Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. XXXVIII. te. végrehajtásáról a lehető legrövidebb idő alatt gondoskodni s méltóztassék most erre nézve nyilatkozni. Nyugtassa meg a kultuszminister ur egy édesatyai kijelentéssel, a szeretet szavával azokat a lelkeket, akik idenéznek a mai napon, hogy a nemzetgyűlés vájjon megérti-e az ő bús sóhajtásaikat és esdő szavaikati A kultuszminister ur indokolásában a 3. pont alatt azt mondja, hogy az özvegyek, árvák és a papi nyugdíjasok járulékát felemelni avagy leszállítani nem kellett, mert e tekintetben semmi szüksége ennek fenn nem forgott. (Rupert Rezső: Tessék indítványt tenni, megszavazzuk!) Méltóztassék tudomásul venni, kultuszminister ur, hogy ennek az összegnek felemelése nagyon is indokolt és hazafias kötelességét cselekszi ugy a kultuszminister ur, mint az egész nemzetgyűlés, ha ezeknek a sebeknek orvoslására segitő és gyógyító jobbjukat kinyújtják. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára rátérnék, pár szóval egy-két kijelentést óhajtok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi időben azt tapasztaljuk és mondhatom, szomorú szívvel látjuk és tapasztaljuk, hogy ugy a sajtó egy részében, mint gyűléseken az egyes felekezetekhez tartozó képviselők közül többen felszólalnak és felhozzák panaszaikat, amely panaszok során azután egyikmásik, — nem mondom, hogy rosszhiszemüleg — de meggondolatlanul éket igyekszik verni a felekezetek közé. Ünnepélyesen kijelentem, hogy a magam részéről minden olyan ténykedést, amellyel valaki az ország mai nehéz helyzetében, amikor minden magyarnak egymásra kell találnia, s amikor mindnyájunknak össze kellene fognunk, éket igyekszik közibénk verni, az ország és a nemzet ellen elkövetett és a hazaárulással határos bűntettnek tekintek. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad felszólalnom azoknak érdekében, akik nekem ugyan megbízást nem adtak, mert nem szoktak senkinek megbízást adni, minthogy papi méltóságuk tiltja azt, hogy ők saját anyagi érdekükben ide jöjjenek a nemzetgyűlés elé, akik nem szoktak gyűléseket tartani és akik nem fogalmaznak memorandumokat. Ezek a tiszteletreméltó férfiak a nyugalmazott lelkészek. Elszomorodik az ember szive, mikor látja őket az utcán rongyos reverendában, sarok és talpnélküli cipőben járni. És ezek nem jönnek ide panaszkodni, hanem keresztényi megnyugvással tűrik nehéz sorsukat. Egyideig a koplalást eltitkolták, vigyáztak a külsőségekre, inkább nem ebédeltek vagy rosszul vacsoráztak, de vigyáztak arra, hogy papi mivoltukat és méltóságukat megóvják. (Baross János: Erre kell a katholikus autonómia!) Ma már ott tartanak ezek a szegény érdemes férfiak, vallásuknak lelkes atyái, hogy nem bírják elpalástolni a nyomorukat. (Lendvai István: Mert a palást is szétszakadt rajtuk!) Én azt hiszem, valamenynyiünk szivéből szólok, amikor ezeknek a becsületes, derék, magasztos és nagy hivatást végzett férfiak sorsának javítására felhívom az igen t, kultuszminister ur szives figyelmét. Baross János t. képviselőtársamnak pedig a katholikus autonómiára vonatkozó közbeszólására legyen szabad annyiban reflektálnom, boe-y nagyon sokan ebben a Házban is, a régi Házban is napról-napra követeltük a kathoNAPLÓ. XXXVII. évi november hó 27-én, pénteken. 51 likus autonómiát. (Förster Elek: Követeljük is!) Ha nem is vonom le azokat a konzekvenciákat, amelyeket t. képviselőtársam a maga egészében levont, de mindenesetre fontosnak, feltétlenül szükségesnek és elodázhatatlannak tartom ennek a javaslatnak mielőbbi beterjesztését. Ezek előrebocsátása után nagyon kérem a t. minister ur megnyugtató válaszát. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Nemzetgyűlés! Pártállásomnál fogva az itt felvetett összeget természetesen nem szavazhatom meg de azt hiszem, ennek felvétele a költségvetésbe nem is indokolt. Méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy amidőn a katholikus egyháznak annak idején, régen, több száz évvel ezelőtt a birtokok adományoztattak, kizárólag az volt ezen birtokok adományozásával a cél, hogy mód és lehetőség nyujtassék arra, hogy a katholikus egyház a maga lelkészeit megfelelő javadalmazásban tudja részesíteni. Sőt régente, amikor még a kötelező katonaság nem volt felállítva és kimondva, az egyház köteles volt bandériumokat is kiállítani és azzal az ország védelmét alátámasztani, segíteni és a királynak ezeket a bandériumokat rendelkezésére bocsátani. Hiszen emlékezetes a történelemből, hogy a mohácsi csatában épen az egyik főpap volt az, aki a legnagyobb bandériumot, úgyszólván a legnagyobb hadsereget vezette. Ezenkívül még az ee-yháznak kötelességévé volt téve az is,, hogy fentartson iskolákat, kórházakat és sok egyéb intézményt, amelyeket mind azért kell fentartaniá, mert a katholikus egyháznak ezeket a birtokokat adományozták. Az idők folyamán ezek a terhek a katholikus p^vházról mind levétettek, (Csöngedy Gyula: Dehogy vétettek le! A legtöbb iskolát ma is a. katholikus egyház tartja fenn!) igv pl. a kötelező sorozással a bandériumok kiállítása, az oktatás nagy részének államosításával az oktatásból keletkezett terhek is elestek. (Csöngedy Gyula: Van még feladata épen eléé!) A nyilvános állami és városi kórházak felállításával e téren is lényeges tehercsökkenés mutatható kvNpm akarom ezzel azt mondani, hogy a katholikus egyház ma nem vállal magára e téren semmi telhet, mert hiszen köztudomású, hogy a katholikus ervház ma is fentart egv csomó gimnáziumot és eí?yéb tanitézetet, ezenkívül kórházakat is, amelyek az irgalmas rend kezelésében igyekeznek a gyógyulásra szoruló betegeken segíteni. Ezekmind köztudomású tények '- nem is szorulnak bővebb bizonyításra. A mai körülmények között azonban nem tudom elbírálni, hogy az a vagyon, amely a katholikus egyház rendelkezésére áll, elegendő-e ezeknek a terheknek viselésére, igen vagy nem? Nem tudom nedig elbirálni azért, mert a katholikus egyháznál különleges vagyonkezelés van, amely a nyilvánosság elől e vagyonok jövedelmezőségét elvonja és maguknak a híveknek sincs meg e vagyonok kezelésébe a megfelelő betekintésük. Épen ebből a szempontból tartom sajnálatosnak, hogy nincs meg a katholikus egyház hiveinek a vagyonkezelésbe ugyanaz a beleszólásuk, mint ahogy az megvan a többi egyházaknál. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon!) Meg vagyok róla győződve, hogy ba a katholikus egybáz hivei nek is megadatnék a mód és a lehetőség arra, hogy e vagyonok kezelésére és a vagyonok jövedelmeinek bovaförditására megfelelő befolyást gyakoroljanak, akkor e vagyonok keze8
