Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

74 À nemzetgyűlés 474. ülése 1925. etekben folyó testedzés fejlődést és fellendülést mutat.« T. Nemzetgyűlés ! A Testnevelési Tanácsnak nemcsak ez az egyedüli jövedelme, vannak más jövedelmei is. A Testnevelési Tanács összetételét illetőleg a rendes kiadások részletezése azt mutatja, hogy itt személyi járandóságok címén fel van véve egy igazgató, egy számellenőr, egy napidíjas és napibéres, összesen négy személy fizetése. Szerintem nem sok a személyek száma egy ilyen feladat elvégzésére. Nem is ebből a szempontból kifogásolom a tételt, hanem abból a szempontból, hogy vájjon ez a Testnevelési Tanács megfelel-e hivatásának, igen vagy nem ? Meg kell mondanom, hogy én a Testnevelési Tanáccsal szemben erősen bizalmatlansággal viseltettem nemcsak azért, mert a Tanács ahogyan azt mi a mindennapi életből ismerjük, összetételében teljesen távol áll a sportélettől, illetőleg a sport gyakorlati életétől, hanem azért is, mert mi munkások látjuk és tudjuk, hogy a sportot kedvelő és mondhatnám szenvedélyesen üző emberek nagy tömegének legalább 80%-a a munkások soraiból kerül ki és végső fokon, különösen a Testnevelési Tanács elfogult intézkedései folytán mégis éppen a munkás sportegyesületek részesülnek a legkevesebb erkölcsi és anyagi támogatásban. Hiszen ha szétnézünk különösen Budapest munkásságának életében és tudjuk, mennyire el vannnk zárva minden lehetőségtől, hogy a szellemi és a fizikai fejlődés eszközeit megszerezhessék és látjuk, hogy különösen kik sportolnak, ha néha ráérnek azzal foglalkozni, meg kell állapitanunk, hogy ép a munkássportegyesületek azok, amelyek legelsősorban és legönzetlenebbül, minden anyagi támogatás reménye nélkül is, a legnagyobb szegénységben is, minden időt és minden eszközt igyekeznek felhasználni a sport fejlesztésére. Én magam két sportágban látom különösen, hogy a Testnevelési Tanács mennyire nem áll hivatása magaslatán. Egyrészt azt látjuk, hogy a Testnevelési Tanács inkább a városban űzhető sportoknak, különösen a sportok üzleti részének, a futballnak támogatásában (Peyer Károly : Ebben merül ki az egész !) és annak kolportálásában meriti ki erejét. (Karaftáth Jenő : Mennyire nem ismeri a viszonyokat !) Karaftáth képviselő ur leszek bátor egy-két dologra figyelmét felhívni és remélem, meg fogunk egyezni a kérdésben. Hogy mennyivel kevesebb jut az atlétikára, ahol pedig a tömegek inkább mozoghatnak és inkább részeseivé válhatnak a sportnak, ezt leginkább abból látjuk, hogy ezek a sportágak tényleg virágoznak is, tényleg üzleti vállalkozásokká fejlődtek ki. Mi, akik a munkás sportegyesületek működését is figyelemmel kisérjük, különösen tapasztaljaik, hogy ezek a sportegyesületek anyagi erejükkel a szó szoros értelmében rá tudnak feküdni a munkás sportegyesületekre és mihelyt nálunk egy-két ember kifejlődik annyira, hogy sportszempontból használhatóvá válik, akkor minden eszköz rendelkezésükre áll, hogy ezeket az embereket, mint sportnyelven mondják elszipkázzák az egyesületektől. De ez a kisebbik baj volna. A nagyobb baj az, hogy a Testnevelési Tanács a tulajdonképeni tömegsportnak egyáltalában nem áll támogatására. Tömegsport alatt elsősorban azt értem, ahol maguk a tömegek is — kicsiny, nagy, fiatal, öreg, — részese lehet a sportüzésnek és ha a mindennapi fizikai munka után akad egy pihenőnapja ezt tényleg a nemesebb sportra áldozhatja. Első helyen áll ezek között a sportágak között a turisztika. Azt hiszem, ha a mélyen t. elnök ur most nem az elnöki székben ülne, hanem a