Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-485
132 A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. évi december hó 15-én, kedden. tenyésztés szempontjából elsőrendű szociális érdeke a népnek, hogy egész kerületemben egy talpalatnyi erdei legelőt nem adtak ki a novella értelmében, sőt Pilisszentkereszten a földmivelésügyi minister ur kiküldöttjének különösen erős szembehelyezkedésére megakadályozták azt, hogy a község abban az erdőben, amelyben félezredév óta legeltetett, tovább is legeltethessen, úgyhogy ott a marhalétszám 250 darabról leesett 50 darabra. Hogy egy nyomorult faluban, amely hegyek közé zárva, terjeszkedni nem tud, s amelynek kereseti lehetőségei nincsenek s különösen a mai rettenetes közgazdasági és szociális helyzetben, mit jelent szociális szempontból az, hogy az állatállomány ötödére esik, annak mérlegelését rábizom a t. nemzetgyűlésre. Azt a 7000 holdas erdőt egy kis jóakarattal be lehetne osztani turnusokra ugy, hogy annak a községnek évszázadokon át gyakorolt legelőjogát figyelembe vegyék. A képviselő urak is meg fogják tudni Ítélni, hogy mennyire rontja egy ilyen községnek a szociális helyzetét az, hogy az állatállomány a földmivelésügyi ministerium egyik osztályának teljes érzéketlensége következtében ilyen katasztrofális helyzetbe került. Lehetetlen dolog egy ministeriumban, hogy tiszteletreméltó, egyoldalú szempontok dirigáljanak. Ez lehetetlen állapot! Nagyon szivesen venném, ha vissza lehetne szerezni a magyar erdőknek elveszített 87%-át, — valamennyien igyekszünk abban az irányban dolgozni — de egyelőre az embereknek és az állatoknak itt helyet kell hagyni Magyarországon, nem lehet mindent beültetni. Az uradalmi erdőkből, amelyekben egyes községek már évszázadok óta legeltettek, nem lehet kiverni az embereket és a községeket és nem lehet állatállományuk elpusztulásával katasztrofális helyzetbe hozni évszázadok óta a legeltetés és az állattenyésztés következtében viruló helyzetben volt falvakat. Kell valami egységes iránynak lennie szociális szempontból a ministeriumban. Elnök : A képviselő urat most már másodízben vagyok kénytelen figyelmeztetni. Nagyon kérem, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni, mert különben kénytelen volnék a házszabályok értelmében a képviselő úrtól a szót megvonni. Baross János : Nagyon kérem tehát a földmivelésügyi minister urat, hogy egységes irányítást és szellemet honositson meg a földmivelésügyi ministeriumban. Minden termelési osztálynak kellő figyelemmel kell lennie a szociális szempontokra is, igy az erdészeti osztálynak is az ő egyoldalú technikai szakszerű és termelési szempontjai mellett figyelembe kell vennie a nép szociális érdekeit. Én meg vagyok róla győződve, hogy a földmivelésügyi minister ur, aki annyira tisztában van ezzel — hiszen régi pártpolitikai programmja is volt az, hogy az alsó, legszegényebb agrikultur társadalmi rétegek szociális helyzetét javítsa — figyelembe fogja venni, amiket felhoztam. Különösen áll az az igazság, hogy a termelésnek és a szociális szempontoknak összhangban kell lenniök abban az országban, amelyben évtizedek óta, 1848 óta ugy fejlődtek a mezőgazdaságpolitikai viszonyok, hogy az agrikultur népességnek állandóan több mint a fele nincstelen ember volt. Vannak olyan helyek, ahol geográfiai okokból ezen nem is lehet segíteni egyelőre telepités nélkül, ott tehát igyekeznünk kell a nép szociális helyzetén segiteni ; pl. Budapest környékén a Pilis-, a Vértes- és a Bakony-hegységben elsősorban az állattenyésztés propagálásával. De ha azt látjuk, hogy a földmivelésügyi