Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

54 A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. hogy a katholikus laikus társadalomnak, a katholikus millióknak sem társadalmi, sem közéleti téren nincs meg az a súlyuk, amelynek meg kellene lennie és amely meg is ]enne akkor, ha a többi vallásfelekezetekhez hasonlóan a katholikus laikus társadalom is autonómiát élvezne, a maga sorsa felett határozhatna és szinte rá lenne kényszerítve arra, hogy a maga egyházi ügyei iránt is érdeklődjék és az a katholikus öntudat, amely társadalmi és nemzeti szempontból is szükséges lenne, felébredjen. Igen súlyos és nehéz helyzetben vagyunk annak folytán, hogy a katholikus laikus társadalom nem kormányozhatja önmagát. Ez igen sok visszásságnak és bajnak is forrása, nemcsak a más felekezetek részéről, hanem magának a laikus katholikus társadalomnak jó néhány milliója részéről is, hogy ugy mondjam, egy kis ellenszenv, egy kis irigykedés tárgya az, hogy a katholikus hierarchiában, annak némely tagozatában igen nagy vagyonok vannak elhelyezve, igen nagy jövedelmeik vannak, szemben azzal a nagy visszássággal, hogy ennek a hierarchiának néhány tagozata pedig — mint mondottam és amint ez a tényeknek meg is felel, — egészen sanyarú helyzetben van. Ez a helyzet nem alkalmas arra, hogy a katholikus laikus társadalmat a hierarchiával összehozza, mert ez visszavonást kelt és végre is oda fejlődik a helyzet, hogy ebből désintéressement lesz- amennyiben a katholikus egyház milliói desinteressementba jutnak a Äaguk egyházával szemben. így ezek nem állanak a hierarchia háta megett, h olott a többi keresztény és a nem keresztény felekezetek laikus társadalma is ott áll a maga hierarchiája megett. Szükséges volna tehát — és épen a főpapságnak kellene előbb, mint később változtatni ezen a helyzeten, — a katholikus autonómiát megvalósítani, a katholikus autonómiának átadni a katholikus vagyon kezelését, ami abból a szempontból is nagyon jó és áldásos volna, hogy a többi felekezetekkel szemben is valahogyan közelebb juthatnánk a megbékéléshez. Közelebb jutnánk igy ahhoz is, hogy a másvallásuakban többé nem volna meg az a bizonyos ellenszenv a nagy katholikus vagyonnal szemben. Ha a katholikus autonómia kezére jutna ez a nagy vagyon, akkor ez nemcsak katholikus célt, hanem a nemzet univerzális céljait is szolgálná, mert ha ebből a nagy katholikus vagyonból, amely ma egyesek, nem sokak javadalmazására elmegy, kulturális, jóléti intézmények létesíttetnének, . ennek áldásaiból a haza minden vallásfelekezetü polgárai részesülhetnének. Hiszen nem képzelhető el az, hogyha a katholikus nagy vagyonból főiskolai inter natu s ok

; vagy iskolák keletkeznének a létezők mellé, hogy azok az intézmények más politikára térnének át, mint ami eddig a katholikus intézmények politikája volt. A katholikus intézményekben — csak a középiskolákat nézzük, — helye volt az ország minden polgárának, akik ott tanulhattak. Az ország intelligenciájának igen nagy részét, a protestáns, sőt a zsidó intelligenciának is nagy részét, ilyen katholikus intézetek és gimnáziumok nevelték. Nem a numerus clausussal és más egyebekkel kell ezen az országon segíteni hanem ilyen intézmények létesítésével, mert azáltal, hogy a numerus clausus megvan, a keresztény s különösen a katholikus ifjúságot sem segítjük hozzá ahhoz, hogy az egyetemekre bejuthasson. évi november hó 27-én, pénteken, A katholikus autonómia létesítését szükségesnek tartom azért is, mert az 1848. évi XX. tc.-kel kapcsolatos kérdéseket végre rendezni kell. Ezt végre-valahára végre kell hajtani, végre tenni valamit abban az; irányban, hogy itt a felekezetek ne torzsalkodjanak és egymásra ne irigykedjenek. Azt hiszem, hogyha a katholikus autonómia megvalósul, akkor nemcsak ilyen közcélú, jóléti és kulturális intézmények megvalósítására lesz ez a vagyon, illetőleg a katholikus autonómia intézménye alkalmas, hanem arra is, hogy összeülhetünk majd a többi egyhámk tényezőivel és a katholikus autonómia megvalósításával egyidejűleg rendezhetjük mindazokat a kérdéséket, amelyek rendezését az 1848. évi XX. te. elrendeli s aminek egyelőre csak az az akadálya, hogy a katholikus nagy vagyon, — hogy ugy mondjam. — a materiális szempontok bonyodalmába keveredett bele. Arról van szó, hogy a katholikus hierarchiában egyesek óriási, fejedelmi jövedelmeket élveznek. E jövedelmek nagy része egyéni, privát, célokat szolgál, vagy legalább is az illetők elhatározásától függ e jövedelmek hovafordítása, tisztelet azoknak a kivételeknek, azoknak a főpapoknak, akik kulturális és közcélokra rengeteg összeget adnak. A helyzet mégis az, hogy ez a rengeteg vagyon csábító erővel bírhat a főpapságra és inert sokszor materiális szempontok vezérlik őket, nem tudnak az áldozatkészségnek és a nemzeti érdeknek arra a magaslatára emelkedni, hogy anyagi áldozatok által hozzájáruljanak a többi egyházakkal való teljes, őszinte és hátsó gondolatok nélkül való béke megvalósitásához. A felekezetek között ma nincsen visszavonás. Ma minden egyház, minden tényezője belátja, hogy az ország minden felekezetének testvéri békességben kell élni. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Mindenki belátja, hogy minden vallás arra való, hogy a nemzet javát előmozdítsa, mindenki belátja, hogy egyetlew vallás sem tanít rosszat s mindenki örül annak, ha valaki vallásos, ha vallása törvényei szerint cselekszik, mert abból csak jó származhatik. Vége azoknak a régi időknek, amikor tisztán csak azért, mert valaki más vallású volt, a haza ellenségének nyilvánították, mint ahogy az 1790-es évek előtt volt, amikor egy protestáns hiába jött be az országba talán már Árpáddal, nem volt teljes jogú állampolgár, ellenben az az olasz kucséber, aki csak négy hete volt Magyarországon, azért, mert katholikus volt, teljes jogú állampolgár volt. Ha mégis van valami visszavonás, féltékenykedés és irigykedés ma is, ez mind anyagi szempontokra vezethető vissza. A katholikus és protestáns egyb^^k között különösen viszszavezethető arra, hogy a protestáns egyházaknak még van várnivalójuk a katholikus^ nagy vagyonnal szemben. Ha egyéni érdekek játszanak közre, ha egyéni érdekekre bízzuk a kielégítést, amely az 1848. évi XX. te. végrehajtása féliából szükséges, akkor sohasem lesz az vé°'rehajtva, ha ellenben a. magyar katholikus laikus társadalom intézkedhetik, amely nem élvezi közvetlenül ezt a vagyont, hiszen nem az ő egyéni vagyona ez a vagyon, az majd fel tud emelkedni arra a magaslatra, hogy egy igazságos elosztá-st tudion létesiteni. A katholikus autonómiára egy más szempontból is szükség van, hogy a nagy vagyontömböket, különösen ha ingatlanról van szó, az tn idők igénypi os+T-oraoliák, és alig lesz elkerülhető, — csak a földreform kérdésére gon-