padokban, felhívhatnám tanúul — hiszen ugy isévi november hó 27-én, pénteken. merem őt, mint szenvedélyes turistát, —- hogy a budai hegyekben és erdőségekben, ahol mondhatnám világszép helyek vannak, ma már az a helyzet, hogy alig lehetséges, különösen a munkásturistáknak egy-egy kis helyet kiszemelniök, egyegy kis helyet elfoglalniuk, ahol turistaszenvedélyüknek áldozhatnának. Mindenütt, végig az egész vonalon tilos helyek vannak ; részben magán-, részben pedig köz- illetőleg állami területek. Most még arról sem beszélek, hogy néhány vadállat, néhány bölény kedvéért óriási területeket zártak el, hanem beszélek arról, hogy miért kellett ezeket a területeket szenvedélyes és igazán a sportnak áldozó turisták elől is elzárni. Ennek okát abban látom, hogy az utóbbi időben a testnevelési törvény végrehajtásaként jelentkező Levente-csapatok elindulnak árkon-bokron keresztül, vandáimódra tördelik a fákat, üvöltenek indiánok módjára, trombitálnak ugy, mintha... Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen általánosságban beszélni. Ha vannak konkrét panaszai, tessék azokat előadni, de egy intézményt nem lehet ilyen általánosságban megvádolni. Szabó Imre : Konkrét panaszom az, hogy minden egyes kis csapat, akár 10 emberből álljon, akár 50-ből, vagy akármennyiből, egy-egy vezető kommandója alatt trombitaszóval, harsogva vonul végig az erdőkön. Ezek után ugyan nem csodálkozom azon, hogy különösen a magánterületek tulajdonosai igyekeznek ezeket az embereket, általában mindenkit, aki ott idegen, saját területükről kitiltani. Végre is én, aki magam is szeretem a természetet, ugy érzem, hogy aki a fákat tördeli, aki az állatokat zavarja, aki bármily körülmények között megzavarja azt a nemes, magasztos légkört, amelyet az erdő vagy általában a természet, a pihenni vagy szórakozni vágyó embereknek nyújt, az tényleg rászolgált arra, hogy kitiltsák arról a területről. De épen a Testnevelési Tanácsnak volna hivatása az, hogy ezen a téren rendet csináljon, mert elvégre nem lehetséges az, hogy meggondolatlan emberek vagy neveletlen gyermekek csinytevései miatt komoly embereket, akik tényleg szenvedélyből vagy szórakozásból, de mindenesetre nemes intenciókból kifolyólag próbálnak maguknak turisztikával egészséges, több munkaerőt konzerválni, kizárnak erre alkalmas területekről. (Karafiáth Jenő : Törvényjavaslat van erről készülőben!) Nagyon örülök a nyilatkozatnak és végtelenül örülnék, ha már itt volna az, mert ha igy fejlődik tovább a helyzet, t. képviselőtársam, maholnap nem lesz egy talpalatnyi terület, ahova Budapestnek erre igazán ráutalt munkássága vasárnaponként kirándulhasson. A tömegsport másik hasonló ága a vizisport. Kétségkívül ez a drágábbik része a sportnak, de mégis azt kell látnunk, mégpedig örömmel kell látnunk, hogy a nyugati államok munkássága után végre a magyar munkásság is és leginkább a fővárosi és a környékbeli munkásság ezt a sportágat is kezdi felkarolni. Ha valamivel drágább is, mégis azt látom, hogy emberek lemondanak akárhányszor nemcsak luxusról, hanem szükségleteikről is azért, hogy ennek a sportnak nyáron áldozhassanak. Itt van a fővárosban, közvetlen közelünkben a Duna ez a gyönyörű folyóvíz, mégis, bár közel van és rendelkezésre áll, akárhány esetben látom, hogy embereket, akik kimennek egy kicsit a Dunapartra és ott fürödni vagy napfürdőzni szeretnének, örökös hajszolásban részesítenek. Ha Megyerre megyünk, azt látjuk, hogy a vizmü védelmére lovasrendőrség vonul fel, ha a másik oldalra megyünk, ott csendőrök zavarják a Dunaparton az embereket és ezt meg-