Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

88 'Á nemzetgyűlés 474. ülése 1925. Perlaki György jegyző (olvassa): 2. Rovat. Dologi kiadások: 4.483,387.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. 1. Rovat. Az Országos Levéltárnál: az uj épület építési és felszerelési költségeire: 713,940.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 2. Rovat. A Nemzeti Múzeumnál: a főépület tatarozására, a Néprajzi tár épületének tatarozására, a Néprajzi tár átköltözködési és berendezési költségeire: 1.277,938.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 3. Rovat. A Szépművészeti Múzeumnál: a főépület és a Hopp-muzeum épületének tatarozására, valamint a szoborgyüjtemény rendezési munkálataira: 438,000.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 4. Rovat, Az Iparművészeti Múzeumnál: a főépület és a Ráth-muzeum épületének tatarozására: 379,600.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 5. Rovat. A Konkoly-Thege-féle csillagvizsgáló intézetnél: butorbeli felszerelésre és műszerek beszerzésére: 89,936.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 6. Rovat, a volt Osztrák-Magyar Monarchia kulturális javainak szétosztásával kapcsolatos költségekre: 21,900.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): Beruházások. A Konkoly-Thege-féle csillagvizsgáló intézet épitésére: 2.436,000.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 26. Cím. Nyugellátások. Kiadás. Rendes kiadások: 131.593,130.000 korona. Elnök: Megszavaztatik. Elnök : Ezzel a kultusztárca részleteiben is letárgyalta tott. Most pedig napirendi javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, december hó 1-én délelőtt 11 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1925/26. évi állami költségvetés még le nem tárgyalt egyes tárcáinak részletes tárgyalása. Szabó József képviselő urat illeti a szó. Szabó József : T. Nemzetgyűlés ! Az elnök ur napirendi javaslatát feltétlenül fontosnak tartom, bár felfogásom az, hogy a nemzetgyűlésnek egyik legfontosabb feladata a költségvetés letárgyalása és annak megszavazása, a törvényhozásnak és a kormánynak a költségvetésen kivül egyéb feladatai is vannak. Én ilyen feladatra akarom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhivni. Amikor mi itt az ország házában jogrendről beszélünk, amikor a szervezkedési szabadságot halljuk számtalanszor szóvátenni, amikor gyülekezési jogot követelnek a szónokok, azt tapasztaljuk az országban, hogy éppen azok, akik a szabadságnak, jogrendnek, gyülekezési jognak legfőbb szószólói és hi veik nap-nap után arcul ütik a polgárságnak legszentebb szabadságát, legalkotmányosabb jogát. Naponként jönnek hozzánk munkásemberek, akik arról panaszkodnak, hogy a szociáldemokrata szervezetek vezetői felszólítják őket (Kuna P. András : Szokásuk !), hogy lépjenek ki a keresztény szociális szakszervezetből (Kuna P. András: évi november hó 27-én, pénteken. Ez a szabadság!) és lépjenek be a szociáldemokrata szakszervezetekbe. Mindenféle rendelkezésre álló észközzel kényszeríteni igyekeznek őket, presszionálni akarják őket, minden alkalmatosságot felhasználnak arra. hogy céljukat elérjék, Nagyon gyakori eset természetesen, hogy találkoznak munkásokkal, akik vagy bátortalanok és nem mernek szembenézni (Varsányi Gábor : Terror ! A szociáldemokrácia és a terror ikertestvérek!) vagy kényelmesek vagy pedig nagy súlyt helyeznek arra, hogy a mindennapi kenyeret el ne veszitsék (Lendvai István : Ezért kell törvényben biztositani a munka szabadságát!), hogy munkaalkalmukat ne veszitsék el és inkább belépnek jobb meggyőződésük ellenére a szociáldemokrata szakszervezetbe. (Kuna P. András : Ez az ő módszerük!) Vannak azonban esetek, amikor a munkásság a terrornak nem enged, hanem szembenéz azzal és ha választania kell a mindennapi kenyér és az elv között, az elvet választja és odaadja áldozatul családjának mindennapi kenyerét, munkaalkalmát. Ilyen eset fordult elő a héten. A főváros egyik könyvkötő-műhelyében, a Hangya könyvkötészetében a szociáldemokrata szakszervezet vezetői és megbízottai jelentkeztek a munkaadónál és kijelentették, hogy amennyiben a munkaadó nem hajlandó az ott dolgozó két keresztényszocialista munkást állásától megfosztani ... (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen : Pfuj !) Elnök: Csendet kérek ! (Kuna P. András : Ez a munkaszabadság ! — Szabóky Jenő : A Móric-féle szabadság !) Szabó József : ... kenyerétől megfosztani ezt a két keresztényszocialista családapát, akinek gyermekei otthon várják az ő keserves munkájuk munkabérét... (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos : Beszéljen a dohánygyári terrorról ! Arról nem beszél ! — Kuna P. András : Igaz-e ez vagy nem 1 Ne beszéljen ! — Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek : (Kuna P. András : Arról beszéljen, igaz-e ez vagy nem ! — Kabók Lajos : Nem igaz ! Beszéljen a dohánygyárról !) Kuna P. András képviselő urat kérem, méltóztassék a közbekiáltásoktól tartózkodni ! Szabó József :. . . akkor leteszik a szerszámot, sztrájkba állanak és nem hajlandók addig a munkát felvenni, amig az a két keresztényszocialista munkás ott van (Folytonos zaj- — Rothenstein Mór : Nem felel meg a valóságnak !), vagy pedig az a két keresztényszocialista munkás nem lép a szociáldemokrata szakszervezetbe! (Zaj. Elnök csenget. — Szabó Imre : Ez nem igaz! Szenzációhajhászás!— Kabók Lajos: így akar agitálni!) Az a két munkás nem ijedt meg a terrortól, szembenézett ezzel a terrorral, mire a szociáldemokraták az elmúlt héten két napi sztrájkba álltak. A Hangya műhelyének munkásai két napig sztrájkoltak és kijelentették, hogy a munkát addig nem veszik fel, amig az

t a két keresztényszocialista ott van. (Nagy zaj. — Szabó Imre : Miért nem adnak helyettük maguk munkásokat ! — Zaj. — Elnök csenget. — Kuna P. András : Szociális szeretet ! — Szabó Imre : Tessék betölteni a helyüket !) Kijelentem, hogy minden szavam megfelel a valóságnakés ezt egyszerű letagadással elintézni nem lehet. Nem tagadhatja le senki, Rothenstein képviselő ur sem, hogy a Hangya műhelyében az elmúlt héten két napig sztrájkoltak a munkások, de nemcsak sztrájkoltak, hanem követelték a két keresztényszocialista munkás elbocsátását is és csak akkor vették föl újra a munkát, amikor a művezető eléír helytelenül megígérte, hogy szombaton, a holnapi nap folyamán a két keresz-