Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. mert azt irják a levélben, hogy azt mondotta a tanár urunk : Csinálhatnak a szocialisták amit akarnak a nemzetgyűlésen, beszélhet Esztergályos, amit akar, még is azt csináljuk magukkal, amit mi akarunk ; ha panaszuk van, menjenek el Esztergályoshoz. De súlyosabb dolgokat is mondanak, mint amit megirnak. Nagy kedvet éreznék, hogy a t. tanító uraknak, vagy a leventéket tornáztató uraknak erről a helyről izenjek, de nem teszem. Csak figyelmükbe ajánlom ezeknek az uraknak sat. kormánynak is gróf Tisza István egykori mondását, amely ekép szól : kétségbe kell esni a jövő felett, ha ti a néppel továbbra is igy bántok. Én ugyanezt mondom. Szörnyűség, amit ezek az elbizakodott urak csinálnak a vidéken. A kormánynak kötelessége lett volna már régebben ezen a téren rendet teremteni, mert ha vannak urak, akár a kultuszministeriumban, akár a vidéken, akik azt hiszik, hogy hivataluknál és állásuknál fogva joguk van a népet gyötörni, joguk van a nép gyermekeit kinozni lelkileg és testileg, akkor megállapitom, hogy ezek az urak tévednek. Elnök : A képviselő ur beszédidejéből még egy perc van hátra, kérem tehát, sziveskedjék beszédét befejezni. Esztergályos János : T. Nemzetgyűlés ! Itt van egy eset, például, amit utolsónak kivántam hagyni. A héten fent volt nálam egy kisgazda Kecskemétről, egy szegény ember, aki résztvett annakidején háborúban. Ennek az embernek a háborúban szerzett betegségéből kifolyólag lábai fájnak, sántit, bottal jár. Van egy fia, aki januárban vagy februárban lesz 21 éves. Ez a fiu végzi a nyári munkát, s télen a háznál előforduló tennivalókat. Egy alkalommal, nem ment el a levente-gyakorlatokra és ezt a mondhatni 21 éves családfentartó fiút megbüntették 80.000 koronára. Szegény ember lévén, nincs 80.000 koronája, de van egy kis üszője és két tehene, s ennek a két tehénnek elárusított tejéből élnek, nem tudván megfizetni a 80.000 koronát, megjelenik a_ végrehajtó s beköszönt : no László bátyám adj Isten, eljöttünk a Cirmos tehénért. (Derültség jobbfelöl.) Akármit csinált ez a kecskeméti kisgazda, a 80.000 korona leventebüntetés miatt elvitte a végrehajtó a Cirmos tehenet. Nagyjából ezekre akartam ez alkalommal ismét rámutatni és kérem a jelenlevő kultuszminister urat, adjon ebben a kérdésben az ország népének megnyugtató választ s jelentse ki itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy utasitást ad mindazoknak, akiket illet, hogy a néppel és a nép gyermekeivel ugy bánjanak, mint ahogy a nép gyermekei azt megkívánhatják. Egyébiránt hozzájárulok Szabó Imre t. képviselőtársam inditványához. Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Senki sincs feljegyezve ! Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Kabók Lajos szólásra jelentkezik.) Kabók Lajos képviselő ur kivan szólani. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt ennél a címnél észrevételeimet elmondanám, tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megáílapitását. Elnök : Kérem a jegyző urat sziveskedjék a jelenlévő képviselő urakat megszámlálni. Perlaki György jegyző (megszámlálja a képviselőket.): 40 képviselő van jelen ! Elnök: 40 képviselő lévén jelen, a Ház tanácskozóképes. Kérem a képviselő urat, sziveskedjék beszédét megkezdeni. Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Énnél a címnél, minthogy már előttem szólott t. képviselőtársam is tette, a levente üggyel kapcsolatos dolgokról kell beszélnem. (Lendvai István : Természetes ! Be a vörös hadseregbe ! — Strausz István : A tanítók majd megköszönik nekik, hogy a leévi november hó 27-én, pénteken. 