Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.
Ülésnapok - 1922-483
6 A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. évi december hó 12-én, szombaton. sebb, mert vidéken nem kapja ezt az árat!) Igen t. képviselőtársam abba a hibába esik, hogy mindig a népet védi és amikor védi, elfelejti megkérdezni odakint azoktól, mennyiért veszik búzájukat. (Szeder Ferenc: Dehogy! Dehogy!) Valószínűleg a budapesti tőzsdei árakat nézi! (Szeder Ferenc: Nem azt nézem!) Ez nem tőzsdeár. (Szeder Ferenc: Akkor rendben van!) Méltóztatik tehát tudni, hogy a bnza ára jelenleg 320.000 korona. (Szeder Ferenc: Tudóm!) Ha tudja t. képviselőtársam, akkor annál nagyobb hiba hogy azt mondja, hogy nem annyi. (Zaj.) Méltóztassék figyelemmel kisérni, hogy a búza index-száma 16 618. És mennyi az ipari indexszám? 20,772. (Dénes István: A magyar vámpolitika dicsőségére!) Mikor az igazság ennyire nyilvánvaló, akkor azt méltóztatnak mondani, hogy ez szomorú. De tessék ebből levonni az összes konzekvenciákat! (Dénes István: A kormány vonja le! Tessék ezt a kormánynak megmondani! Az teszi tönkre a mezőgazdaságot! — Zaj.) Én a t. Ház minden tárgyalásán itt vagyok és merem állítani, hogy ha nekem most időm volna és lemehetnék a naplók átvizsgálására, legalább 10 szociáldemokrata képviselőtársam beszédét tudnám itt citálni, akik a vámtárgyalásnál azt hirdették, hogy nem szabad az agrárkérdéseknek feláldozni ezt az országot. Emlékeztettek Szerbiára, arra. hoe-v a világháború is az agrárérdekek miatt tört ki s azt mondották, hogy a vámokra szükség van az ipar védelmére. (Csontos Imre: Most is azt mondják! — Saly Endre: Ezt nem mondtuk] Ez túlzás!) Én módot fogok keresni arra, hogy itt szószerint citáljam képviselőtársaimnak ilyen irányú nyilatkozatait. Kijelentem, — nehogy félreértés származzék belőle — hogy távol áll tőlem az, mintha én azt hirdetném, hogy nekünk Magyarországon iparvédelemre nincs szükségünk. Igenis, — amint majd a későbbiekben rámutatok — a mi világhelyzetünk agrárius szempontból olyan, hogy nekünk mindent el kell követnünk a belső fogyasztás emelésére. (Van van! jobbfelöl.) Ez másképen nem történhetik meg, mintha mi egy közgazdaságilag bel yes irányban vezetett ipart pártolunk. (Dénes Istvá^: De rem kinai falakkal!) Épen ezt akarom mondani, hogy nem szükséges azonban az, hogy a vámvédelem olyan magas legyen, hogy lehetetlenné tegye az agrártermelést. (Dénes István: Helyes!) Méltóztassanak figyelembe venni azt. hogv ennek az országnak fnnclamentuma, a jövedelemnek egvedül biztos alapja a magyar föld. (TTay van! TJay va. 1 »!) Most miről van szó? Többé n«*m a termelés válságáról, hanem maholnap, sőt már ma is a foíyyas7,tás válságáról van szó ebt>en az országban, (Hau van! Uciy van!) Amikor önök azt kivánják. hos'v mi olcsóbban állitsnnk elő s amikor felkapják a jelszót a többtermelésre, akkor mé]+ózta+nak levonni ennek a konzekvenciáját? Tisztában vannak önök az agrártermelés technikájával? (FelMâl*asnk jobbfelől: Dehoav vannai"!) Tisztában vannak azzal, bop-y a többtermelés nem annvit jelent, begy kétszer akkora földet beszánto 1 * és akkor kétszer annyi termésem lesz? Tisztában vannak önök azzal, hosry ha 8 métermázsa búzatermést bizonyos koefficienssel term°lek, a 10-ik métermázsát csak annak a koefficiensnek duplájával tndom termelni? Hiába ina'atja a fejét t. képviselőtár-' sam: azt hiszem, ezzel azt akarja mondani. br».<rv ta"l£ n naivon tisztában van e77.pl a kérdéssel. De ha tisztában van, méltóztassék nekem megengedni, hogy arra hivatkozzam, hogy miért méltóztatnak akkor a magyar agráriust állandóan támadni azért, hogy a mai viszonyok között nem tud olcsóbban termelni. (Saly Jíindre: Mert nincs belterjes gazdálkodás! — Csontos Imre: Nem tudja, hogy ez micsoda, fogalma sincs róla! — Jüéiies István: Nem engedi a magyar kormány, megfojtja a vámpolitikájával es adórendszerévei! Ezért van ez!) Elnök: Dénes István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maraani. ííirdélyi Aladár előadó: Szeder igen t. képviselőtársam mintegy rosszalóiag intett lejével, hogy ilyen kérdésről szolok. És ime, Saly képviselőtársam közbeszólása igazolja, hogy mennyire kell erről beszélnem. Azt mondja, t. képviselőtársam, hogy nincs intenziv gazdálkodás, .bocsánatot kérek, mi szükséges az intenziv gazdálkodáshoz? Ahhoz súlyos tőkebefektetések kellenek. {ügy van! jobbfelől.) Azt kérdezem, hogy egy országban, amelyben még a meglevő tőkék is elpusztultak a szomorú háború és az azt követő forradalmak alatt, honnan veszek kölcsönt és tőkét? Bocsánatot kérek, tudom, hogy voltak ebben a Házban is egyes közgazdasági férfiak, akik azt gondolták magukról, hogy talán ők találták fel a panaceát, amellyel mindent orvosolni lehet. Azok mondották egyedül, hogy papírból lehet aranyat csinálni. Én ezeket a modern alchimistákat arra kérem, hogy próbáljanak meg most papirból aranyat csinálni. (i>énes István: Most sem papir, sem arany nincs!) Méltóztassanak ezt megmutatni, s akkor jogosan vádolhatnak bennünket azzal, hogy nem vagyunk hajlandók belterjesen gazdálkodni. Mert bocsásson meg igen t, képviselőtársam, ma a belterjes gazdálkodáshoz nem igen lehet kölcsönt felvenni. Hiszen tetszik tudni az itteni tárgyalásokból, hogy pár hónappal ezelőtt 20—30%-on alul nem lehetett kölcsönt kapni. De koncedáljuk, hogy most már lehet 10%-os kölcsönt felvenni. (Felkiáltások jobbfelől: Hol lehet azt kapni?) Akik olyan jól értik az agrárkérdéseket, méltóztatnak látni, hogy velem le-, het alkudni ebben a kérdésben, mert hajlandó vagyok engedni csak azért, hogy ad absurdum bizonyithassam a dolgokat. Hát mondhatjuk, hogy 10%-os kölcsönnel lehet belterjesen gazdálkodni. Hát méltóztatnak először koncedálni azt, hogy van 10%-os kölcsön? (Felkiáltások balfelől: Nincs!) Méltóztatnak koncedálni azt, hogy 10%-os kölcsönnel agrárius létemre tudok gazdálkodni és befektetni? (Felkiáltások jobbfelől: Ez lehetetlen!) íme itt van, amit akartam bizonyitani. (Zaj a baloldalon. — Saly Endre: Békeidőben ez lehetséges volt!) Bocsánatot kérek, igen t. képviselőtársam, ha vissza akarnék térni a békeidőkre, akkor ön vádolna elsősorban azzal, hogy miért megyünk mindig vissza a múltba, maradjunk a jelennél és annak konzekvenciáit vonjuk le. Elgyrészt tehát bizonyitottam azt, hogy milyen óriási diszparitás van a gabona és az ipari áru között. De ha csak gabonát termelnénk, ha nekünk csak egyedül arról kellene gondoskodnunk, hogy a gabona milyen értékű, akkor azt mondom, hogy még talán meg tudnók úszni ezt a súlyos válságot. De méltóztassanak körültekinteni a többi agrárius termeivénvek között! Lehet-e bort egyáltalán eladni? (Felkiáltások jobbfelől: Nem!) Itt van azután a burgonya kérdése. Én most csak az értékesítésről és az általános gazdasági helyzetről, és nem egyes speciális gazdasági ágakról beszélek. Méltóztatnak^tudni hogy az idén körülbelül ötmillió métermázsával több burgonyánk termetté mint egyéb normális esztendőben. És
