Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
82 A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. évi november hó 27-én, pénteken. előttem amiatt, hogy a lábbeli a leventegyakorlatokban olyan gyorsan pusztul el, megy tönkre, hogy képtelenek pótolni. Épen ezért kénytelen vagyok megállapítani, hogy ugyanaz a katonai szellem, ugyanaz a kaszárnya-drili mutatkozik meg ezeknél a leventegyakorlatoknál, amelyet valamikor régen, békében tapasztaltunk akkor, amikor a katonai ruharaktárak bőven telve voltak amikor gyakorlóruhák elegendő mennyiségben állottak az újoncok rendelkezésére az ujőneki képzésnél, épen ugy veszik ezeket a leventeif jakat, mint azokat az újoncokat, akiknek a hadsereg adott ruhát, lábbelit, mert ha elpusztult a ruha, a lábbeli, akkor az újonc a katonai ruharaktárból vételezhetett másikat és folytathatta a gyakorlatozást, amelyben a ruhája, vagy lábbelije elpusztult. T. Nemzetgyűlés ! Azt a következményt, amely a büntetések kirovásának nyomán jár, — bár azt itt előttem már többen megemlítették — kénytelen vagyok magam is szóvá tenni, és pedig azért, hogy annyi baj van emiatt az országban, higyjék el a t. képviselő urak, (Simon János : Dehogy hisszük el ! Nem ugy van !) hogy az ország lakosságának legnagyobb része el van telve keserűséggel ezek miatt, mert nincsenek tekintettel, nincsenek figyelemmel arra, hogy ugyan milyen ok miatt maradt el a leventeifju a leventegyakorlatról, hanem ezért a legnagyobb fokú, a legszigorúbb pénzbirság jár. Igaza van Barthos t. képviselő urnák, hogy a lecsukás csak akkor következik be, hogyha nem tudja a kirótt pénzbírságot befizetni, de az, hogy nem tudja befizetni, csak természetes annál fogva, ahogyan anyagilag ma áll az ország népe, különösen a falu lakossága, a zsellérek, a nincstelek és az apró birtokosok ; ezeknek nincs pénzük arra, hogy százezer koronákat, vagy ennél nagyobb összegeket ilyen leventebüntetésekben lefizessenek, ha pedig nem tudják lefizetni, kóter jár érte. Ezért én egy pillanatig sem kételkedem abban, amit Peyer képviselőtársam mondott, hogy egyetlenegy faluban egyszerre tizenkét kisgazda ült a börtönben azért, mert nem tudta a leventegyakorlatok elmulasztása miatt kirótt büntetéspénzt lefizetni. De tovább is lehet menni ezekben a kérdésekben és itt meg kell kérdeznem a nemzetgyűlést, hogy tulaj dónk épen mi a cél ezekkel a leventegyakorlatokkal?. Az-e a cél, amit itt mondanak, vagy ezen állítás mögött egyéb célok rejlenek ? Ha az a cél, hogy a fiatalkorú ifjúságot ós a. serdülő fiatalembereket testileg erősíteni akarják, olyan testi kondícióba akarják hozni, hogy azok éptestüek legyenek, mert hát »ép testben lakozik az ép lélek«, akkor több megértéssel, több jóakarattal, kevesebb gyűlölettel, kevesebb kaszárnyaszellemmel kell ezt a bizonyos testnevelést, ezt a leventegyakorlatozást elintézni. Mert ha ez igy folyik továbbra is, akkor az a panasz, az a gyűlölet, az a nagyarányú elkeseredés, amely ezzel a leventeüggyel szemben malmost is szerte az országban mindenfelé megnyilvánul, még nagyobb fokúvá válik és én már találkoztam olyan felfogásokkal, amelyek szerint a falu népe egyértelmüleg arra az álláspontra akar helyezkedni, hogy megtagad mindenféle leventegyakorlatozást, ellene szegül mindenféle leventegyakorlatozásból eredő büntetéseknek is. (Simon János : Én nem ismerek ilyen falut, pedig igazán ismerem a falut.) Én elhiszem, hogy önök egy-egy ilyen kijelentésre, egy-egy ilyen állásfoglalásra nem sokat adnak, mert biznak abban, hogy van elegendő fegj^ver, elegendő szurony, csendőr, rendőr ebben