Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

'A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. évi november hó 27-én, pénteken. U indokolják azzal, hogy igen sok szerencsétlenség történik, hogy belefúlnak az emberek a Dunába. Épen ez az, amit szóvá akarok tenni. Hogy az emberekben azután milyen ferde és gyanusitó megítélések keletkeznek, ha ilyet látnak, hogy többet ne mondjak, csak azt hozom fel, hogy pl. a budai oldalról elzavart emberekben egészen határozottan kialakult már az a meggyőződés, hogy azért történik ez, azért avatkozik be a hatóság és azért zavarják el a budapesti kirándulókat, mert strandfürdők alakultak részvénytársasági alapon és valószinünek tartják, hogy a strandfürdő részvénytársaság igazgatóságában igen befolyásos emberek vannak, akik a hatóságot még ilyen irányban is meg tudják mozgatni. Szerintem arra kellene törekednie a Testnevelési Tanácsnak, hogy a vizisport terén is^ a Duna mentén helyet biztositson azoknak, akik ezt a sportot szenvedélyesen űzik. De meg kell mondanom azt is, hogy nem tudom ezt ugy elképzelni, hogy kihasitanak egy kis területet és nagy tömeget szorítanak oda, mert erre intő példa a megyeri csárdánál levő kis hely, ahol nagy tömeget kis helyre beszorítva helyeznek el. Amikor vasárnap az ember ott keresztül megy, valóságos undorral látja ott este azt a borzalmas szemétdombot, amelyet ott hagynak. Rá kellene nevelni az embereket arra, hogy a sportnál első és legfontosabb kellék a tisztaság. Ez nem lehet az én feladatom és nem lebet csupán a sportegyesületek feladata, hanem a Testnevelési Tanácsnak kellene megtalálnia az eszközöket arra, hogy ezt a nevelőmunkát tényleg hatékonyan végezze is. Mert hiába neveli az egyik sportegyesület a maga tagjait, ha a többiek nem nevelik, akkor nincs semmi kézzelfogható eredmény. Egyébként is a sport űzését csak megszerettetéssel lehet a tömegekkel elfogadtatni, ennek előfeltétele pedig a szabadság. El sem lehet képzelni tehát azt, hogy valahogy kordába szorítva sportoljanak az emberek, mint ahogy legutóbb épen a vizi-spotnál történt, hogy valósággal rendszabályozva űzhették csak az emberek ezt a sportot. Képtelennek tartom, hogy ilyen korlátok közé szorítva sportoljanak az emberek, mert ha az történik, ami a múlt esztendőben épen a belügyministerium, illetőleg az országos főkapitány ur részéről történt, hogy a csónakok összeirásával a szó szoros értelmében vexaturának tették ki azokat, akik sportolni szeretnek, akkor ezzel ugyan elérhetjük, hogy rend lesz a Dunán is, — mint a másik intézkedéssel elérjük, hogy rend lesz az erdőkben és a hegyek között, — de az embereket elriasztjuk, elzavarjuk és mondhatom, betegségek csiráinak kifejlődését segitjük elő. Amint az előbb a tuberkulózisról tettem emlitést, most sem tudom elhallgatni, hogy a legnagyobb népbetegségnek, a tuberkulózisnak egyetlen, vagy legalább is leghatékonyabb ellenszere, a levegő, a sport, minden szabad időnek ilyen irányban való felhasználása. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy már csak egy perc áll rendelkezésére beszéde befejezésére. Szabó Imre : Épen azért, mert erről a kérdésről nem áll módomban többet beszélni, még csak javaslataimat terjesztem

