Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. lamelyes képviselet Titian abba,, (Wolff Károly: Lehet! Az egyházközség ut^án!) hogy ezek a befolyó összegek miképen használtassanak fel. (Lévay Mihály: Abba is! — Haller István: Önmagát kormányozza, önmagára veti ki az adót! Önkéntes adó!) Ez annyira zárt területen történik, a nyilvánosság* kizárásával... (Ellenmondások a középen. — Gr. Klebelsoerg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem ért ho'zzá, tehát ne beszéljen bele!) Minister ur, hogy én mihez értek, azt bizza rám; mindenesetre annyit értek hozzá, hogy ebbtn a kérdésben véleményt mondhassak. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Peyer Károly: Elvettek tőlem 5 percet! Elnök: A házszabályok ezt irják elő! (Szabó Imre: Akkor legjobb lesz, ha itt hagyjuk *az egészet!) A képviselő urak maguk vétenek ellene, mert nem méltóztatnak a közbeszólásoktól tartózkodni. Peyer Károly: Lehet meghosszabbítást kérnem 1 ? Elnök: Most már nem lehet! Peyer Károly: Arra akarom felhívni a Ház figyelmét, hogy az én beszédidőmből közbeszólások formájában a minister ur 5 percet elvett, (Derültség jobbfelöl.) pedig a minister urnák bőséges alkalma nyilik, hogy véleményét máskor is elmondhassa. Csak arra kérem még a Ház szives figyelmét, hogy rámutathassak, hogy a most meglevő vagyonok felhasználása egyetlen egyház részéről sem történik teljesen kifogástalan módon, üsak rá akarok mutatni egy helyre, ahol a hercegprimási uradalom nagy része van. Nem a hercegprimás ur személye ellen van kifogásom, mert meg vagyok arról győződve, hogy a hercegprimás urnák mindezekről az intézkedésekről tudomása nincs és meg vagyok győződve arról is, — ismerve az ő demokratikus és szociális gondolkozását — hogy ha ezek az adatok tudomására jutnának, a történteket mindenesetre helytelenítené. De az, hogy a fakiosztásnál Dömösön s Pilismaróton az legyen az irányadó szempont, hogy melyik lakos kire szavazott a választások alkalmával, nem méltó és nem helyes! (Haller István: Erről biztosan nem tud a hercegprimás ur!) Elnök: A képviselő urat épen a többi képviselő szólásszabadsága érdekében arra kérem, tessék beszédét befejezni! Peyer Károly: Befejezem. Ugyancsak rá kívánok mutatni arra is, hogy például a pécsi püspökség is ... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most itt nem a pécsi püspökségből van szó, hanem á téma az alsó papság ügye. Peyer Károly: Kénytelen vagyok megállapítani, hogy az elnök ur más képviselőkkel szemben nem kezelte ilyen szigorúan a házszabályokat. (Derültség jobbfelől.) Ezekre a panaszokra is tehát ez utón kérek felvilágosítást. Kérem az egyházak vezetőit és a pécsi püspököt is, hogy a birtokokat ne nagybérlőknek adják ki, hanem azoknak, akik e tekintetben jog-gal támaszthatnak igényt. Elnök: Teljesen függetlenül Peyer képviselő ur esetétől, kijelentem, hogy a képviselő urak közül legtöbben egész napon át a részletes tárgyalás során eltérnek a tárgytól. Méltóztassanak szigorúan a tételekhez ragaszkodni, mert egyetlenegy képviselővel szemben sem vagyok hajlandó kivételt tenni! (Peyer Károly: Ezt az elején kellett volna már megtenni !) Méltóztassék tudomásul venni, hogy évi november hó 27-én, pénteken. 53 minden oldallal szemben egyforma szigorúsággal ragaszkodom ehhez a szabályhoz! Szólásra következik? Láng János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Ahogyan ezt a rovatot nézem,, látom, hogy az ország minden bevett egyháza segélyben részesül. Ahogyan végignézem ezt a felsorolást, ezeket a segélyeket megpkoltaknak látom, mert az tűnik ki ebből a felsorolásból, hogy talán egyetlen egyházat kivéve, a többiek mind koldusszegény egyházak, amelyeknek vagyonuk nincs. Ha pedig elismerjük, hogy ezek az egyházak fontos missziót töltenek be, nemcsak lelki, kulturális szempontból, hanem nemzeti szempontból is, akkor méltányosnak, helyesnek, a haza érdekében valónak is tartom, hogy őket segélyezzék. De épen azért, mert a többi egyházak,_ az úgynevezett szegény egyházak, amelyek a katholikuson kivül itt felsorolva vannak, segélyt kapnak, én a jó békesség kedvéért, szinte esztétikai szempontból is, szükségesnek tartom, hogy a gazdag katholikus papság alsó papsága is kapjon segélyt. De nemcsak ilyen elméleti, teoretikus szempontból, hogy ugy mondjam: esztétikai szempontból, a jó békesség érdekében tartom ezt szükségesnek, hanem igazságosnak is tartom, azért, mert a katholikus egyház is azon a terrénumon, amelyen itt a segélynyújtásról szó van, szintén a koldusszegényekhez tartozik. Nevezetesen a római katholikus egyház alsó papsága kevés kivételtől eltekintve, szintén nincs jobb helyzetben, mint a többi felekezet alsó papsága. A mi káplánjaink is talán valamennyi káplán között a legnyomorúságosabb sorsban vannak, a legkisebb fizetésre vannak kárhoztatva. Igen sok szegény, koldus plébániánk van, azonkívül pedig ott van a nyugalmazott katholikus papság (Ugy van! balfelől.), ez semmivel sincs jobb helyzetben, mint a többi egyházak nyugalmazott papsága. Azért én igazságosnak tartom, hogy ez a segitség nyujtatik, mert, mondom, ezen a téren, ahol a megsegítésről van szó, egyáltalán nem lehet állítani, hogy a katholikusság jobb helyzetben van, mint a többi vallásfelekezet. Más kérdés azután az, hogy de lege ferenda miképen kelljen változtatni ezen a helyzeten, miképen kelljen a katholikus egyház vagyonosságát és az állam által nyújtott segítséget bizonyos igazságos összhangba hozni. Én is csak ott találom meg a hibát — és ezt igen súlyos hibának tartom — hogy a katholikus egyház a maga gazdagsága mellett is azért kénytelen megterhelni az államháztartást, mert nincs katholikus autonómia.) (Griger Miklós: Ugy van!) Mert a katholikus közvagyon nincs igazságosan ugy elosztva, hogy funkcióját kellőképen teljesíthetné, mivel azt látjuk, hogy annak idején ez a vagyon valóban közérdekű célvagyonnak adatott, hogy az akkor még egészen egységes vallásban élő nemzetnek kulturális, szociális és nemzetvédelmi érdekeit kielégítse, most viszont a helyzet ugy áll, hogy nem az alsó papság, hanem a felső papság aránytalanul nagy jövedelmeket élvez ebből a vagyonból és pedig élvez, azt lehet mondani: jobbára az ő személyi szükségleteinek, igényeinek kielégítésére. T. Nemzetgyűlés! Kétségtelen, hogy nekünk katholikusoknak. de különösen a főpapságunknak volna elsőrendű kötelessége, hogy a katholiktis autonómia megvalósítását szór galmazza. Be kell látnunk, be kell ismernünk — és ezt panaszként kell itt feltárnunk, —
