Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

À nemzetgyűlés 485. ülése 1925. szól (olvassa): »Az Országos Gazdasági Munkáspénztár javára állami hozzájárulásra és rendkivüli segélyezésre.« Elnök: A t. képviselő ur tévedésben van, mert nem a 2., hanem az 1. rovatot tárgyaljuk. Kiss Menyhért : Tudomásul veszem az elnök ur figyelmeztetését, Én ugyan elmondhatnám ezeket a későbbi rovatnál, de már elmondottam azt, amit el akartam mondani. Ennél a címnél általában — úgy a dologi, mint a személyi kiadásoknál — arra kérem a minister urat, hogy ennél a kérdésnél és tételnél bőkezűbb legyen és szociálpolitikai felfogásának és^ világnézetének adjon kifejezést, mert ha ennél a kérdésnél a munkásság hóna alá nyúl és nemcsak egy iroda fentartásával igyekszik a szociális nyomorúságot és szenvedést orvosolni, mint ahogy az a jelenben történik a ministeriumban, abban az esetben lehetséges, hogy talán más ügyosztályokra kevesebb összeg fog jutni, de az országnak határozottan nagyobb szolgálatot tesz ezzel a minister ur. Azt is nagyon sajnálom, hogy pl. ennél a tételnél nem kapunk uj címeket, uj elgondolásokat, uj ötleteket. Ma a politikai világot is egész Európában annyira uralja a szociálpolitikai felfogás, hogy teljesen uj intézményekkel, elgondolásokkal jönnek az európai államokban, s így e tekintetben nem veszem jónéven, hogy a részletes indoklásban utalás történik egy tételre, amelynek meg sem állapittatik az összege azzal az indoklással, hogy ugyanaz marad, mint volt a múlt esztendőben. Azt szeretném, ha uj ötletek, felfogások, szándékok és tervek pattannának ki az igen t. minister urnák és tisztviselőtársainak agyából, hogy azt a sok nyomorúságot és szenvedést megszüntessék. Szeretném, ha a t. minister ur

3 aki itten körülbelül kétmillió kisembernek, mezőgazdasági munkásnak és nincstelennek sorsáról kivan gondoskodni, e tekintetben uj plánum mai jönne, hogy ezeket megvalósítván, ezek a nagy munkanélküliségek és nagy tüntetések amilyenek tegnap is voltak Budapesten, ne fordulhassanak elő. Én a mezőgazdasági munkásságot különösen féltem, s szeretném, ha ezeknek egyrészt etikai szabadsága is biztosíttatnék, másrészt a szociálpolitikai rovatban olyan óriási tételek használtatnának fel ilyen nemes és szent célok érdekében, melyekkel lehetetlenné tennék mindenféle kommunista és más agitáció megindítását Magyarországon. Erre voltam bátor az igen t. minister ur figyelmét felhívni, Elnök : Kivan még valaki szólni Î (Nem !) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Mayer János föidmiveiésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Baross János t. képviselőtársam az erdei legeltetést tette szóvá. Már egy folyosói beszélgetésünk alkalmával említést tett Baross János képviselő ur arról a kérdésről, melyet itt szintén felhozott, a kerületéhez tartozó Pilisszentkereszt községével kapcsolatban. Ennek a községnek konkrét panasza hozzám be nem érkezett, azt nem ismerem, nem állott tehát módomban, hogy abban intézkedjem, hogy azt vizsgálat tárgyává tegyem. A t. képviselő ur már akkor mondotta, hogy hosszú évtizedekig legeltettek az erdőben a községbeliek. Én akkor azt a kérdést intéztem hozzá, hogy milyen idős vágásuak azok a területek, amelyeken a legeltetés el tiltatott, nevezetesen, hogy vannak-e azok tizenöt évesek. Erre a képviselő ur azt válaszolta, hogy nincsenek tizenöt évesek. Valószínű, — amint én Baross képviselőtársammal folytatott beszélgetésünkből ki tudtam venni — hogy amikor vágás előtt állott az erdő és közvetlen vágás előtt álló erdőterületekről volt szó, | évi december hó 15-én, kedden. 