az országban és ha pillanatnyilag itt vagy ott történik is valami, fegyveres erővel el lehet azt nyomni. Ez azonban nem lehet a kormány célja, nem lehet a nemzetgyűlés célja, mert be kell vallani az igazi szándékot, az igazi célt és ha az igazi szándék, az igazi cél az, amiről mi hallottunk, hogy a test ápolása, a test nevelése rejlik a leventeügy mellett, akkor félre kell tenni azokat a durvaságokat, azokat a lelketlenségeket, amelyeket itt már számosan ismertettek és tényleg csak a test nevelését kell szolgálni, mert egyébként ebben az országban olyan nagyarányú, olyan egyöntetű lesz a leventeügygyei szemben a gyűlölet, hogy én, t. Nemzetgyűlés és t. kultuszminister ur, nem tudom, hogy hát fegyveres erővel lehet-e majd azt a gyűlöletet, azt az ellenszenvet valahogyan eltüntetni. (Putnoky Sándor: Különösen, ha szítják!) Miután én nem látom ennél a leventeügynél azt a célt és annak a célnak megvalósítását, amelyet itt a nemzetgyűlés előtt és általánosságban kitűztek, nem tudok ehhez a cimhez hozzájárulni és csatlakozom a Szabó Imre t. képviselőtársam által beterjesztett határozati javaslathoz. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik í Perlaki György jegyző: Senki sincs felirat" kozva! Elnök: Kivan valaki szólani ? (Nem!) Ha senki szólani nem kivan, a vitát bezárom. A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebeísberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a ma délutáni ülés elején, sajnos, hivatalos ügyek távoltartottak innen, nem válaszolhattam Strausz István igen t. barátomnak arra a kérdésére, hogy vájjon kötelezni akarom-e én a Bencés-rendet arra, hogy a pannonhalmi filozófiai főiskola hallgatói két szemesztert kénytelenek legyenek Budapesten hallgatni. Én ezt nem tervezem, én a főapát urnák egészen világosan megmondottam, hogy magam részéről készséggel hozzájárulok ahhoz, hogy a hallgatók mind a nyolc szemesztert, illetőleg négy évet Pannonhalmán végezhessék. Ehhez annál nagyobb megnyugvással járultam hozzá, mert biztos tudomásom van arról, hogy a Bencés-rend az általa alapított gimnázium továbbfejlesztése révén egy nagyobb szabású házat óhajt itt Budapesten emelni és meg vagyok róla győződve, hogy ha itt egy olyan rendház lesz, amely nemcsak a tanári kart fogadja be, hanem még azonfelül fogadhat be rendes tagokat, ez a nagyműveltségű rend éppen növendékei érdekében önmagától is meg fogja tenni azt, hogy hallgatóinak egy részét a budapesti egyetemre el fogja küldeni. Ebben a tekintetben tehát nincs aggodalom. Rátérve most már a testnevelés ügyében elhangzottakra, bizonyos meglepetéssel hallgattam Kéthly Anna igen t. képviselőtársam mostani esti beszédének bevezetését. Mi mindig ellenfelek vagyunk a kultusztárcánál és tisztán szakszerűen szoktunk vitatkozni. Ezért meglepett, hogy igen t. képviselőtársam bevetett ide egy olyan gondolatot, amelyről azt hiszem, hogy a magyar nemzet ügyének nem válik előnyére. Ez a gondoiat az, hogy a levente-mozgalom tulaj donképen nem a kultuszniinisterium hatáskörébe tartozó lenne, mert ő ugy látja a dolgot, hogy itt tulajdonképen katonai mozgalomról van szó. Hiszen ezt a vádat inkább a mi ellenfeleink részéről szoktuk hallani és ón nem gondolom, hogy ellenfeleinknek ezt az állítását célszerű volna a mi részünkről is, ebben a Házban is bármely oldalról megerősíteni vagy alátámasztani. Mindenki tudja, hogy itt miről van szó, hiszen a trianoni béke szerint megszűnt az általános védkötelezettség és arra, hogy mi itt katonákat neveljünk, nem is gondolhatunk. Mindenki tudja, hogy nem az úgynevezett execirozás,