Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-485

À nemzetgyűlés 485. ülése 1925. évi december hó 15-én, kedden. 9P Szakáts József képviselőtársam a házhelyhez jtittatottak támogatását sürgette. Ide vonatkozólag már nyilatkoztam és mindazokat a kívánságokat, amelyeket ebben a tekintetben Szakáts József t. képviselőtársam felsorolt, módunkban lesz teljesíteni. Szakáts József t. képviselőtársam azt a kivánságot is kifejezésre juttatta, hogy a földhöz határoztassék meg, hogy tudniillik járadékot vagy haszonbért fizetnek-e, és adózás szempontjából válasszák el az igénybevett területeket a volt birtokos területeitől. Ez rendkívül komoly kivánság, s itt, — magam is belátom, tényleg sürgős intézkedésre van szükség, mert az az anomália most is fennáll, hogy a megváltott területek nincsenek elkülönítve a régi birtokos területeitől és igy a régi tulajdonos fizeti azoknak a területeknek adóját is, amelyek mások birtokába adattak. Ezen a téren a sürgős intézkedést meg fogjuk tenni. Ami a másik kérdést illeti, hogy tudniillik a földhöz jutottak kötelezettsége a volt tulajdonossal vagy az állammal szemben az Ofb. Ítéleteiben jusson kifejezésre, ebben a tekintetben érdemlegesen intézkedni nem tudok, legfeljebb azt tudom megtenni, hogy az Ofb.-hoz átírok, s ott óhajomat kifejezésre juttatom, az Ofb. döntését befolyásolni azonban nem áll módomban. Mindenesetre arra fogunk törekedni, hogy ezeket a fennálló sérelmeket komolyan orvosoljuk, s akár a megváltást szenvedők, akár pedig a földigénylők szempontjából fordulnak elő jogos kívánságok, azokat kötelességszerűen teljesiteni törekedjünk és a sérelmeket orvosoljuk. Ugyancsak Szakáts József t. képviselőtársam kívánta, hogy a gazdasági felügyelők fel- j ügyelete alá helyeztessenek a megváltott területek és ahol a földhöz jutottak nem tudják kellően megművelni a földet, ott azonnal intézkedés történjék abban az irányban, hogy azok a földterületek visszaadassanak a megváltást szenvedőknek. (Kiss Menyhért : Azoknak az igénylőknek, akik kimaradtak !) A novella értelmében ezeket a területeket a megváltást szenvedőknek nem lehet visszaadni, az Ofb. sem adhatja vissza. (Kiss Menyhért : Helyes !) A novellában intézkedés történt abban a tekintetben, hogy a megváltott területek állandó felügyelet alatt álljanak, ezt a felügyeletet a gazdasági felügyelők teljesitik is és ahol az emiitetthez hasonló esetek mutatkoznak, ezt a novella 19. §-a alapján a gazdasági felügyelők jelentik, erre felhívják az Ofb. ügyeimét, s az Ofb a novella 19. §-*a alapján ezeket a területeket más érdemeseknek juttatja. (Kiss Menyhért : Ez a helyes !) .Itt tehát semmiféle külön intézkedésnek szüksége nem forog fenn, idevonatkozólag a törvényes intézkedés is megtörtént. Létay t. képviselő ur a külföldön gazdasági attasék alkalmazását sürgette. NagyMagyarország idejében a gazdasági szaktudósitók ki voltak küldve az egyes követségekre, ahol igen jó közgazdasági szolgálatot teljesítettek, amennyiben tájékoztatták a kormányt az ottani gazdasági viszonyokról és javaslatot tettek a kormánynak abban a tekintetben, hogy az ott fennálló gazdasági viszonyok között hogy és mint lehetne a kormánynak a gazdasági helyzetet kihasználni. Sajnos, most, amikor a követségeket csak nagynehezen tudjuk felállítani és fentartani, a megfelelő szaktudósítók alkalmazására financiális szempontból nem tudunk