Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVIII. kötet • 1925. december 12. - 1926. január 22.

Ülésnapok - 1922-483

4 A nemzetgyűlés 483. ülése 1925. mert kereskedelmi politikánk helytelen. íme, ezt azért hoztam fel, mivel nyilvánvaló, hogy a beismerés teljes, .mert ők is súlyosan érzik annak következményeit. De méltóztassanak megengedni, hogy most rátérjek a számadatokra és módot adjak igen t. képviselőtársaimnak arra, hogy ők az ellenkezőről, de ugyancsak komoly számadatokkal győzzenek meg bennünket. Itt van a kezemben ugyancsak a Világ című újságnak egy november 6-iki példánya. Ez részletesen közli különösen Pásztor Miksának, a Pénzintézeti Központ vezérigazgatójának kimutatásait az egész gazdasági életről. Ez a Pásztor Miksa az ő objektivitását kénytelen volt arra fordítani, hogy megállapitsa a következő tételeket: Elsősorban is a búza ára ebben az országban nemcsak az aranyparitás, hanem még a világparitás alatt állt, mintegy 20—25%-kal. Ezt nem én mondom, az agrárius, hanem az a Pásztor Miksa, akinek az agrárizmushoz ezidő szerint csak annyi köze van, hogy kénytelen 10 és 100 milliárdokat kölcsönként folyósítani azoknak az agráriusoknak, akiknek olyan jól megy dolguk és akiknek annyi a pénzük. (Saly Endre: A munkabér hány százalékkal emelkedett?) Kérem, erre is ki fogok térni, legyen egészen nyugodt igen t. képviselőtársam. De ezzel szemben ez a Pásztor Miksa egy igen érdekes adózási statisztikát is bocsátott közre, nem most, hanem november 5-ikén ugyancsak a Világ című napilap közli ezt, amelyben azt mondja: mit fizet Budapesti És elsorolja a következőket: földadóban fizetett az egész ország 42 millió aranykoronát. Meg kell itt jegyeznem, hogy ez a 42 millió aranykorona már az effektív összeg, mert földadó címén ennél nagyobb összeg van előirányozva, mint méltóztatnak tudni. (Saly Endre: Csak nem folyt be!) Bocsánatot kérek, erre is ki fogok térni. (Saly Endre: A minister mondta, nem én!) 46 millió aranykorona volt a kivetés, tehát összesen földadó címén nem folyt be 4 millió aranykorona. De ha ön, igen t. képviselőtársam, kimegy a falvakra, akkor majd meg fogja látni, hogy fájó szívvel kell megállapítanunk, hogy igenis befolyik az adó, kényszer utján, végrehajtás utján. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Hát ez nem vigasztaló, hanem reánk nézve szomoru körülmény, hogy nem folyt be, mert ha volna pénze a falusi népnek, biztosítom, hogy befolyna az adó kényszer, végrehajtás nélkül is. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: A kisembereknél befolyik, a nagyoknál nem! A kisbirtokosoktól behajtják! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Erdélyi Aladár: Nem gondoltam, hogy önöket ennyire elhagyja az objektivitás és hogy azt állítják, hogy a nagyoktól nem fogják végrehajtani, hiszen józanul el sem képzelhető, hogy akinek nagyobb a vagyona, yagy földje, annak adóját nem fogják végrehajtani. Ugy-e, ezt még önök sem akarják elhinni, amidőn erre rámutatok. Ebből a 42 millió aranykoronából mindössze 100.000 aranykorona Budapest földadója és ez természetes is, ezen nincs semmi megütközni való. Most nézzük a házadót és méltóztassék erre figyelni. Állandóan azt hirdették, hogy a házadót csak Budapest fizeti. Természetesen ezek az igen t. hangoztatok elfeledkeznek arról, hogy közben a régi házosztályadó megszűnt és elfeledkeznek arról, hogy a falusi lakosoknak eddigi alacsony béreit hatalmasan felemelte