Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. évi november hó 27-én, pénteken. amire a katonákat kiképzik, a fontos, hanem bánni kell tudni a repülőgéppel, a géppuskákkal és a tankokkal. Kérdem, abban a helyzetben vagyunk-e mi, hogy a leventéknek eféle szerszámokat rendelkezésükre bocsáthatunk! Ha pedig mi ezeket nem nyújthatjuk, akkor katonai szempontból ennek a kiképzésnek vajmi csekély jelentősége van. Minden katonai szakértő ember előtt nyilvánvaló, hogy a kiképzés, azok a gyakorlatok, amelyeket mi végzünk, mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy modern értelemben vett katonákat tudjunk nevelni, akiket odaállíthatunk ellenfeleink repülőgépeivel, géppuskáival és tankjaival szemben. Miről van itten szó ? Az általános védkötelezettségnek a katonai kiképzés mellett volt egy igen fontos erkölcsi jelentősége is, még pedig az, hogy megtanították az embereket engedelmeskedni, önmagukat fegyelmezni, amire szükség van nem csak katonai szempontból, hanem általános szempontból is. (Esztergályos János : Hogy a szolgabírónak engedelmeskedni tudjanak ! — Lendvai István : A szakszervezetekben fegyelemnek muszáj lenni !) Hiszen az olyan ember, aki magának nem tud parancsolni, az élet különféle viszonyai között nem tudja helyét megállani. Itt tehát erkölcsi nevelésről és testnevelésről van szó. Ha már most itten kényszert alkalmazunk, — amint hogy általánossá tenni egy ilyen mozgalmat enélkül nem lehet — akkor a kényszer alkalmazásának mindig vannak bizonyos mellékkörülményei és ez nem volt máskép az általános tankötelezettség behozatalánál sem. Méltóztassanak csak megnézni, minden országban azoknak az éveknek a históriáját, amelyek az általános tankötelezettség behozatalát nyomon követték. Mindenhol elégedetlenség, ellenállás, renitencia. és ebből kifolyólag büntetések fordultak elő. Ha tehát az ember egy új nagy mozgalmat inaugurál, akkor kénytelen a kényszerhez nyúlni, s ha kényszerhez nyúl, helyenként renitenciával találkozik. Ha pedig egy lex perfecta-t ki akarok kényszeríteni, akkor bizonyos büntetésekre van szükség, s hogy a büntetéssel sújtottak ennek nem örvendenek, az egészen természetes. Mi itt egy egészen uj dolgot kreáltunk, és inkább azon csodálkozom, hogy több baj nem volt akkor, amikor ezt behoztuk. Ezzel azonban nem akarom azt mondani," hogy helyenként ne akadna orvosolni való. E tekintetben készséggel állok akármikor az urak rendelkezésére. Ha az lenne a benyomásuk, hogy a végrehajtásnál fölösleges keménység és szigorúság mutatkozik, méltóztassék azt nekem megmondani. Egészen nyugodtak lehetnek, hogy ebből kifolyólag az illetőnek külön kellemetlensége soha sem lehet. (Esztergályos János : Méltóztassék ezt a kultuszministeriumban is megmondani.) Amikor Esztergályos képviselő ur beszédét elmondotta, nagy sajnálatomra, nem voltam Budapesten, de ne gondolja, hogy beszéde elkerülte figyelmemet. Én f az egyes konkrét eseteket külön és^ külön kiválasztottam, magamnak kijegyeztem és utasitást adtam a végrehajtó közegeknek, hogy ezeket az eseteket vizsgálják meg. Csak rajtam állt, hogy a beérkezett jelentéseket még nem néztem át, hiszen természetesnek fogják találni, hogy ilyen fokú elfoglaltság mellett, amelyben most vagyok, ezt még nem tehettem meg. Készséggel állok rendelkezésre és biztosithatom az igen t. urakat, hogy mindent el fogok követni, hogy a végrehajtásnál és különösen a büntetéseknél ne menjenek túl azon a határon, amely a cél elérése szempontjából szükséges. De viszont egy kérést is kell intéznem az igen