Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-483
A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. évi december hó 12-én, szombaton. 5 súlyozni és a későbbiekben majd rátérek — itt Budapesten fizeti. De menjünk egy lépéssel tovább. Itt van a vagyonadó. A vagyonadó az egész országban 8,700-000 korona és ebből itt Budapesten, — amely az országnak mondhatni 1(K4% -át képviseli, de csak számban, vagyonban azonban mindenki beláthatja, óriási mértékben felette "áll ennek, — a társulati adókkal együtt a társulatok, a részvénytársaságok és más egyéb bankok összesen 2,350.000 koronát fizetnek. Ha ilyen objektiv alapon, olyan adatokkal és olyan forrásból Ítéljük meg a helyzetet, amelyet agráriuspártolónak egyáltalában nem gondolhatunk, akkor látjuk meg a valóságot, hogyan állanak azok a hangzatos jelszavak, hogy Budapest fizeti az ország összes terheit vagy legalább is olyan mértékben fizeti, hogy az igazságtalan. De itt van a forgalmi adó kérdése. Tudjuk, hogy mintegy 105 millió korona az, ami az országban ezen a címen az államkasszába befolyik. Tegnap hallottuk, hogy a kisiparosok irtózatos módon nieg vannak »róva ezzel a forgalmi adóval. Én ezt elismerem, de bocsánatot kérek, ha borzasztó az, hogy annak a szegény kisiparosnak ezt be kell fizetnie, be kell szednie, azt kérdezem, kinek legsúlyosabb a helyzete 1 ? Azé, akin végértelemben mindez elcsattan, azé, akinek végértelemben mindezt meg kell fizetnie. És azt kérdezem, mit méh tóztatnak önök gondolni, ebből a 105 millió aranykoronából ki fizeti a legsúlyosabb részt? Talán Budapest? Nagy tévedésben méltóztatnak lenni. Ha nemcsak annak a kisembernek a ruházkodási szükségleteit, különböző élelmicikkeit nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy ez nem igy van. Rázhatja a fejét igen t. képviselőtársam, én erre azt mondom: nézze meg ön a gépgyárakat! (Szeder Ferenc: Én csak azt akarom mondani, hogy ez azokon a mezőgazdasági munkásokon csattan el, akiknek kenyerük sincs!) Majd rátérünk a kenyérkér• désre is, igen t. képviselőtársam, legyen csak egészen nyugodt. (Szeder Ferenc: Felállit egy hamis tételt és vitatkozik önmagával! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, nem szükséges ezt cáfolnom, mert önök annyit mondottak, hogy ha én mindannak megcáfolásával foglalkoznék, akkor a tárgyalásnak nem 54 óráig, hanem legalább két esztendeig kellene tartania. (Derültség jobbfelöl. — Szeder Ferenc: Az előadói szék erre nem alkalmas!) Lehet, hogy nem alkalmas. Én nem kívántam támadólag fellépni, (Dénes István: Nagyon fontos kérdések! — Halljuk!) de azt csak kcncedálni fogják, hogy nem volnék előadó, ha az önök kívánságára és kérdésére a választ nem adnám meg azonnal (Dénes István: Igaza van! Nagyon fontos kérdések! — Halljuk!) ley áll tehát ebben az országban a^ teherviselési képesség, illetőleg a teherviselés kérdése. Ezzel szemben nézzük meg most a másik oldalt, hogyan áll a jövedelem kérdése? Tessék egyszer megvizsgálni azt is, mert én a kormányzást nem abban találom és szerintem képviselői hivatásom nem abban áll, hogy egyrészről csak azt kritizáljam, mi a teher, másrészről pedig azt kritizáljam, hogy súlyosak az adók, hanem azt hiszem, az a kötelességünk, hogy vizsgáljuk egyrészről a teherviselő képességet, másrészről pedig azt a szükségletet, melyet az állam közigazgatása és az egész ország- jóléte elénk tár. Vizsgáljuk tehát, most a jövedelmezőség kérdését. Azt