a háború utáni konjunktúra (Ugy van! U"y van! a jobboldalon.), ugy hogy ha én annak okát évi december hó 12-én, szomh'djH, vizsgálom, hogy vannak lakások, melyek Budapesten sokkal olcsóDbak, mint azok a kis falusi lakások, amelyekért búzában nagy összegeket kénytelenek megfizetni ennek tudják, mi a szomoru következményei Az, hogy amíg az egész országban a hazadó 24 millió aranykorona, addig Budapesten mindössze 9,bt>O.Ou0 aranykorona. Ez is tehát egyik hangzatos jelszó. (Saly Endre: Arányban van.) Arányban van, nekem nincs kifogásom az arány ellen, én azt hirdetem, hogy az arány megvan és nem áll az, amit önök hirdetnek, hogy csak a városok fizetik a súlyos terheket. (Gaal Gaston: A kórházak használata arányban van!) A képviselő ur azt meri mondani? A város tisztasága arányban van a falu piszkával ? Hogy maguknak minden kényelmük megvan, ez arányban van? (Saly Endre: Barakktelepen is sokan laknak! Nem mindenki lakik márványpalotában! Tessék kimenni Kelenföldre és megnézni a palotákat! — Gaal Gaston: Ott mások az egészségügyi viszonyok, meg minden egyéb. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Csontos Imre: Miben jár az a szegény nép a kereskedelmi politika miatt?! — Saly Endre: Ebben megegyezünk! — Csontos Imre: Eljött már az ideje, hogy ezt megmondjuk! — Gaal Gaston: Az orruk hegyénél nem látnak tovaou: — Saly Endre: Csak Gaal Gaston lát tovább az orránál! Nem mi kormányzunk! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak az előadó urat csendben meghallgatni. A képviselő uraknak lesz módjuk felfogásukat beszédjük során kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Erdélyi Aladár: Itt van egy másik adó, a társulati adó. Az egész országra ki van vetve 10 millió aranykorona és ebből Budapest fizet 6,400.000 aranykoronát. Mit lehet tehát itt megállapitani? Azt lehet megállapitani eb')ül, hogy a nagy részvénytársaságok, a bankok kizárólag ide koncentrálódnak Budapestre. Ugyebár, ennek megint az lenne a józan, logikus következménye, hogy ha az ehhez fűződő összes konzekvenciákat levonjuk, hogy ennek az adózásban különös nyomatékkal ki kellene tűnni. És ime, most itt van a jövedelmi adó, ama bizonyos jövedelmi adó, amelyről azt hirdették igen t. képviselőtársaim, hogy alig egy csekélységet fizet az ország, és több, mint 50%ban fizeti kizárólag Budapest. íme, itt a valóság: 41 millió aranykorona folyt be ezen a címen az egész országban és ebből 15,500.000 aranykorona Budapesten. De hogy van ez? Én még koncedálnám itt ezt a számot, de ne méltóztassék elfeledkezni arról, hogy ez az adó nemcsak a budapesti iparvállalatok részéről folyik, hanem azon vállalatok részéről is, amelyeknek nagy hatalmas, tizezerholdas bérleteik vannak kint, tehát végeredményében a magyar birtokosok fizetik ennek a jövedelmi adónak is egy részét. De tovább megyek. Amikor ezelőtt két esztendővei részletesen kutatni kezdtem a jövedelemadó forrásait, akkor megtaláltam, hogy Budapesten laknak nagybirtokosok, illetve Budapesten van a székhelyük és itt fizetik a föld- és jövedelemadójukat, ami pedig óriási összeget tesz ki. Ha tehát ezt a 15,500.000 koronát elkezdem bontogatni, kitűnik, hogy ennek tetemes része nem a városi lakosságot, hanem tulajdonképen a magyar földet terheli, amely után ezt a jövedelmi adót is kénytelen itt Budapesten fizetni, vagy ha nem is kénytelen, de az ő józan üzleti politikájából kifolyólag, — mert ezt is kénytelen vagyok hang-