Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

478 A -nemzetgyűlés 48.2. ülése 1925. intézményét # a mélyen t- minister ur nagybecsű figyelmébe ajánlom, mert nem ismerem el semmiféle jogosultságát annak, hogy szolgálati szakasz címén a vonatok legelőkelőbb részét, épen azokat, amelyek a legtöbb hasznot hoznák az államnak, alantasrangu tisztviselők töltsék meg. Kénytelen vagyok felhozni ennél a tárgynál még egy másik esetet is. Elhiszem, hogy magasrangu államvasuti funkcionáriusaink valahányszor szolgálati ügyben utaznak, talán bizonyosfoku kényelem is kijár, mivel éjszaka is kell utazniok, az ut is hosszú, azonkívül aktákkai utaznak, szóval bizonyosfoku izoláltság indokolt, de semmi körülmények között sem ismerhetem el azt, hogy ilyen • magasrangu funkcionáriusok privát passzióból, vadászatra (Ugy van ! Ugy van !) az ottani község megbotránkozására, állandóan szalonkocsiban utazzanak és ezt a nyomorult, koldus országot, amelyben az adófizetők nem tudják honnan kiizzadni az adófilléreiket, ilyen vexaturákkal terheljék. (Ugy van ! Ugy van !) Hogy szalónkocsikon járnak vadászatra egyes államvasuti funkcionáriusok, azt magam is láttam, meggyőződtem róla, hallottam azonban azt is, s erre aztán nyomatékosan hi vom föl az igen t. minister ur figyelmét, hogy egy ilyen vadászat alkalmával, —• hangsúlyozom, ezt csak hallottam és nem a magam személyes tapasztalatából tudom — a szalónkocsin kívül még egy teherkocsi is hozzá lett volna akasztva a vonathoz s abban két állami autó volt, amelyeken vadászni mentek az illetó államvasuti funkcionáriusok. Ha ez igaz, nem találok olyan szavakat, amelyekkel parlamentáris korlátok között ezt a tényt kellőkép lesújthatnám. Tisztelettel felhívom a mélyen t. minister ur figyelmét az ilyen anomáliákra, és kérem, hogy az állami alkalmazottak felfogását méltóztassék hozzáidomitani ministeri hatalmánál fogva azokhoz az anyagi viszonyokhoz, amelyeken ez a koldus Magyarország ma van. (Általános helyeslés). Elnök : Szólásra következik "? Forgács Miklós jegyző : Szabó József ! Szabó József: T. Nemzetgyűlés! Az előbb emiitett hibáktól eltekintve konstatálom, hogy az elmúlt éveikben a vasútépítés terén a vasút rendbehozatala terén érdemleges és nagy dolgok történtek. Ha azonban azt kutatjuk, hogy kik voltak azok, akik a vasutat rendbehozták, a t. kormánynak nem szabad megfeledkeznie főleg arról a munkástársadalomról és munkásosztályról, amely verejtékes munkájával, szorgalmával, kitartásával és áldozatkészségével mindig rendelkezésére állott a magyar államvasutak igazgatóságának, elöljáróinak, főnökéinek s nagy áldozatkészségével hozzájárult ennek az eredményes munkának az előkészítéséhez. Ezzel szemben azonban nem konstatálhatjuk, hogy ugyanolyan arányban, mint amilyen arányban a Máv. munkások kivették részüket a munkából, elismerésben is részesültek volna. Megragadom az alkalmat, hogy az üzemek költségvetése során, amikor az államvasutakról van szó, felhívjam a t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét arra a helyzetre, amelyben az államvasutak munkásai vannak. Ezt én nem az első esetben teszem itt a nemzetgyűlés előtt, sajnálom azonban, hogy nem dicsekedhetem azzal, hogy eddig nagy eredménnyel végeztem volna azt a munkát, t i. az államvasuti munkások helyzetét már néhányszor szővátettem, de nem jelenthetem ki azt,Jhogy e felszólalásaimnak valaha is kellő eredményük lett volna. Ma is az a helyzet, hogy az államvasuti munkások helyzete teljesen elhagyatott, rossz, silány és sok kifogásolni valót hagy maga után. Amikor az államvasutak munkásai