minister urnák, amiért az első perctől fogva elutasitotta ezt a kérelmet. (Helyeslés.) , Remélem, hogy amig ilyen körülmények között élünk, hogy a mi gabonánk a világparitás alatt lesz, soha erre sor kerülni nem fog. De ez még nem magyarázata a kérdésnek, hogy miért súlyos és miért veszedelmes ez az eljárás. Látszólag a magyar agrártársadalomnak nein lenne ebből semmi sérelme, hogy amit a malom behoz, ki is viszi ellenben amit behoz az másod-, harmadrangú balkáni vagy román búza. Ezt felőrli és ennek s

;

lány lisztjét a szervezetlen és semmihez nem értő magyar társadalom elfogyasztja^ legfeljebb szidja a magyar gazdát, ho^y miért ad neki .olyan gyenge búzát. (Ugy van! jobb felől.) Ellenben a magvar, igazi sikértartalmú lisztet kiviszi, mert a külföldi publikum hozzá van szokva ahhoz, hogy az a nagykereskedő megvegyvizsgáltatja és megállapítja, hogy milyen minőségű és csak azt fogadja el, aminek a táptartalma is megvm Könnyű tehát a kérdés. Azért a gabonáért tényleg^ adhat talán húsz százalékkal is kevesebbet és akkor a magyar gabonát könnyen kiviheti. De nemcsak ez a fontos. (Szeder Ferenc: Ez az üzlet nem jött létrel) Bocsánatot kérek, hangsúlyoztam, hosr a földmivelésügyi minister ur előrelátása következtében ez nem sikerült és remélem, hogy nem is fog többet sikerülni. (Szeder Ferenc: Mégis miért van azl) Nem tudom, mire érti ezt igen t. képviselőtársam'? (Szeder Ferenc: Az első kérdésemre, vagyis, hogy miért nem lehet kiszállitanil) Várjon kicsit a képviselőtársam, el fogom mondani ! Van ennek egy másik oldala is, t. i. ínég az esetben is, ha termésünk nem volna olv kielégitő, nem volnék hajlandó ahhoz hozzájárulni. Méltóztassanak megnézni az értékesítési lehetőségeket. Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar gazdatársadalom a szó szoros értelmében tökéletesen ki fogyót a forgótőkéből és minden olyan eszközből, amelyet pénzzé tehet. (Ugy van! jobbfelől.) Alig várja tehát az értékesítést. A piacra dobja gabonáját s ennek következtében a kinálat és kereslet örök törvénye r szerint akkor, amikor neki van gabonája, leszáll a gabona ára. (Ugy van!) De ha még csak a megengedett kereslet és kinálat törvénye érvényesülne! Igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy Budapesten ennyi és ennyi a búza. Nagyon szeretném, ha megvizsgálná, hogyan alakulnak az árak vidéken. (Szeder Ferenc: Én nagyon jól tudom, hogy hogyan alakulnak! — Zaj a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy most én adjam elő a kérdést, képviselőtársamnak majd módja lesz engem megcáfolni. (Kuna P. András: Ö csak a szakszervezethez ért! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk az előadót! — Szabó Sándor: Az előadót csendben szokták meghallgatni!) Ha annak a ! kisgazdának volna szövetkezete, vagy olyan intézménye, ahova azt az egy pár métermázsáját bevihetné, ahol összegyűlne egy vagontétel s ha volna ott valaki, aki azt nem kizsákmányoló üzletnek tekinti, hanem csak azt a becsületes, tisztességes keresményt akarná megnyerni, akkor nem kellene mással kalkulálni, csak a budapesti és vidéki vasúti tarifa kérdésével. De méltóztassék megnézni, mi történik. Ha métermázsánként 30 ezer korona a tétel, akkor 60—80 ezer koronát vonnak le. (Ugy van! a jobboldalon.) De továbbmegyek. Annak a kisembernek nincsenek meg az eszközei, hogy a legtisztább módon megtisztítsa gabonáját. Méltóztassék csak feljegyezni, képviselőtársam, ez nagyon jó tétel. Majd azt méltóztatik mondani, hogy a kormány miért nem látja el ilyen eszközökkel a kisembereket. Előre tudom, hogy ezt fogja kérdezni t. képviselőtársam s erre is meg tudok felelni önnek a későbbiekben. (Szeder Ferenc: Lassanként gondolatolvasó lesz!) Igen, mert nagyon figyelem a feljegyzéseit, (Derültség.) Méltóztassék megengedni, hogy arra hivatkozzam: ha annak a kisembernek gabonájában két-három százalék piszkos gyom vagy egyéb anyag mutatkozik, ezen a címen tiz— tizenkét százalékot vonnak le. (Ugy van!) Nem az a fontos tehát a mai problémában, hegy csak többet termeljünk, hanem még fontosabb, hogy az értékesítésről mielőbb gondoskodjunk. (Igaz! Ugy van! — Meskó Zoltán: Első kötelessége a kormánynak!) Méltóztassék megengedni, hogy most térjek át arra a körülményre, amit igen t. képviselőtársam felhozott, hogy egyáltalán miért nem lehet értékesiteni a gabonánkat. Ha igen t. képviselőtársam egy kissé körülnéz és külpolitikailag vizsgálja agrárhelyzetünket, akkor a következőket kell megállapítania. Körülöttünk egytől-egyig — leszámítva Ausztriát — mind olyan államok vannak, amelyek ma már agrárjellegüek. Talán csodálkozva fogják kérdezni, hogy Csehország is agrárország! Kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy aki a kimutatásokat vizsgálja, az megállapithatja, hogy Csehország is agrárjellegű országgá változott azáltal, hogy birtokába jutott — reméljük, ideiglenesen — a leggazdagabb magyar kis alföld (Ugy van! a jobboldalon.) Épen ezért a körülöttünk levő államok mind súlyos vámokkal terhelik a magyar gabonát, nemcsak gazdasági okokból, de —• azt hiszem, igen t. képviselőtársam is koncedálja — politikai okok is közrejátszanak ebben a kérdésben. Ök jobban vannak informálva, mint sokan ebben az országban és nagyon jól tudják, hogy ennek az országnak gyökere a magyar föld és a magyar búza kérdése. (Ugy van! a jobboldalon.) De őszintén meg kell vallanom: ha tovább nézek, nemhogy rózsásabbnak, de mondhatnám, kétségbeejtőnek kell tekintenem a magyar búza kérdését a közeli és távoli jövőt illetőleg. Nem akarok arra hivatkozni, hogy a búzával bevetett terület a háború óta az egész világon több, mint 30% kai emelkedett. Hiszen csak arra kell hivatkoznom, amiről Drozdy igen t. képviselőtársam saját szemeivel győződött meg Amerikában és Kanadában, hogy ott több, mint Magyarország hatszorosa újból művelés alá került és fájó szívvel hozzátehetjük azt is, hogy ezer és ezer magyar földmives segít ahhoz, hogy ott most búzát termeljenek annak az idegen országnak részére. De nemcsak ott, hanem az egész világon mindenütt forszírozzák a gabona termelését. Olaszországban méltóztassék megnézni a leg-