Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-483
A nemzetgyűlés 483. ülése 1925, éri december hó 12-én, szombat-r,. 9 utóbbi irányzatot; még kis gőzekéket is szállítunk olyan területekre, amelyeken a római impérium óta soha nem termeltek gabonát, de a józan olasz kormány forszírozza, hogy a gabonatermelést minél nagyobbra emeljék. És most itt van a legfontosabb, amit már régóta hirdetek. Amely pillanatban a bolsevista Oroszország feltámad, mondhatnám, ujabb óriási megpróbáltatás következik erre az országra. (Kiss Menyhért: Százhatvanmillió métermázsát adtak el az idén külföldre!) Ezt a számot én is olvastam, de ki kell jelentenem, hogy én nem vagyok olyan könnyenhivő, mint igen. t. képviselőtársam, mert én jobban ismerem az agrártársadalmat, mintsem gondolná. Ha mi nem tudunk olyan könnyen szervezkedni és olyan könnyen értékesíteni, hogyan gondolják, hogy azokat az elpusztított összeköttetéseket aszovjeturaktm majd ismét helyre tudja állítani! (Kiss Menyhért: Szóval nem igaz?) Nem igaz, sőt azt állítom, hogy Oroszországban ezidő szerint éhínség pusztít ott, ahol tulaj donképen a legnagyobb bőségnek kellene lenni a világon. (Igaz! Ugy van! — Létay Ernő: Tizennégy millió ember éhezik ilyen vidékeken! Ez az igazság!) Meg vagyok győződve róla, hogy az a nagy hatalmas test fel fog támadni, mert nem lehet elpusztitani, — de természetesen nem a mostani uralom, hanem a következő uralom alatt. Tessék figyelembe venni, hogy mindenki berendezkedett abban az irányban, hogy pótolja azokat a hatalmas mennyiségeket, melyeket valaha Oroszország szállított. Nem akarok másra hivatkozni, csak arra, hogy a hires órenburgi kerület évenként 165 millió bushelt szállított ki Németországba és ellátta majdnem az egész német szükségletet. Pedig ez cssk apró, parányi része, negyvened része annak a nagy, hatalmas Oroszországnak. Mi fog ebből következni? Sokan azt mondják, hogy évtizedek kellenek ahhoz, hogy meginduljon a búzatermelés. Bocsánatot kérek, nincsenek tisztában a földművelés technikájával azok, akik ezt állítják, mert egy kizsarolt földet nagyon nehéz termővé alakítani, de akik Oroszországban voltunk, tudjuk, hogy a lövészárkok fenekén a humust még csak messze lehetett volna elérni, egy ilyen őshumusnak tehát nem kell egyéb, mint egy esztendei mély szántás, hogy a másik esztendőben dúsan ontsa termését. Ha ez elkövetkezik, akkor — azt hiszem — ebben az országban nagy agrárválság fog bekövetkezni. De ez csak egyetlen kérdés az agrárkomplexumban. Engedjék meg, hogy tovább menjek egy lépéssel. Ne higyjék, hogy csak a gabonáról van szó. Hiszen van ennek az országnak egy másik, költők által megénekelt gyönyörű nagy, hatalmas terménye: a szőlőgerezdek. Hogy állunk ezzel a kérdéssel? Igen t. képviselőtársaim közül már többen hozzászóltak ehhez a kérdéshez a kereskedelmi tárca keretében. Engedjék meg, hogy most elsősorban agrárszempontból vizsgáljam meg a kérdést. Csak az fogjon hozzá ehhez, aki nem a mai napon kezdett el vele foglalkozni, hanem aki ezt a kérdést már régóta vizsgálja. Engedjék meg, hogy azokra hivatkozzam, akik velem együtt előre hirdették, hogy a magyar szőlőtermelés súlyos válságoknak néz elébe. Tanúbizonyság erre Meskó Zoltán képviselőtársam is, (Meskó Zoltán: El is adtam a szőlőmet!) akivel három évvel ezelőtt vitatkoztam e kérdésről s akit összetett kézzel kértem, hogy ne az én szőlőmet adja el, hanem a saját szőlőjét. (Meskó Zoltán: El is adtam!) Hogy állunk e kérdéssel az ország szempontjából? Méltóztatnak tudni, hogy Nagy-Magyarországnak összesen volt 530.000 kat. hold szőlője. Ebből megmaradt az 1919. évi statisztikai kimutatás szerint kb. 360 egynéhányezer hold föld, ugy hogy ehhez hozzávéve azt a különbséget is, hogy 1916-tól 1924-ig évenként körülbelül eleinte 5000 néhány száz holdat, később már 7000 holdat is újból telepitettek, az ország szőlőterülete ezidő szerint c83 katasztrális holdra tehető. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Kiss Menyhért: Buday könyvében is benne van!) Lehet, hogy ott is van, én máshonnan vettem. (Meskó Zoltán: Az ujjából nem szophatja! — Derültség.) Pedig ezt Kiss Menyhért t. képviselőtársam azért jegyezte meg, rîfert az is megtörténhetik, amit Meskó képviselőtársam mondott. (Derültség.) Ha itt a többtermelésre gondolunk, akkor elsősorban azt kellene mondanom: ha én nem vennék többet, csak azt a minimális átlagot, amelyet Svájcban elérnek, ahol mindannyiunk csodálkozására 80.000 hektár szőlő van, de évenként másfélmillió hektolitert szüretelnek, ha csak azt az arányt venném, akkor ebben az országban kb. 7 millió hektoliter bornak kellene teremni. (Zaj.) Hála Istennek, erről a többtermelésről ezidő szerint nem lehet szó. (Drozdy Győző: Ez is okos beszéd! Bár csak teremne! Ha ilyet kívánnak, akkor inkább vágják ki a szőlőket!) Képviselőtársam majd meg; fogja látni, hogy miért konkludálok ide. (Zaj.) Nem akartam erre kitérni, de Drozdy képviselőtársamnak kénytelen vagyok megmagyarázni. Ha azok a dús fekete földek, amelyek megteremnek bármi mást, megteremnék azt a mennyiséget, amelyet kellene megteremni, akkor tönkretennék azokat a szőlőföldeket, amelyek abszolút szőlőtermők, tehát azokat, amelyek értékesebbek minőségben és akkor még nagyobb volna a katasztrófa. Ha azonban ezeket egy más mezőgazdasági terményre fordítanák, akkor ők is jól járnának és mások is. (Ugy van!) Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy én bárkinek is rosszat kivártok. (Szeder Ferenc: A többség már erre is hajlandó volt.) Igen, tisztelt képviselőtársain, ön rosszul ismeri a többséget. (Kiss Menyhért: Ki kell vágni a szőlőtőkéket! — Zaj.) Számítsunk ismét a reális valósággal. Ezidő szerint van Magyarországnak kerekszámban 4V2 millió hektoliter termése. Tessék figyelembe venni azt, hogy semmi kilátás sincs arra, hogy ezt a mennyiséget ebben az országban elfogyasztják. Az az egyetlen mód maradna tehát, hogy ennek a mennyiségnek tetemes részét ki kellene vinni az országból. De hogyan állunk ezzel a kérdéssel? Méltóztassék megnézni a körülöttünk levő, sőt a távolabbi országokat is. Magának Olaszországnak van 870.000 hektár teljesen beültetett szőlője. Van mintegy 2V* millió közbültes ültetése is. vagyis olyan, ahol lugas alakban űzik a szőlőtermelést, a többit pedig mezőgazdasági termelvényekkel. Évi termelése a 36 és 45 millió hektoliter között ingadozik. Az idei esztendőben jó termésük volt. Vegyünk csak 40 milliós termést. Méltóztassék megnézni a francia statisztikai kimutatást. Franciaország termése évenként 40—60 millió hektoliter között van, az idei termés jelentés szerint kb. 54 millió hektoliter. Előbb hivatkoztam a kis Svájcra, ott van Németország is és ezek mind piacokat keresnek. Méltóztassék elgondolni, hogy amikor a vámtárgya]ásóknál nemcsak a gazdasági, hanem a politikai hatalom is súlyba esik, I akkor minden jó igyekezetünk ellenére sem 1 győzedelmeskedhetünk. NAPLÓ. XXXVIII. ;: