Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

A nemzetgyűlés 485. ülése 1925. elfogadta a kultuszminister urnák azt az ötletét, hogy ahelyett, hogy jól dotálnák, tisztességesen megfizetnék a tisztviselőket, szépen hangzó címeket osztanak ki nekik. Most nemrég találták ki a helyettes államtitkári címet és jelenleg ugyan nem az, a helyzet, de két-három évvel ezelőtt az egyik legkisebb ministeriumban, melynek legkisebb ügyköre van és amelynek tisztviselői létszáma is a többihez képest legkisebb, őszesen tizennégy államtitkár volt; természetesen ezek többsége helyettes államtitkár volt. (Schandl Károly: Helyettes államtitkári címmel ministeri tanácsosok!) Ahelyett, hogy a kormány arra törekednék, hogy ne címeket és ne ilyen elmúló, semmit sem érő tündöklést és ragyogást adna az emberek szemének vagy hiúságának és gyengeségének, hanem tisztességes fizetést, hogy meg tudjanak élni, hogy ruházíkodjanak és családjukat tisztességesen el tudják tartani, ahelyett címekkel etetik-itatják és lakatják jól a tisztviselői kart s ezenkívül ab^f a másik hibába is beleestek, hogy a tisztviselői létszám apasztását nem a felső kategóriáikban hajtották végre. Az általános vitánál is rámutattam s itt is rá kell mutatnom arra, hogy a helyettes államtitkároknál, ministeri tanácsosoknál és osztálytanácsosoknál nem lehet tapasztalni a létszámapasztást. A létszámapasztást a kisebb fizetési osztályoknál kezdették meg, holott nézetem szerint, ha magasabb állású embereknél kezdték volna meg, ezek mégis magasabb nyugdíjjal mentek volna el és igy inkább meg tudták volna tartani életnívójukat, mig ha kisebb fizetési osztályokban levők kerülnek B.- és C-listára, ezeknek a végkielégitésből csak annyi jut, mint annak a szerencsétlen^ nyugalmazott csendőrszázadosnak, Hajdúnak jutott, aki, amikor pályáját kétszer kellett megváltoztatnia, annyira eladósodott, hogy a végén kénytelen volt azt a borzalmas gyilkosságot, feleség- és gyermekgyilkosságot elkövetni és önmagát is elpusztítani. Ez is és az a sok más gyilkosság is, amely nem kerül igy nyilvánosságra, mert igénytelen emberek, munkások, kisemberek követik el és amely nem ilyen nagy arányokban mutatkozik, de mégis előfordul: mind a mai gazdasági helyzet függvénye, okozati összefüggésben áll ezzel a rendszerrel, amely a felső fokon álló embereket kíméli, az alsó fokon álló kisemberek ezreinek és ezreinek nyomorával, kétségbeesésével. munkanélküliségével pedig nem törődik. (Mozgás a jobboldalon. — Berki Gyula: Ugyan kérem!) Arra kérem a minister urat, hogy a jövő évi költségvetésnél — sajnos a múlt évben sem tapasztaltuk ezt, pedig akkor is előálltunk ezzel a kéréssel — mindent kövessen el a maga részéről a tekintetben, hogy a tisztviselői létszámapasztás ne a XI., X., IX. és VIII. fizetési osztályban történjék meg, hanem az államtitkároknál, helyettes államtitkároknál és ministeri tanácsosoknál. Még egyszer kénytelen vagyok rámutatni, mert közbeszólás formájában előbb a minister ur beszéde alatt engem az a vád ért, hogy az oláhokat védem... Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a képviselő urnák nincs joga a tárgytól eltérni, a házszabályok erre nem adnak módot. A képviselő ur a tárgytól eltérve csupán személyes kérdésben szólalhat fel. Kiss Menyhért: Akkor személyes kérdésben fogom majd napirend után ezt elmondani. Elnök: A képviselő urnák napirend után évi december hó 15-én, kedden. 101 jogában áll személyes kérdésben felszólalni. (Berki Gyula: Este 6-kor!) Kiss Menyhért: Majd akkor fogok reflektálni rá. Ismétlem, kérésem az, hogy a minister ur ezeket a szempontokat, amelyeket a magam részéről kifejteni bátor voltam, méltóztassék megfontolni, magáévá tenni, mert ezt az ország összlakossága érdekében, az ország jövője érdekében mondottam el. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Kivan még valaki szólni! Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur óhajt nyilatkozni. May ér János földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Nem hagyhatom megjegyzés nélkül ezt a két felszólalást. Kiss Menyhért t. képviselőtársam szemére veti a kormánynak, hogy címeket adott fizetés helyett s ahelyett, hogy az igényeket kielégítette volna, különféle címosztogatással akarta a hangulatot megjavítani a tisztviselők körében. Ezt a kormányt ezzel vádolni igazán nem lehet, mert hiszen ezt a kérdést nem ez a kormány hozta itt felszínre, hanem ez a forradalmak idején történt, amikor súlyos gazdasági viszonyok között mást nem tudott a kormány a tisztviselőknek adni, s ezért: fizetés helyett címet osztogatott! Épen ennek a kormánynak jutott azután az a kellemetlen, kegyetlen hóhérszerep osztályrészül, hogy mindezeket a túltengéseket, amelyek a forradalmak alatt címben, rangban és létszámban feldagadtak, lenyesse és visszaterelje a rendes mederbe. Szeder Ferenc t. képviselőtársam ugyancsak szóvátette ezt a kérdést és előző beszédében azt mondta, hogy békében 286 volt a központi szolgálatban a létszám és ma 580. A t. képviselő urnák ez a megállapítása téves, békében nem 286 volt a központi tisztviselői létszám, mert ebben a számban a napidíjasok és napibéresek létszáma, amely pedig ma 136 fővel szerepel, nem volt feltüntetve. Azok az állások, amelyekre a t. képviselő urak hivatkoznak, külső állások voltak, ezek a tisztviselők kirendeltségeknél voltak. A kirendeltségek közben megszűntek és a tisztviselők onnan nagyobbára központi szolgálatra vonattak be. Innen van az, hogy a létszám látszólag nagyobb, tényleg^ azonban a takarékossági bizottság működése nyomán és általában a létszámapasztás nyomán oly nagyarányú létszámcsökkenés történt, hogy az a mostani létszámot eredményezte. Egy csapásra azonban ezeket a dolgokat szociális szempontból sem tartotta helyesnek a kormány elintézni. (Szeder Ferenc: Ha igy megmondják, értem! —• Klárik Ferenc: De nem igy van!) Fokozatosan kivan a kormány visszatérni a békebeli viszonyokhoz, ahhoz, hogy a közszolgálati tisztviselők létszáma aránylagosan oda igazodjék, ahová normális közigazgatási rendszer mellett igazodnia kell. Ennyit voltam bátor megjegyezni és kérem a cím elfogadását. Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e az 1. rovatot elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) A nemzetgyűlés az 1. rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Forgács Miklós jegyző (olvassa) : 2. Rovat. Dologi kiadások 24.734,566.000 K. Elnök : Kivan valaki szólni 1 (Kiss Meny-