Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

8o A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. szólni fog, interpellációt terjesztettem elő, amelyben elmondottam azokat a panaszokat és sérelmeket. (Karafiáth Jenő : A kivizsgálás már folyik ! — Saly Endre : Nem volt semmi baj ! — Peyer Károly : A szimuláns meghalt ! — Zaj.) Rámutattam arra, hogy az ország különböző részeiben milyen durva lelkülettel kezelik ezt a kérdést. Ma is rá akartam erre mutatni, mert azóta, amióta interpellációmat elmondottam, tömegesen jöttek hozzám emberek, tömegesen küldöttek hozzám leveleket az ország különböző részeiből és megállapították, hogy mindaz, amit interpellációmban s az azelőtti esetekben a leventeesettel kapcsolatban elmondottam, megfelel a tényeknek. Én ma ezeket a panaszos leveleket nem olvasom fel, mert nincsenek nálam, bár beszerezhettem volna azokat. Én azonban számitok a kultuszminister ur belátására, számitok arra, hogy a kultuszminister ur pótolni fogja a végrehajtási rendeletet, ki fogja bőviteni egy ujabb rendelettel, amelyben világosan, félreérthetetlenül meg fogja magyarázni mindazoknak, akiket illet, hogy a serdülő ifjúsággal szemben olyan magatartást tanusitsanak, amely nem sérti a serdülő ifjúság lelkületét. Mert ha az igen t. urak és az igen t. kormány el akarják érni azt, amit a tulsőoldalról néhány perccel ezelőtt egyik t. képviselőtársam elmondott, hogy a serdülő ifjúság lelkébe a nemes és a szép vonásait és érzését ültessék át, akkor feltétlenül gondoskodni kell erélyesebb kormányintézkedéssel — ha máskép nem lehet — arról, hogy ezt a célt elérjék. Téved abban a túlsó oldalon ülő Barthos t. képviselőtársam, hogy erre a katonai fegyelemre azért van szükség, hogy az a serdülő ifjú, fiatal ember üsztelettudásra nevelődjék, hogy köszönjön a papjának, a jegyzőnek és a többi nadrágos embernekt Én a tisztelet megszerzését rábizom a falu papjára, a falu jegyzőjére és rábízom mindazokra az urakra, akik megkívánják, megkövetelik azt, hogy a serdülő fiatalság velük szemben tisztelettel viseltessék. Ha ezeknek az uraknak a magatartása az ifjúsággal szemben más egyéb szempontból súlyos kifogás alá esik, ha az általános érintkezésben nem olyan a magatartásuk, amely lehetővé teszi a serdülő ifjúság lelkében az iránták való tisztelet megfogamzását, akkor ezt ezzel a drillel és katonai fegyelemmel nem fogják elérni. Isteni naivitással kell megáldva lennie t. kégviselőtársamnak, ha azt hiszi, hogy ilyen kaszárnyai és katonai fegyelemmel, ilyen szigorral, mint amilyen szigorral kezelik az ifjúságot és annak hozzátartozóit, a tiszteletet meg lehet szerezni. Már megemlítette itt Peyer Károly t. képviselőtársán^, hogy akik katonák voltak tudják, hogy mit jelent az a katonai fegyelem, amellyel ezt a tiszteletet el akarják érni. Én magam a 69-eseknél szolgáltam annak idején, de még élénken vissza tudok emlékezni arra a nevelésre, amellyel a fegyelmet ott a Jellasich-bakáknál annakidején belénk akarták nevelni. Ezt akarja Barthos t. képviselőtársam? Ezzel szemben én ennek az ellenkezőjét akarom. Szép és nemes érzéssel, a szépnek és nemesnek átplán tálasával kell megteremteni a tiszteletet, ha az esetleg nincs meg. Ami eddig ezen a téren történt, nem bizonyitja ezt. Igaz, el kell ismernem, vannak az országban olyan helyek, ahol kellő tapintattal iparkodnak megszerettetni a levente-gyakorlatokat az ifjúsággal. Hiszen mi ebben a kérdésben nem azért szólalunk fel, mintha mi a sportolás nemes és szép érzését ki akarnók ölni az ifjúságból. Hiszen közülünk valamennyien, akiknek serdülő fiaink vannak, tanúbizonyságot teszünk arról, hogy fiaink ugyanúgy résztvesznek