Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-474
A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. előnyös helyzetével. El kell ismerni, hogy a felekezeteknek, egyházaknak ebben az országban hivatásai vannak, ezeket a hivatásokat igyekeznek becsületesen teljesíteni s erőforrásaikat ebben az irányban kihasználni. Ennélfogva méltóztassék megengedni nekeni, hogy a keresztény gazdasági párt oldalról Petrováez Gyula képviselő ur részéről a tegnapi napon épen ezekre a tételekre vonatkozólag maliciózusan, szinte sértőleg és bántólag tett nyilatkozatra reflektáljak. À képviselő ur megtámadta püspökünket, Balthazar Dezsőt. Először is tájékoztatom a képviselő urat arról, amit, azt hiszem, a túlsó oldalról igen sok képviselőtársam is bizonyithat, igy a püspök ur lelkésztársai, hogy Balthazar Dezső egyáltalán nem politizál, nem is szokott politizálni. (Viczián István: Dehogy nem! — Zaj.) Ezt igazolhatom magam is az 1922-iki választások alkalmából. Ha pedig Balthazar püspök ur egyháza érdekében az 1848:XX. te. végrehajtását követeli és ezért sikra száll, méltóztassék megengedni, ez neki hivatásbeli, erkölcsi kötelessége, (Lévay Mihály: Rendjén van!) s ezért a püsnök urat semmiféle irányban nem érheti méltatlan támadás. (Nagy zaj a jobboldalon és a közéven. — Baross János: Ilyen kis országnak mi szüksége van árra, hogy a katholikusok és protestánsok között ellentétek legyenek!) Méltóztassék megengedni nekünk reformátusoknak, hogy ragaszkodjunk az 1848 :XX. tc.-hez és azt kivánjuk, hogy az egyházi és iskolai szükségleteket, amennyiben az egyház javadalmai erre nem elégségesek, az állam elégítse ki. Ha mi ezt kivánjuk, ez a kivánságunk teljesen jogos. Ebben a tekintetben hivatkozhatunk egyházunk múltjára, arra a magasztos és nemes feladatra, melyet ez az egyház 400 esztendőn keresztül a kultu Tci, ctZ - iskoláztatás és valláserkölcsi nevelés terén telj esitett s ezt a feladatot a maga részéről a jövőben is teljesíteni kívánja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezzel szemben sajnálattal kell megállapítanom, hogy különösen a legutóbbi időben, épen a kultuszminister ur ministersége alatt, ezekben a tekintetekben a magyar protestáns egyházak mostoha sorsba jutottak, közöttük a kálvinista egyház is. Idevonatkozólag nem akarok sem elvenni, sem hozzátenni, hanem felolvasok a tiszántúli református egyházkerület állásfoglalásából, melyet a minister ur megszivlelésébe ajánlok. (Olvassa): »A magyarországi református egyház és ennek minden intézménye, valamint a magyar lelkészek szomorú serege a jelenlegi kormánynak még a legmostohább gyermek irigytelen sorsán is alulmaradó bánásmódját kénytelen elszenvedni. Egyre kill vóbb szándékossággal szaggattatnak szét az anyagi segélynek egyébként is igen szegényes szálai. Az anyagi elsorvadás és elsorvasztás halálos ítéletének a sorsa várhat erre az egyházra.« Ei tekintetben hivatkozom; arra, hogy mig a minister ur a tanítói javadalomra vonatkozó helyi hozzájárulásokat magas százalékban állapította meg. természetszerűleg a felekezeti tanítók után fizetendő nyugdíj-járulékokat is a békebeli aranyérték ötszörösben állapította meg, addig önkényesen elvoniá, vae*v csekély hányadra redukálja az 1918:XXXVI te.-ben biztosított tandíjkárpótlási seeélvt holott e törvény 5. ^-ának 3. bekezdése biztosította a protestáns e^vháizakat is, hogy a kártalanítás címén szabály szerül eg megáll a r»ít ott nsorógr többé változás alá, nem esik. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Én a református egyévi november hó 27-én, pénteken. 4$ ház sérelmeiről beszélek: ha az urak a saját egyházuk sérelmeit is látják,, méltóztassanak azt szóvátenni. (Zaj.) Ez a helyzet azonban ä vagyontalan kálvinista egyházra rendkívül súlyos és kétségbeejtő. A közigazgatási államsegély, az adócsökkentési államsegély össze 0 '^ is aránytalanul csekély mértékben valorizáltatrtt. lelkészi karunktól pedig a korpótlék elvonatik, úgyhogy — mint ezt a határozat megállapítja — a lelkészi javadalmak tiilnyomó része az imokok és szolgák fizetésének határán alulmaradó színvonalra nyer kiegészítést, ami — e megállapítás szerint — a lelkészi munkának mértéktelen alábecsülését és nemzeti szempontból figyelemre is alig érdemes értékelését jelenti. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Így van a kathoUkusoknál is!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem, méltóztassanak a képviselő urat meghallgatni. Hegymegi-Kiss Pál : Nem értem t. képviselőtársaimat, hogy amikor én az egyházam nehéz helyzete miatt szót emelek és egyházam sérelmeit elmondom, akkor mélyen t. képviselőtársaim, akik más felekezethez _ tartoznak, miért akadályoznak meg ebben. Önöknek is vannak panaszaik .... (Nagy zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat minden oldalon, méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Minden képviselő urnák módjában lesz majd utána a saját véleményét kifejteni. (Ugy VOM ! balfelől.) Hegymegi-Kiss Pál : ... Tessék azokat szóvátenni. Én azzal vezettem be a beszédemet, hogy csak a magam egyháza dolgaival foglalkozom ; ehhez nekem jogom van s tisztelettel meghajlok más egyház jogos kívánalmai és igényei előtt. Ne tessék tehát engem terroriI zálni ; mi ebben a tekintetben mostoha elbánásban részesülünk, és hivatkozunk egyházunk múltjára, azokra a feladatokra, amelyeket egyházunk teljesített és teljesíteni akar a jövőben is, hivatkozunk az 1848 : XX. tc.-re és kérjük a minister urat, hogy erősebb és belterjesebb támogatást nyújtson ennek az egyháznak. Ehhez igazán jogom van. Ezzel egyetlen felekezetnek vagy egyháznak jogos igényeit nem sértettem meg, (Szilágyi Lajos : Nem katholikus vagyonból kérjük, az államéból !) sőt azt várom, hogy mindazok, akik a szeretet elvén állanak és épen ahhoz a párthoz tartoznak, amely kereszténypártnak is vallja magát, segítőkezet nyújtanak nekünk, amikor jogos kívánságaink teljesítését kérjük. (Helyeslés a baloldalon. — Szilágyi Lajos: A parlamenti szokással is teljesen ellenkezik, amit csinálnak !) Elnök : Szólásra következik Barabás Samu képviselő ur. Barabás Sanm : Igen t. Nemeztgyülés ! Amidőn ennél a címnél felszólalni bátorkodom, előrebocsátom, hogy az, ami ebben a címben van... (Zaj a közéven és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Barabás Samu: . . . tényleg nem egy egyháznak, nem egy felekezetnek az ügye. Az a kérdés, amelyhez hozzászólni kívánok, érdekli az összes felekezetek lelkészeit. Gróf Anponyi Albert kultuszministersége idejében 1917 december 21-én 1427. szám alaíl törvényjavaslatot nyújtott be az 1848- évi XX. te. fokozatos végrehajtásáról. Az indokolásban rámutatván arra, hogy a fokozatos végrehajtás már munkába vétetett s elősorolván tíz 1 törvénycikket, amelyekkel az országgyűlés annakidején évtizedeken keresztül az egyházak iskolai lerhein könnyíteni igyekezett, az utolsó bekezdésben azt mondja (Olvassa): »A
