Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. ter ur ennél a tételnél erre gondolt volna. A badacsonyi borpince már régebben létesült és arra a célra épült, hogy a termelők bevihiessék oda boraikat, főleg pedig, hogy azok, akiknek megfelelő helyiségük, hordóik nincsenek, ott kellő kezelésben részesitve, piacképesekké tétessenek. Sajnos, azok a tapasztalatok, amelyek ezen a téren történtek, nem mai keletűek. A magam részéről hosszn időn keresztül, a badacsonyi borpince építésének kezdetétől fogva, körülbelül tiz éven keresztül figyelhettem azt az eredményt, amelyet ezzel a borpincével elértek. Ez a borpince nagyon szépen, igazán mintaszerűen rendeztetett be, gyönyörű szép hordókkal láttatott el, körül szépen parkiroztatott, s egy igen jó stallum állíttatott fel egy szőlészeti vagy borászati felügyelő részére, aki azt a borpincét mintaszerűen kezelte» ott mintaszerű rendet tartott, ha azonban az éremnek azt az oldalát nézzük, hogy vájjon megfelelt-e annak a feladatnak, amelynek érdekében a bor pince létesíttetett, sajnálattal azt kell kijelentenem, hogy távolról sem. Hiszen a múlt esztendőben is láttuk, — s nem hiszem, hogy ez lett volna a célja e borpince felállításának — hogy a bortermelők, különösen pedig a kisebb gazdák, akiknek megfelelő hordójuk, pincéjük, szakértelmük nincs, legkevésbé viszik «oda boraikat, minthogy ott a kezelés nagyon drága, s a magyar szőlősgazda meg van szokva ahhoz, hogy saját borát maga akarja kezelni, a maga pincéjében akarja látni és hébe-hóba meg is akarja kóstolgatni, (Ugy van! balfelöl.) nem hajlandó arra, hogy nagy költség árán ezeket másokra \)\TL&. Megtörtént a múlt esztendőben az az eset, hogy a kisgazdák, a termelők közül, senkisem vitte oda a borát, azonban egy borkereskedő összevásárolta a silány homoki borokat, s azokat elvitte a badacsonyi állami borpincébe, (Rupert Rezső: Igen!) ott beraktározta, és rövid idő mülva feladta Badacsonyban mint badacsonyi termésű bort. Ez a borpince tehát nemcsák, hogy nem érte el azt^az eredményt, amelyet célzott, hanem ellenkezőleg-, hires borvidék renoméját rontotta el azzal, hogy egy elsőrendű bortermelő vidékről rossz minőségű bort vittek be az állami borpincébe. De nem szolgálta ez a borpiacé az állami adminisztrációnak ügyét sem, mert az emberek nem kutatják, hogy hogyan van a dolog, hanem azt mondják, hogy az állami borpineékből rosszminőségű borokat szállítanak badacsonyi, vagy nem tudom milyen név alatt. Nagyon helyesnek tartanám, ha ezek az állami borpineék fejlesztetnének, de csak egy esetben, t. i., ha kellő dotációval lennének ellátva atekintetben, hogy az oda beszállított bor után a megszorult termelő megfelelő előleget, vagy varranskölcsönt, vagy bármilyen formájú kölesönt is kapjon. Akkor igenis segítve lenne a bortermelőkön azáltal, hogy abban a biztos tudatban, hogy ha beszállítják borukat az állami közpincébe, előleget kapnak reá, nem kénytelenek borukat a piacra dobni és az első vevőnek kotya-vetye áron is eladni. Ebből a szempontból kifogásolom azt, hogy az esetben, ha ezt a célt megvalósítani, ezt az eredményt elérni nem lehet, hogy t. i. ezek a borpincék megfelelő összeggel rendelkezhessenek kölcsönök vagy előlegek nyújtására, ezek a borpineék^ továbbfejlesztessenek. Mert akkor a magam részéről, — mint annak a borvidéknek képviselője is — személyes tapasztalataim alapján azt mondom, hogy vizbedobott minden pénzt, amelyet ezek fejlesztésére ilyenmódon, ezen eszközök igénybevételével az állam kiad. ' . évi december hó 15-én, kedden. 117 Nagyon szépen kérném azonban a földmivelésügyi minister urat arra, — s ezzel nagy szolgálatot fog tenni a bortermelésnek, különösen ebben a válságos időkben — hogy hasson oda a pénzügyminister urnái, hogy ezekkel az állami borpincékkel karöltve megfelelő hitelek is álljanak a termelés rendelkezésére, olyan hitelek, amelyeknél nem lesz kétséges, hogy az állam pénze visszatérül, de bizonyos mértékben óriási előnyt fog a termelőre nézve jelenteni az, ha tudja, hogy szüret után nem kell a legelső kereskedőnek odadobnia borát, mert tudja, hogy van egy hely, ahová borát elhelyezheti, ahol ha meg is kell ennek a kezelését^ fizetni, de bizonyára jó kezelésben fog az részesülni és még anyagi előnyöket is fog élvezni. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következikt Csik József jegyző: Pintér László! Pintér László: Elállók a szótól. Elnök: Szólásra következik! Csik József jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kivan még valaki szólani! (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát berekesztem. A földmivelésügyi minister ur kivan szólani. Mayer János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Mutatja ennek a címnek, t. i. a bortermelésnek és borászatnak fontosságát az a beható kritika, amellyel a t. Törvényhozás ennek a címnek tárgyalását kisérte. Hálás vagyok legfőképen Héjj Imre t. képviselőtársam felszólalásáért. Az összes felszólalások oly értelemben hangzottak itt el, mintha azoknak a nehézségeknek, amelyek a bortermelés értékesítése terén felmerülnek, tisztára a kormány lenne az oka, mintha kizárólag csak a kormánytól lehetne várni a szükséges intézkedést, amely a nehézségekből kivezessen. (Rupert Rezső: Az akadályok elhárítását várjuk a kormánytól!) Azért vagyok hálás Héjj Imre t. képviselőtársamnak, mert az ő felszólalásában megnyilvánult egy szándék a termelők részéről, egy megmozdulási akarat, amely szerint ők maguk is valami modus vivendit, valami kivezető utat keresnek és amikor társulás utján a maguk által megállapított módozatok szerint akarnak kijutni a nehézségekből, ehhez kérik a kormány támogatását. A kormány kötelességének tartja, hogy minden téren elhárítsa az akadályokat, amelyekre itt Rupert t. képviselőtársam hivatkozott, azonban a termelőérdekeltségnek, a gazdaközönségnek is kötelezettségei vannak, hogy az Önmaga baján segíteni törekedjék a maga módja szerint és ehhez keresse azután a kormány támogatását. Én rendelkezésére állok a gazdaközönségnek. A kormány törekszik hatósági intézkedésekkel minden akadályt elhárítani az értékesítés lehetőségének útjából és arm törekszik, hogy ha a termelőérdekeltségek részéről valahol társulási szándék nyilvánul meg. ebben a társulásban, a módoknak és eszközöknek keresésében rendelkezésére álljon és a legmesszebbmenő támogatást megadja. Ezt voltam bátor a felszólalásokra megjegyezni és most válaszolni kívánok Forster Elek t. képviselőtársamnak a badacsonyi közpincére vonatkozó megjegyzésére. Ez tipikus esete annak, milyen nehéz magán az érdekeltségen segíteni. Az állami közpincéket anno dacumal, amikor felállították, a termelő érdekeltség támogatása érdekében állították fel, mint ahogyan azt Forster t. képvi-