133 abban az időben, amikor a legeltetés a. fák fejlődésében már kárt nem tehetett, a legeltetés meg volt engedve ; mihelyt azonban a terület vágásra került, a legeltetés el lett tiltva. Mi sem természetesebb, minthogy az erdőfelügyelet körül fokozottabb éberséggel kell eljárnunk és sokkal rigorózusabban vesszük foganatba azokat az intézkedéseket, amelyek a törvény értelmében idevonatkoznak. A^ t. képviselő ur kifogásolja azt, hogy kiváló szakférfiak ugy védik a maguk reszortját, hogy valóságos áttörhetetlenfalankszként állanak ott, amikor az ő reszortjukat érintő kérdésekről van szó. Egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az embernek előbb enniök kell, előbb meg kell termelniök, amit meg akarnak enui, s hogy nekünk ember kell, embert akarunk nevelni s azt akarjuk, hogy a községek meg tudjanak élni, s csak azután jön minden más. Meg tudom érteni, hogy az állattenyésztés szempontját és azokat a szociális szempontokat, melyekre Baross t képviselőtársam hivatkozott, egyes kivételes alkalmakkor figyelembe kell venni, és én figyelembe is vettem, mert ez a minister feladata. Az osztálynak feladata, hogy hatáskörében mindent elkövessen, hogy intranzigensen védje azt a hatáskört, mely az ő^ reszortjába tartozik. A minister feladata azután az, hogy amikor kontroverzekké válnak azok az érdekek, amelyek összeütköznek, ezekben a kérdésekben igazságot tegyen és eldöntse azt, hogy tulajdonképen melyik érdek elsődleges a másikkal szemben. Miután a t. képviselő urnák emiitett községéből hozzám konkrét panasz nem érkezett, nem állott módomban ebben a kérdésben intézkedni. Ami mármost Kiss Menyhért képviselőtársam azt az észrevételét illeti, hogy szeretne új ötleteket, ujabb címeket, olyan újításokat, melyekről még senki nem hallott és amelyeket senki nem látott, valami nagyot, meglepőt, erre nézve csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a szóbanforgó intézkedések annyira bevált szociálpolitikai intézkedések, melyeknél ön sem tud ujabbakat találni. (Kiss Menyhért : Nincs eredmény!) Ezek annyira beváltak, hogy azokat a szociálpolitikai feladatokat ezek keretében teljes mértékben ki tudjuk fejteni, de ha nekünk jön valaki valami jobbal, okosabbal, ujabbal, célravezetőbbel, mindig hajlandók vagyunk elfogadni ezeket az ötleteket. Ezeken a kereteken belül azonban a szükséges intézkedéseket azokkal a szerény eszközökkel, amelyek rendelkezésünkre állanak — mert, sajnos, csak szerény eszközök ezek — meg tudjuk tenni. Én magam is szeretnék újításokat, volna nekünk is ötletünk, gondolatunk és tudnánk kezdeményezni új és szép dolgokat, csak ne hiányzanék végső fokon mindig a szükséges eszköz, amelytől függ mindig ezeknek a szociális elveknek a végrehajtása. Ismétlem azonban, hogy én ezek között a cimek és keretek között meg tudom a módját találni annak, hogy teljesitsem azokat a szociálpolitikai feladatokat, amelyekre hivatva vagyok s épen ezért kérném a t. Nemzetgyűlést, hogy a beállított összeget elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e a 16. cím 1. rovatát elfogadni igen, vagy nemi? (Igen!) A Ház a rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Bodó János jegyző (olvassa): »2 Kovai Dologi kiadások, 3.205,412.000 K.« Pintér László! Pintér László: T. Nemzetgyűlés? Őszinte örömmel hallottam azokat a meleg szavakat, amelyek a földmivelésügyi minister urnák ama beszédében