méltóztatott mondani, hogy könnyű a gazdának, mert egyedül a gazda van abban a helyzetben, hogy mindenét nemcsak aranyparitáson, hanem azon felül is tudja értékesíteni. A múlt esztendőben,— méltóztassék ezt figyelemmel kisérni — amikor kimaradt a magyar föld termése, amikor több mint hat millió métermázsa búzatermésünk hiányzott, akkor, amidőn azt látták, hogy a búza ára felemelkedett 500.000 koronára, mindenkinek csak egy szava volt ebben az országban, mindenki csak azt a gazdát vádolta, azt mondván, hogy a gazda magtáraiban tartja vissza a gabonát és ezért szökik fel az egekig a búza áraMondhatom, nagyon szeretném, ha meg tudnám önöket győzni arról, hogy senkinek súlyosabb terhe nem volt ebből, mint épen a magyar gazdának, annak a magyar gazdának, kinek nem termett meg még a konvenciója sem. (Ugy van! jobbfelöl.) Hajlandó vagyok önöket végigvezetni a Dunántúlon — nem azért, mintha a Tiszántúlon jobb volna az állapot, hanem mert jobban ismerem a Dunántúlt, mint a Tiszántúlt — és minden egyes község-ben, minden egyes faluban nem annak a tízezer holdas birtokosnak a magtárosától — mert hiszen az is biztosan meg van vesztegetve és részrehajló — hanem annak a falunak bármelyik kisemberétől tessék megkérdezni, hány száz métermázsát volt kénytelen venni a nagybirtokos azért, hogy a konvenciót ki tudja adni gazdasági munkásainak és cselédeinek. Vagy ha önöket ez nem győzné meg, bocsánatot kérek, méltóztassanak egy kis statisztikai kimutatásért a Pénzintézeti Köznonthoz, vagy talán azokat illetőleg, aHk hatalmasabbak, egyenesen a Nemzeti Bankhoz fordulni s méltÓ7tassanak megkérdezni, hogy a múlt esztendőben hány milliárddal szaporodott a száz holdnál nagyobb birtokosok adóssága ezekben az intézetekben. (Ugy van! jobbfelöl.) lehet, hoe-yazt fogják önök mondani, hogy elkártyázták, elmulatták ezeket az összegeket, de én a magyar társadalmat nem tartom annyira romlottnak, hogy erre a célra forditotta volna, hanem arra volt kénytelen fordítani, hogy mindennani kiadásait fedezni és jövedelmei elmaradásából folyó kötelezettségeit teljesíteni tudja. Térjünk most vissza a babona kérdésre. Pásztor Miksára már hivatkoztam f^yszer abban a tekintetben, hogv bopyan áll ez a kérdés: ő maga fejtegeti azt, hoo-y a búza ára nemcsak, hoíry nincs viláQ'naritáaon hanem súlvosan alatta van mintegv 25^-kal. r>e én szeretek nem annvira agrárius körökből. rrnnt inkább olyan köbökből vett bizoiwitekoWal előáll «ni, amelyeket bizonvára nem fognak vádolni a°Tárúrs szellemmel A Magvar Chr^-imaTosok Országos Szövetségén pk »A vármnoli+ílra és a kereskedelmi szerződések« eímn' kiarlvánva 19-ik oldalán egy ifpn érdekes ptatis-H^kni összeállítást közöl, nevezetesen ho°'v milyen aránkban volt a búza és az ipari fiVVek áremelkedése, illetőleg csökkenése. Ebből meg lehet álanitani a következőket. 1924 sz^ntember 30-án, tehát akkor, amikor a gabonahiány, a rossz termés már súlyosan ér^ztptte hatását, a búza métermázsánkénti ára 425 000 korona volt, a búzának tehát — amint ő kifeíezi — az indexszáma !W 983 volt. Ezzel szemben az mari anyagoké 23.112. S most nézzük meg a kiadvánv legutolsó oldalát, amely 1925 anp-usztus 31-ére vonatkozik. A búzaára akkor 366.000 korona volt volt, — hangsóivozom, hogv akkor, mert azt hiszem, méltóztatnak tudni. ho*r az"ta az ára n rt m ennyi, hanem kevesebb ^«r»do,i« Ferenc: Moot keyesebbf) Te-pnis kevesebb, igen t, képviselőtársam. (Perlaki György: Kéve-