fedezetet biztosítani, erről tehát most le kell mondanunk, nem azért, mintha helyesnek találnók, hanem a pénzügyi akadályok miatt. Azt is mondotta Létay t. képviselőtársunk, hogy az irányelvekhez ugy kell ragaszkodni, hogy a ministernek a tárcáját is oda kell dobnia, és különösen a mezőgazdasági hitel kérdésében olyan inrtanzigensnek kell a ministernek lennie, hogy ha nem teljesitik kívánságát : dobja oda a tárcáját ! Erre vonatkozólag annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy én nem szeretek semmivel sem dobálózni, tárcával sem, mert ez különösen nem arra való, hogy dobálózzanak vele. (Pintér László : Szeretnék, ha dobálóznék vele !) Ez nem azt jelenti, mintha én a tárcához elveim árán is ragaszkodnám. Ezt a tárcát én soha sem kerestem, a tárca keresett engem, s amikor megtalált és én vállaltam, akkor hazafias kötelességemnek tartottam, hogy gyenge tehetségemhez képest a közbizalomnak törekedjem megfelelni, (Éljenzés jobb/elől és a középen.) Nem szükséges azonban nekem a tárcámat dobálnom, mert ezekben a kérdésekben olyan összhang* uralkodik a kormányon belül, hogy ha fontos közgazdasági kérdésekben, a mezőgazdasági hitelügy kérdésében és általában a termelési elvi kérdésekben kívánságaimat kifejezésre juttatom, soha sem találok olyan ellenállásra, amely provokálná azt, hogy eldobjam magamtól a tárcámat. De megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy ha csak egyetlen egy eset is előfordulna, amely indokolttá tenné ezt az elhatározást, akkor én — anélkül hogy a t. képviselő urnák erre engem figyelmeztetnie kellene: nagyon könnyen odadobnám a tárcámat, s akkor az a tárca repülne! Én tehát elveim árán nem kívánok semmiféle tárcát képviselni, de mint mondottam, erre nincs is szüksé. mert a kormányban megvan az összhang (Klárik Ferenc: Szóval megmarad a tárca!), és anélkül, hogy kabinetkérdést kellene ezekből a kérdésekből csinálni, ezek mindig a legjobb indulatú elbírálásra és teljes honorálásra találnak. (Helyeslés jobbfelől) Ugyancsak Létay t. képviselőtársam szóba hozta a gazdasági felügyelők kérdését és annak a véleményének adott kifejezést, hogy nagynevű elődöm, Darányi Ignác földmivelesügyi ministersage idejében ezek a gazdasági felügyelők megbízhatóbbak és jobbak voltak. A gazdasági felügyelőkről egy uj törvény intézkedik; a járá,si gazdasági felügyelői rendszert most ujabban vezettük be. Ezen a téren rendkivül sok uj embert alkalmaztunk, s nagyon természetes, hogy ezek még nem idegződtek be annyira munkakörükbe, mint a régi vármegyei gazdasági felügyelők. Ma azonban már kedvezőbb a helyzet. Vegye azonban figyelembe t. képviselőtársam azt is, hogy békeidőben nem jutottak olyan nehéz feladatok a gazdasági felügyelők osztályrészéül, mint ma, amikor ki kelll szállniok a járásokba és ott a földbirtokreform tekintetében kell helyes szakvéleményt mondaniok; s ha az igénylők javára döntenek, akkor a birtokos szidja őket. ha pedig a birtokos javára döntenek, akkor azt mondják rájuk, hogy meg vannak vesztegetve. (B. Podmaniezky Endre: Hát a románoknál hogy van? — Derültség jobbfelől, — Kiss Menyhért: Ott máskép van! Az oláh parasztokat jobban védik, mint maguk a magyar parasztot! Nacionalistábbak! Itt vannak a hivatalos adatok! — Zaj jobbfelől — Kiss Menyhért: Szomorú dolog, hogy igy van! _ Zaj. — Eh ok csenget.) Ma olyan nagyfontosságú kérdések tartoznak a gaz-