a sportolás minden ágában, mint ahogy más társadalmi évi november hó 27-én, pénteken. osztályok gyermekei. A mi felszólalásunk célja az, hogy a leventezésnek azokat a durva kinövéseit lefaragjuk, amelyek tapasztalhatók az ország különböző részeiben. Megemlítettük itt a sok közül a leány csoki esetet. Legutóbb Karafiáth t. képviselőtársam Fényes Lászlót a biróság elé vitte, mert állítólag Fényes Leánycsókon, a községházán olyan kijelentéseket tett Karafiáth t. képviselőtársamra, mint a levente-egyesületek egyik vezetőemberére, amelyeket ő magára nézve sértőnek talált. Ezen a tárgyaláson beigazolást nyert a jegyző, a tanitó és az igazgató vallomása alapján, hogy mindaz, amit én itt a nemzetgyűlésen annak idején Leány csókról elmondottam, igaz. Beigazolódott e vallomások alapján, hogy elvitték a gazdák ekéjét, a legény konvencióba kapott búzáját, amit télirevalónak megkeresett az uradalomnál. Bebizonyosodott, hogy egy kis serdületlen, elkorcsosodott testalkatú fiatalembert kényszeritettek a levente-gyakorlatozásra és mert az nem ment el, miután púpos is, sánta is és talán vak is volt, (Peyer Károly : Szép sem volt !) elvitték egyetlen ünneplő ruháját annak az árva fiúnak, amely ruhája azt a célt szolgálja, hogy egész heti munka után vasárnap a templomba mehessen. Mindez beigazolódott a biróság előtt. Ha tehát ez a biróság előtt hiteles tanuk vallomása alapján beigazolódott, akkor én nem tudom megérteni, miért haragusznak az urak és miért haragszik a kultuszminister ur azért, mert ezeket az eseteket mi idehozzuk ? Ehhez hasonló, ha nem is ugyanilyen zsánerű eseteket mondott el Peyer képviselőtársam is. Baranyában van egy cipőgyár, amelyben túlnyomórészt fiatalemberek dolgoznak, és ennek a cipőgyárnak üzeme akként van berendezve, hogy ott a munka megszakítása nélkül, állandóan kell napközben dolgozni. Nem szabad egyetlen egy munkaerőnek sem otthagynia a helyét, mert ha az egyik beszünteti a munkát, megakad az egész üzem. Mi történt? Ebből a Kurtz-féle gyárból 15 fiatalembert, akik 21. életévüket megközelítették, kirendeltek leventegyakorlatozásra. A gyáros maga nem engedhette őket, és mert olyan silány keresetük volt, hogy alig-alig birták életüket napról-napra fentartani. ők sem igen rohantak a gyakorlatra, mert hiszen ez azzal a veszéllyel járt volna, hogy legjobb esetben is elveszítik napibérüket, ha nem is bocsátja el őket a gyár a munkából. Nem mentek el tehát a gyakorlatozásra, s ezért kivetették rájuk a büntetést és azt levonatták a gyárossal, ugyanúgy, amint azt Peyer t. képviselőtársam egy másik esetben felhozta. Kérdezem, milyen rendelkezés, törvény, vagy rendelet alapján merik a közigazgatási hatóságok a munkáltatókat utasitani arra, hogy a gyárakban r vagy műhelyekben dolgozó alkalmazottak fizetéséből a leventebüntetéseket levonják ? De sokkal súlyosabb következményekkel is jár ez a leventegyakorlatozás a fiatal munkásokra, mert ma a munkások felvételénél rendszer van, hogy elkérik a munkakönyvet és ha megállapítják, hogy az a munkás még 21. életévét nem töltötte be, egyszerűen elutasítják azon a címen, hogy az ő műhelyük nem leventék részére áll fenn. Miután pedig az ilyen munkásnak leventegyakorlatokat kell végeznie, ennél fogva nem veszik fel őt. Ez a rendelkezés tehát a legnagyobb mértékben antiszociális. A levente-egyesületeknek ezekről a helytelen és ferde irányban haladó kinövéseiről elbeszélgethetnék, azonban ezt nem teszem. Csak egy esetet mondok el. Legutóbbi interpellációm óta, mint említettem, tömegesen kapok panaszos leveleket. Érdekes, hogy körülbelül 5, vagy 6 levél olyan, mintha egy helyről jött volna, mintha egy kéz irta volna,