Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-474

Hi A nemzetgyűlés 474. ülése 1925. évi november hó 27-én, pénteken. Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »Bevétel. Rendes bevételek. 1. Rovat. Bérjövedelmek 369,611.000 K.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »2. Rovat. Közalapítványi hozzájárulások 1.180,891.000 K.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »3. Rovat. Egyéb jövedelmek 89,216.000 K.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »4. Rovat. Önkormányzatok vasúti menetdíj kedvezmény váltságának téritménye 2.397,907.000 K.« Elnök: Megszavaztatik. Láng János jegyző (olvassa): »2. Cím. Vallási célok támogatása és egyházak javadalmazása. Kiadás. Rendes kiadások. 1. Általános vallási célok költségeire. 1. Rovat. Személyi járandóságok 2.271,902.000 K.« Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! A vallási célok támogatásáról, egyházak javadalmazásáról szóló 2. Cím. Rendes kiadások. 1. és 2. rovatainál javaslom, hogy a fenti rovatoknál a tábori lelkészek személyi kiadásaira előirányzott 2.27.1,902.000 korona, továbbá a dologi kiadásokra előirányzott 662,170.000 korona az előirányzatból töröltessék. A tegnapi nap folyamán Saly Endre t. képviselőtársam ennek törlését megindokolta és igy a magam részéről ezt feleslegesnek tartom megindokolni. Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! A tételt ugy, ahogy be van állítva a költségvetésbe, nem lehet elfogadni. Én nem tudom, hogyan lehet olyan területeken az egyházi kiadásokat szaporítani, amelyeken erre egyáltalában szükség nincsen. A tábori püspökök szaporítása nem olyan vallási szükséglet, mint ahogy ezt a kultusztárcába beállítani akarják. A tábori püspöki állások nem egyebek, mint tisztán és kizárólag szinekurák, olyan személyiségek dotálása, akik egyáltalában semmi funkciót nem végeznek. A kultuszminister urnák egyenesei tiltakoznia kellene az ellen, hogy az ő költségvetésébe ilyen tételeket állítsanak be és el kellene hárítani magától azt, hogy katonai célokat és szempontokat vegyenek figyelembe saját tárcájánál és hogy általános kulturális érdekek terhére olyan tételek állíttassanak be, amelyek tulaj donképen nem tárcájának keretébe tartoznak. Az a kifogás, amelyet jogosan hangoztatnak, hogy a vallási kérdések túltengése jelentkezik az állami költségvetésben, kétszeresen jogos abban a vonatkozásban, hogy a kultusztárcánál tábori püspökök címe alatt ne történjenek olyan kiadások, amelyek nem tartoznak e tárca keretébe. Azok a vallási alapok, amelyek itt vannak és amelyek valamikor azt a célt szolgálták, hogy a kultúrát fejleszszék, hogy ezekből iskolákat tartsanak fenn, ma már nem ezeket a célokat szolgálják, ezek hierarchikus alapok és egészen eltértek attól a rendeltetésüktől, amely eredetileg megvolt. Tehát jogosan merül fel az az aggodalom, hogy itt olyan támogatás történik nagy általánosságban vallási célok tekintetében, amely túlmegy az állam erején. Ezt a célt azoknak kellene ellátni, akiknek erre külön alapjaik, privilégiumaik vannak. Ha ezeket az alapokat megszüntetnék és ha ezeket az alapokat más kulturális célokra használnák fel, ha felszabadítanák kötött voltukat, akkor érthető volna, ha az állam ezen a téren tenne valamit. De ha a vallási célok támogatása túlmegy az állam erőviszonyain és ha nem szükséges, hogy erre pénz adassék, akkor még kevésbé szükséges ez a támogatás, a tábori püspökök állami támogatása. Lehetne itt arról is beszélni, hogy ezek a tábori püspökök hogyan állanak ki agitációra, milyen szólamokat hangoztatnak, lehetne arról is beszélni, hogy egyik-másik harcias püspök ur befelé társadalmi ellentéteket milyen nagyszerűen tud csinálni, ellenben egészen biztos, hogy a lövészárkot, a puskaport elkerülték, egészen bizonyos tehát, hogy olyanok dotációjáról van szó, akik a felekezeti izgatást plántálják s akiknek nincs más feladatuk, mint hogy ezt a szinekurát, az állam támogatását arra használják fel, hogy felekezeti és osztálygyülöletet keltsenek. Meg kellett eztt mondanom azért, mert a tábori püspök urak között tényleg vannak olyanok, akik ilyen módszer szerint végzik a maguk püspöki és egyházi,, Krisztus szereteti feladatát, akik ahelyett, hogy belemélyednének az evangéliumi tanításokba, a gyűlöletet viszik szét és a gyűlöletet hirdetik (Ellenmondások jobbfelől.) és akik politikai szempontból kezelik a vallási kérdéseket. (Lévay Mihály: Vakmerő ráfogás!) Nem vagyok hajlandó az állam pénzéből egy fillért sem adni egyetlen felekezetnek sem, amely felekezetet politikai érvényesülés céljaira használnak ki. Tessék a vallásba mindenkinek belemélyedni anélkül, hogy ehhez pénz kellene, tessék miden kinek, akinek jólesik, a maga hitét megtartani ugy, ahogy akarja, imádkozzék buzgón vagy nem buzgón, adjon és áldozzon erre, de az állam nem arra való, hogy ilyen vallási célokon keresztül fejőstehene legyen azoknak a politikai stréberkedéseknek, amelyek épen ezen a területen érvényesülnek. Kérem tehát ennek a szakasznak a törlését s csatlakozom Szabó Imre t. képviselőtársam javaslatához. Elnök: A képviselő ur olyan egyéneket, akik nem tagj Háznak és igy itt nem védekezhetnek, politikai stréberkedéssel vádolt meg. (Hegymegi-Kiss Pál: Tegnap is igy kellett volna megvédelmezni Balthazárt!) Ez a házszabályok rendelkezéseivel ellentétben áll és ezért a képviselő urat rendreutasítom. Szólásra következik a kultuszminister ur! Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Az igazat megvallva, nagy sajnálattal hallgattam végig az előttem szólott t. képviselőtársam felszólalását- Én azt hiszem, a magyar nemzet túlnyomó többsége azt kívánja, ho^v a mi hadseregünk nemzeti

< és istenfélő hadsereg legyen (Ugy van! a jobboldalon és a középen.) és hogy az lehessen, természetesen szükséges, hogy pastorálása is legyen. És ebben a tekintetben meg kell, hogy védelmezzem a tábori papságot az ellen a vád ellen, mintha bármiféle gyűlöletet hirdetne, vagy terjesztene. Ez a derék branche kizárólag a krisztusi szeretetet hirdeti és terjeszti. (Farkas István: Láttuk! — Felkiáltások jobbfelől: Hol és mikor! — Farkas István: Tessék elolvasni beszédeiket! — Lévay Mihály: Vakmerő ráfogás! — Csöngedy Gyula: Megszoktuk, mást nem várhatunk tőlük! — Farkas István: Állami pénzen tartanak fenn izgatókat!) Eínök: Farkas István képviselő urat im-