< elő. Remélem, hogy a kultuszminister ur el fogja fogadni első javaslatomat, amennyiben azonban ezt a javaslatomat a minister ur nem volna hajlandó elfogadni, kénytelen vagyok egy másik javaslatot is beterjeszteni. Első javaslatom a következő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a vallás és közoktatásügyi minister urat, hogy a testnevelési törvény végrehajtása alkalmával a munkás sportegyesületeket részesítsék egyenlő elbánásban a polgári sportegyesületekkel.« Amennyiben ez nem volna elfogadható, NAPLÓ, xxxvii. (Peyer Károly : Ezt már csak el lehet fogadni!) én a magam részéről a 4. Rovat teljes törlését javaslom. Elnök : Megállapitom, hogy a képviselő ur határozati javaslatot terjesztett elő. Határozati javaslat azonban csak az általános vita során bocsátható szavazásra, igy tehát ez a határozati javaslat tárgytalan. Másik javaslata a képviselő urnák a |4. Rovathoz tartozik, ezt tehát a tétel tárgyalásának befejeztekor fogom határozathozatal tárgyává tenni. Szólásra következik : Perlaki György jegyző : Strausz István. Strausz István : T. Nemzetgyűlés ! Nem habozom kijelenteni, hogy az igen t. minister úrral közös vagyok abban a felfogásban, hogy a magyar ifjúsággal foglalkozni kell. Amikor ezt megállapitom, a levente-intézményről kivánok néhány szót szólni. Nem tudok egyetérteni a kormányzatnak azzal az intézkedésével, hogy a leventeintézmény irányitását egészen közel hozta, sőt azt lehet mondani, rábizta a közigazgatásra. Az én szerény véleményem szerint ez tulajdonképen pedagógiai kérdés. Véleményem szerint uj alapokon, uj elveken át kell szervezni az egész levente-intézményt (Felkiáltások jobbfelöl : Hogyan volna a közigazgatásra bízva !) A jegyzők foglalkoznak vele! (FelkiáVások jobbfelöl: Rosszul van informálva! Tévedés! — Farkas István : A csendőrség irányitja !) És a csendőrség is befolyást gyakorol reá. Ebben a szocialista képviselőtársaim helyeselnek, azt hiszem azonban, további követelményeimmel a leventék képzését illetőleg, nem fognak velem egyetérteni. Én mint mondottam, a levente-képzést pedagógiai kérdésnek tekintem, azért minden községben az illető felekezetű pap kezébe tenném le az irányitást, a képzést pedig a tanitókra biznám. (Felkiáltások jobbfelöl : Ugy is van !) Az igazgatás irányítása mellett ! így folytonos összeütközések' vannak! Hangsúlyozom, hogy a valláserkölcsnek is nevelő szerepe van ezen a téren is, mert hiszen ez a fő pedagógiai faktor. (Barthos Andor: Meg is van!) Nincs meg, igen t. képviselőtársam, mert ahol nem a tanító intézi a levente-intézmény ügyeit, folytonos összeütközések vannak az istentiszteletek megtartása miatt. Hogy ne mondhassák, hogy én túlbuzgó vagyok a katholikus szempontoknak a levente-intézménybe való bevitelében, itt van a kezemben a Kálvinista Szemle, amely erősen nehezményezi azt» hogy a levente-intézmény tanításának az idejét nem tudják összeegyeztetni az istentiszteletek tartásának idejével. Vagy előbb tartják s akkor kifáradtan megy a templomba az ifjúság, vagy egyáltalában nem mennek templomba, vagy pedig olyan időben tartják, amikor épen a templomba végzik a papok funcióikat. (Farkas István : Felekezeti különbség nélkül kényszeritik és verik őket a csendőrök!) Nekem erről nincs tudomásom ! Én kerületemben ezeket tapasztaltam, s azért hozom ide. Hiszen már a felsőbb oktatásnál is épen a keresztény eszmék térhódítása érdekében kértem az igen t. minister urat, hogy az etika és a keresztény filozófia tanítását mélyen gyökeresitse meg a felsőbb oktatásban. Ennek szükségességét én nem keresztény egyetemi hallgatóktól, nem keresztény tanároktól hallottam, hanem zsidó fiuktól, akik külföldön, főleg Németországban — és Bajorországban is — látogatták az egyetemet. Elmondották nekem, hogy egész gondolkozásukra, lelki világukra milyen átalakító befolyást gyakorolt a keresztény filozófia és etika. Nem a numerus clausussal fogja elérni Magyarország a keresztény eszmék bevitelét a köztudatba és a kormányzatba, hanem azzal, ha a keresztény elvekkel átitatjuk oktatásunkat minden fokozatában. Ezért