t. NAPLÓ. XXXVII. képviselő urakhoz és a t. képviselő urak utján azokhoz, akik befolyást tudnak gyakorolni, és ez a kérés az, hogy amennyiben renitencia mutatkozik, méltóztassanak azt a tanácsot adni. hogy hagyjanak fel azzal, hiszen én elég sokszor láttam azt, hogy amennyiben büntetésre, különösen pedig tömeges büntetésre került a sor, ez nem annyira a lakosság vonakodása folytán állt elő, hanem mindig ott van más és más ember, aki olyan irányban befolyásolja a lakosságot. Kérem tehát, ezt ne tegyék meg. (Esztergályos János : De Lánycsókon ezt nem csinálták meg ! — Zaj. — Elnök csenget.) Eszem ágában sincs ezzel senkit sem meggyanúsítani, de ilyen esetek, sajnos, előfordultak az országban. Egy-egy r falunak vagy más lakott helynek számos polgárát rábeszéléssel olyan irányban befolyásolták, hogy ne tegyenek ennek a kötelezettségnek eleget, nem lesz baj, hogy fölösleges annak eleget tenni és ilyenkor jöttek ezek a tömegesebb büntetések. Amit Strausz István igen t. barátom mondott, hogy t. i. ez az ügy vétessék ki a közigatás kezéből, errenézve is választ akarok adni. Ez az akció tulajdonképen két részből áll. Az egyik a leventék nyilvántartása, s amennyiben szükséges, rászoritása arra, hogy törvényszerű kötelességüknek eleget tegyenek. Ezt pedig természetesen más, mint a közigazgatás, el nem végezheti. Ez ép olyan vágányon megy, mint egy adó végrehajtása, vagy pedig a tankötelezettség, az állampolgári kötelezettségek érvényesítése és renitencia esetén ennek a renitenciának a leküzdése az általános közigazgatás feladata. Erre én külön szervezetet teremteni nem tudok. Egy egészen más szervezet azután az, amely a leventékkel egészen szakszerűen, a testnevelés szempontjából foglalkozik. Itt természetesen nem a közigazgatás szerveit vesszük igénybe, hanem iparkodunk testnevelőket kiképezni. Ilyen tanfolyamokat bizonyos központokban gyakorta tartunk, de természetesen ebben a pillanatban még nincsenek mindenhol képzett testnevelők, azonban remélem, hogy olyan arányban, amint az idő halad, szakemberek kellő számban lesznek az egész országban. Ebben a tekintetben áldozattól sem riadunk vissza, akik a testnevelést, a tornászától szakemberekre akarjuk bizni. Mint mondottam, túlnyomó részben már szakemberek kezében van az egész ügy és rövidesen mindenütt szakemberek kezébe fog kerülni, akik között különösen sok a tanitó. Most már azt méltóztatik mondani, hogy ennek a kötelességnek nem szívesen tesznek eleget. Lehet, hogy az igen t. képviselő urak ezt tapasztalták, azonban én felsorolhatok igen sok községet, amelyről azt hallottam, hogy ez a mozgalom igen szépen halad. (Ugy van ! TJgy van ! jobbfelől.) Mint minden emberi mű, ez is attól függ, hogy az a helyi testnevelő tud-e kedvet csinálni, mert abban tökéletesen egyetértek az igen t. urakkal, ha valaki csak a kényszer brutális erejével akar hatni és azután a közigazgatás által nyilvántartott és összehozott leventékkel nem tud ugy bánni, mint szükséges volna és nem tudja bennük a koordinált lelkesedést felkelteni, akkor az akció azon a helyen valami sikeres nem lehet. Ebben tökéletesen igazuk van. De azt hiszem, emberi intézményekről lévén szó, ez elkerülhetetlen, de kivételes is. A községek túlnyomó részében azonban ez a dolog szépen fejlődik. Ismétlem, a kezdet nehézségeivel küzdünk, ismétlem, hogy egy olyan országos mozgalomnál, amely kényszert vesz igénybe, elkerülhetetlen, hogy nehézségek ne legyenek, biztosithatok azonban mindenkit ebben a Házban és ezen a Házon kívül is, hogy ha valaki jogosnak látszó panasszal fordul 12