panaszaiéi december hó íl-én, pénteken. kát szóváteszik, amikor a kereskedelemügyi kormányhoz fordulnak sérelmeik orvoslásáért, akkor hivatkozás szokott történni arra,hogy a kormány ezen nem segithet azért, mert a GYOSZ-nak és a külső iparnak munkabéreihez kénytelen alkalmazkodni. A munkásság ezt a hivatkozást sehogyan sem képes elfogadni és én magam sem tartom egyáltalában elfogadhatónak, nem pedig azért, mert ez a hivatkozás nem mindig történt meg. Ugyanis a világháború alatt, amikor a külső ipar munkásai a munkabérek dupláját keresték, munkájuk után dupla jövedelemre tudtak szert tenni, tehát kétszer annyira, mint az állami üzemek munkásai, akkor sohasem történt hivatkozás a külső iparban foglalkoztatott munkások helyzetére, akkor sohasem volt arról szó, hogy alkalmazkodni kell a külső gyárakban foglalkoztatott munkások béreihez, hanem akkor mindig azt a választ kapták a munkások, hogy ezek a vállalatok : az államvasuti műhelyek nem konjunkturális vállalatok, itt nem szabad a munkásoknak a konjunktúra után haladni és nem szabad kivánniok azt, hogy a konjunktúra reájuk nézve is bizonyos előnyöket biztosítson. A munkásság belenyugodott annak idején ebbe a kijelentésbe, elfogadta az akkori kormánynak ezt az állítását és tényleg az egész háború alatt a többi munkások viszonyaihoz arányítva is silány körülmények között kereste mindennapi kenyerét. Mármost az a felfogásom, hogy ha annak idején a háború alatt nem volt szabad hivatkozni a konjunktúrára, nem volt szabad hivatkozni a külső ipari vállalatok munkásainak helyzetére, akkor a munkásságnak az a kívánsága, és így nekem is, hogy a t. kormány ne hivatkozzék ebben az esetben sem a külső ipar munkásainak helyzetére. Ott egészen más a helyzet, a külső iparban a kereset és a kínálat szabályozza, sajnos, a munkások bérét. De a magyar államvasút és az állam nem helyezkedhetik erre az álláspontra, nem helyezkedhetik a kínálat és a kereslet törvényeire, mert ott, az államvasút műhelyeiben van munkaalkalom bőségesen, a munkások most is, mint régebben is, szorgalmas munkát végeznek, az ő munkabérüket tehát egyáltalában nem a kereslet és kínálat szabályozhatja, hanem egy magasabb erkölcsi szempont, az embernek értékelése, a munkásembernek, a munkáskéznek megbecsülése. Azért kívánom felhívni a t. kereskedelemügyi minister ur figyelmét erre itt az üzemek költségvetésének tárgyalásánál, mert ezt a kívánságomat az is indokolja, hogy az államvasutak munkásai egészen más helyzetben vannak, mint a külső gyárak munkásai ; itt a megkötöttség áll a munkásokkal szemben, mig odakünn nem érzik ezt a megkötöttséget ; itt a munkásokra kiterjesztik a Szolgálati Szabályzatot, fegyelmi tekintetben az államvasuti munkások közalkalmazottaknak számittatnak, ha tehát valamilyen szabálytalanságot követnek el, akkor azt a Szolgálati Pragmatika alapján torolják meg velük szemben, — viszont ha kedvezményekről, ha előnyökről, ha fizetésről, ha jutalékokról, vagy^ karácsonyi jutalmakról van szó, akkor nem vétetnek közalkalmazottakként számításba, hanem mint egyszerű munkások, mint napidíjasok kezeltetnek. Teljes tisztelettel kérem a kereskedelmi minister urat, fordítson több figyelmet és gondot ezeknek a becsületes, józan, szorgalmas munkásoknak helyzetére, foglalkozzék többet a munkások bérkérdésével, mert hiszen ha az _ államvasutak sikeres továbbfejlesztése szempontjából lényeges garancia a munkások nyugalma, ugy nem lehet figyelmen kivül hagyni ezt a tényezőt, mert hiszen e tényező figyelembevétele nélkül minden kisérlet hiábavaló az igazgatóság részéről, ha nem