Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

Á nemzetgyűlés 474. ülése 1925. már másodszor vagyok kénytelen ugyanazért a dologért rendreutasítani! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: A képviselő ur a in aga világnézetének megfelelően azt vitatja, hogy a vallás magánügy. Mi és az a párt, amelynek ministere vagyok, azon a világnézeti felfogáson van, hogy a vallás elsőrangú közérdek nemcsak önmagáért, hanem a magyar nemzet érdekében is! (R&thenstein Mór közbeszól!) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj.) Csendet kérek! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Az igen t. képviselő ur rámutatott arra is, hogy az egyházaknak vagyonuk van. Ez kifejezésre jut a budgetben is annyiban, hogy a római katholikus egyház sokkal kisebb segélyezésben részesül, mint r a többi egyházak és hogy a segélyeknek túlnyomó része azoknak az egyházaknak jut, amelyeknek vagyonuk sajnos, nincs. Épen azért, mert súlyt helyezünk arra, hogy a történelmi egyházak megfelelő támogatásban részesüljenek, vannak ezek a költségvetési tételek ide beállítva s ezért kérem azoknak elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az első rovattal szemben Szabó Imre képviselő ur két elleninditványt tett. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a pénzügyi bizottság által javasolt eredeti tételt elfogadni, szemben Szabó Imre képviselő ur javaslatával? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik eredeti szövegezésben fogadják el a tételt, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A nemzetgyűlés eredeti szövegezésben fogadta el a tételt. Következik a 2. rovat! Láng János jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások 662,170.000 K.« Elnök: Kivan valaki szólni! Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Szabó Imre képviselő ur az első rovathoz szólva, erre vonatkozólag is benyújtott egy indítványt, amelyben az eredeti szöveggel szemben indítványozta, hogy ez a rovat töröltessék. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e elfogadni a bizottság által javasolt szöveget szemben Szabó Imre képviselő urnák erre vonatkozó indítványával ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani (Megtörténik.) Többség! A Ház az eredeti szöveget fogadta el. Következik a 8. rovat! Láng János jegyző (olvassa): »3. rovat. II. Hozzájárulás az alsópapság illetménveihez 35,869,150.000 K.« Szólásra jelentkezett Baross János! Baross János: T. Nemzetgyűlés! Csak pár pillanatra óhajtom a t. Nemzeta'vülés türelmét igénybevenni. Egy fontos kérdést akarok felvetni, még pedig a katholikus autonómia kérdését.^ Ez is azok közé a nemzetmegalapozó problémák közé tartozik, amelyeket generációk követeltek már, amelyekben generációk dolgoztak, azonban mindmáig hiába; minden kormány ígérte, de egy sem csinálta meg, pedig minden programúiban bene volt annak idején. Különösen látjuk most a trianoni béke után a mai szomorú időkben, hogy a katholikus autonómiának micsoda nemzetfent ártó ereje van Erdélyben, ahol a katholikus autonómia és a refomátus autonómia megvan, s e kettő együtt az ottani magyar nemzet lelkének utolsó bevehetetlen sziklája s összekapcsoló évi november hó 27-én, pénteken. 47 ereje. (Ugy van! balfelöl!) Ezen a poklok sem tudnak erőt^ venni. A magyar nemzetnek ez a két utolsó védbástyája a református és a katholikus autonómia. , Ennek hiányát viszont szomorúan tapasztaljuk a Felvidéken, ahol az odaszorult magyarnyelvű vagy magyarul érző másnyelvü elszakított testvéreinknek nincs meg a katholikus autonómiájuk épen azon bizonytalan, ismeretlen intrikák következtében, amelyek évtizedeken keresztül megakadályozták a katholikus autonómia létesítését Magyarországnak a Királyhágón inneni részében is. (Helyeslés baifelöí.) Ezeknek az intrikáknak lehet tulajdonítani ma azt, hogy a Felvidéken a esehesitő törekvésekkel szemben katholikus testvéreink néh külözni kénytelenek azt a nemzeti összetartó erőt, amelyet az autonóm szervezkedés Erdélyben, hála Istennek, megad ottani véreinknek. Márpedig, ugyebár, kellene, hogy csonka Magyarország egy leydeni palackja legyen a nemzeti erők koncentrációjának, amelynek kisugárzó ereje legyen a megszállott területekre s ezért különös fontossága van politikai okokból — külpolitikai okokból is, — hogy a katholikus autonómiát végrevalahára megteremtsük. (Helyeslés balfelöl.) A második kérdés pedig, amely szintén összefügg a mai szomorú helyzettel, Magyarország megcsonkításával és összezsugoritásával, a gazdasági kérdés. A katholikus egyháznak ugyanis nagy ingatlanai vannak. Nem akarok most a kérdéssel részletesen foglalkozni, — hiszen a következő budget tárgyalásánál evvel a kérdéssel majd in extenso^ fogok a Ház elé jönni — hanem csak odavetőleg felemlítem azt a köztudomású tényt, hogy a magyar nagybirtokok 'közül a legrosszabban kezeltek az egyházi birtokok. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Sajnos, ez tény és való. Ha skálát csinálunk, melyiknek van legkisebb átlagos jövedelme a magyar nagybirtokok közül, azt találjuk, hogy ezek bizony az egyháziak. Egyszerűen egész szisztémájuk, egész kezelésük gazdaságellenes, még pedig a dolog természeténél fogva: ugyanis idősebb urak jutnak ezen javadalmak haszonélvezetébe, tehát az emberi természet, a magánvagyonának, a szerzeményi vagyonnak a szisztémája és az egyházi javak elszámolása a hagyatékban, mind olyan komplikációkat idéznek elő és olyan irányokat vesznek, hogy mély intenzív agrikultura nem is fejlődhetik ki a jelenlegi, korhadt szisztéma mellett. A legtöbb javadalmas halála után újra kell felszerelni a birtokokat. Ez teljes képtelenség. Kár akkor folyton beszélnünk a többtermelésről. Végreis azt a luxust nem lehet megengedni ebben a 15 csonka vármegyében, hogy 100.000 holdakra menő birtokoknak termelése, berendezése irracionális legyen. Ez elsősorban ... Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy az alsópapság illetményeiről van szó. (Baross János: Az autonómiáról!) Nern az^ autonómiáról, mert ez két különböző dolog. Én módot akarok adni a képviselő urnák arra, hogy ennél a címnél az autonómiáról szóló beszédét elmondhassa. Kérem azonban, hogy méltóztassék ezt olyan kapcsolatban tartani magával a cím anyagával, hogyne a gazdasági részével méltóztassék foglalkozni a birtokkezelésnek, hanem azzal a részével, amely ide vonatkozik. Baross János: Nagyon könnyű a két problémát összekapcsolni, mert csak rá kell mutatnom arra hogy az egvházi vagyonnak milyen céljai vannak: kulturális cél-