81 venték ellen beszélnek ! — Zaj.) Megvárom, mig a képviselő urak kiszórakozzák magukat, én ráérek. (Strausz István : A tanítók majd megköszönik, amit a levente-egyesületekkel elkövettek. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A leventeüggyel kapcsolatban magamnak is súlyos észrevételeim vannak. Budapesten, de főképen vidéken a leventeügyet olyan módon kezelik, amely egyáltalában nem felel meg a célnak. A magam észlelései is legfőképen oda irányulnak, hogy amikor a levente-gyakorlatokra a fiuk elmenni nem tudnak, nem veszik figyelembe azokat az okokat, amelyek miatt megjelenni nem tudnak, hanem az okok megállapítása nélkül egyszerűen kiróják a büntetéseket, mégpedig igen súlyos büntetéseket. A szülők szerte mindenfelé, amerre csak járok a falvakban, azzal a panasszal halmoznak el, s állandóan ostromolnak kérdésekkel, tanácsot kérnek, hogy hogyan és miképen védekezzenek ezek ellen a büntetések ellen. Én még azt is tapasztaltam, hogy azok a fiuk, akik az egész hetet fárasztó munkában töltik el, nemcsak a vasárnap délelőttjüket kénytelenek felátdozni, hanem számos helyen a vasárnap délutánjukat is, mert egyes helyeken a levente-gyakorlatokat vasárnap délután tartják, tehát egyáltalában nem jut^ ezeknek a serdülő fiuknak semmiféle pihenőidő. Ha a falusi fiuk helyzetét vizsgálom, azt kell megállapítanom, hogy ezek helyzete sokkal súlyosabb, mint a városi fiuk helyzete. Ezek a serdülő fiatal emberek különösen azok, akik a gazdaságban vannak elfoglalva, napi 8—10 órát töltenek el munkában, kora hajnalban már munkába állnak s csak késő este térhetnek nyugalomra, s midőn eljön a vasárnap, ahelyett, hogy egész heti fáradalmaikat kipihenhetnék s valamiképen szórakozhatnának, a levente-gyakorlat leköti Őket. A levente-gyakorlatokat illetőleg is súlyos tapasztalataim vannak. Nem azzal a megértéssel és nem azzal a gyengédséggel kezelik azokat a fiatalembereket, amit joggal elvárhatnánk, hanem a legdurvább, mondhatnám kaszárnyai szellemben gyakorlatoztatják őket. Sok esetben semmi különbség nincs ezekben a gyakoroltatásokban, mint ha nézzük az őrmestert, aki az újoncokat kiképzi ; ugyanezt a szellemet látjuk végigvonulni a leventegyakorlatozásoknál. Most méltóztassanak elképzelni, hogy amikor igy van a dolog, mennyire szolgálhat ez azoknak az ifjaknak, azoknak a fiatalembereknek testi épülésére és testi neveiélésére, Az a rendkívüli nagyarányú elfoglaltság, amely a munkában leköti őket, minden körülmények között szinte elemi erővel követeli meg azt, hogy ezeknek a fiuknak egy héten legalább egyszer egy kis pihenőjük legyen, legyen szórakozásra idejük; de erre egyáltalában nincs idejük, mert a leventegyakorlatokat a legszigorúbban veszik (Simon János: De szívesen csinálják!), s ha bárminemű súlyos mulasztás történik, annak súlyos büntetések kirovása jár nyomában. De tapasztalatokat szereztem arra nézve is, hogy amidőn az a leventeifju a leventegyakorlatokra elmegy, természetesen arra törekszik, hogy ha van neki, egyetlen ünneplőruháját vegye magára, hogy ott tisztán, kifogástalanul tudjon, megjelenni és nincs kímélet, nincs irgalom, abban az egyetlen fünneplőruhában, amelyet ma végtelenül nehezen lehet megszerezni, fektetik hasra, térdeltetik le, nem nézve azt, hogy milyen az a hely, ahol az ilyen gyakorlatokat végre kell hajtani, nem tekintve azt, hogy ugyanaz az egyetlen ünneplőruha a gyakorlat befejeztével hogyan és és miképen fog kinézni. Több szülő panaszkodott