ministerium kiküldöttjei életre-halálra küzködnek a községek ellen és igyekeznek a községeknek évszázadokon át gyakorolt jogait megszorítani, sőt némely esetben 100%-ig elvenni, akkor csodálkozva áll meg az ember, hogy : Én édes Istenem, hogyan lehet az, hogy ugyanaz a földmivelésügyi ministerium, amely állandóan hangoztatja a nép széles rétegei érdekeinek szolgálatát, fokozza ezzel az eljárásával azt a hallatlan nyomort és kínszenvedést, amely pl. Pilisszentkereszt községében Budapestől másfélóra járásnyira már évek óta kínozza az ottani lakosságot. A legnagyobb nyomor, ijesztő, regénybe illő nyomor van abban a faluban. Én tehát felkérem a földmivelésügyi minister urat, bizzon meg valakit a földmivelésügyi ministeriumból, hogy vizsgálja meg ezeket az állapotokat, de ne csak az én kerületemben, hanem a szomszédos kerületekben is, mert itt is ugyanezek a bajok vannak. Talán egy kormánybiztos segitségével lehetne megcsinálni ezt. Sajnos, már oda jutottunk, hogy Budapest környékén olyan nyomor van, hogy külön kormánybiztost vagy külön ministeri megbízottat kell proponálnunk, aki beutazza és megnézze ezt a vidéket, hogy összhang támadjon a földmivelésügyi ministerium különböző ágai között, hogy a sok bába között el ne vesszen a gyermek, a nép szociális boldogulása. Lehetetlen állapotnak tartom azt, hogy főleg — s most említem fel a másik szociális szempontot — Budapest tej-ellátása, amely a budapesti lakosság alsó rétegeire nézve szociális, közegészségügyi és néptáplálási szempontból olyan fontossággal bir, ugyancsak ilyen szempontoknál fogva teljesen elhanyagoltassék. Ez a két kérdés összefügg egymással. Én látom, egyrészt, mint ennek a vidéknek a képviselője, másrészt pedig mint Budapest törvényhatósági bizottságának tagja, hogy itt az egységes vezetésben van valami hiány. A koncepció hiányát kell megállapítanom ezekben a kérdésekben és én meg vagyok róla győződve, hogy a földmivelésügyi minister ur igyekezni fog figyelembe venni ennek a szegény vidéknek a panaszát. Nagyon jól tudom, hogy a földmivelésügyi ministeriumban vannak nagyon érdemes, makacs szakemberek, akik saját resszortjuknak érdekeit mint hét sárkány őrzik,... Elnök : Még egy perc áll a képviselő ur rendelkezésére. Méltóztassék beszédét befejezni. Baross János : ... de végre meg kell értetni velük, hogy vannak általános, nagy szempontok, amelyeknek dirigálniuk kell a ministerium vezetését : az általános nemzeti szempontok és a széles, nagy néprétegek szociális érdeke. Kérem erre nézve a földmivelésügyi minister ur szives, sürgős intézkedését. Elnök : Szólásra következik ? Bodó János jegyző : Kiss Menyhért ! Kiss Menyhért : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! A 16. címnél, a gazdasági munkaügyi igazgatásnál nagyobb összeget vártam volna, mert a minister ur szociálpolitikai gondoskodását legjobban ez a tétel világosítaná meg. Ha megnézem a tételek részletezését, azt látom, hogy itt szerepel egy tétel, a munkásjóléti intézkedésekre és az aratás zavartalanságának biztosítására felvett tétel. Szeretném, ha például ennél a tételnél nem vennék fel ezt a körülbelül 376 millió koronát, mert hiszen ennek az a jellege van, mintha a munkásság , ellen irányulna f az aratás idején. Viszont azonban azt szeretném, ha ennél a 370 milliónál nagyobb összeget, 2—3 milliárdot fordítana a földmivelésügyi ministerium azoknak a bajoknak orvoslására, amelyeknek orvoslása megakasztaná a dolgok elmérgesedését és azt a lehetőséget is, hogy Magyarországon aratások alkalmával sztrájkok legyenek. Ugyancsak itt van a másik tétel, amely igy
