Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

À nemzetgyűlés 482. ülése 1925. szokták: schwarz auf weiss, amikor ön, t. kereskedelemügyi minister ur, a kézmű és kisipar támogatásara mindössze 43 milliót irányoz elő, kevesebbet, mint amennyit egy jófajta tollnok kap egy esztendőre, mert itt-ott egyik-másik tárcánál úgynevezett tollnokok szerepelnek, akik 46 milliót kapnak egy évre. A t. kereskedelemügyi minister ur pedig az egész kisipar támogatására mindössze csak 43 milliót irányoz elő. (Zaj halfelöl.) T. kereskedelemügyi minister ur, egy kissé a lelkiismeretnek is volna ehhez köze. Amikor az előbbi rovatokban, különösen az állami javitóműhelyeknél azt látjuk, hogy ez az egy-két műhely vagy jóformán egyetlenegy műhely is többe kerül 19 milliárdnál, akkor a magyar ipar védelmére mindössze 43 millióval jönni valóban szégyenteljes vállalkozás, amint ezt előttem szóló képviselőtársaim is mondották. Ennek a költségvetésnek igen sok szégyenfoltja van. Egyik legnagyobb, legsötétebb szégyenfoltja az, hogy a kisipar védelmére, támogatására mindössze csak 43 milliót tart szükségesnek előirányozni. Felhangzik ugyan a kormány részéről egy-két dicsérő szó arról is, hogy lesz kisipari hitel, de akik ismerjük az életből az ilyen hiteleket és akik látjuk, hogy a kisipari hitel mit jelent odakünn, nem nyugodhatunk meg ebben, mert épen a legszegényebb, a támogatásra leginkább rászoruló kisiparos-osztálynak nem lesz része ebből a hitelből. Hiszen bogy egy kisiparos hitelt kapjon, arra fedezet kell, biztosítékok kellenek, vagy ingózálog-, vagy ingatlan hipotéka, vagy bankgarancia kell a biztosításra. Ez mind sokba kerül és ezt különben is csak életerős, jómódú iparosok tudják meg*kapni. Majd talán a kczépiparnál lesz valami funkciója ennek a hitelnek, de eleve le kell mondani arról, hogy a kisipari osztálynnak épen legsujtottabb része ilymódon valami segítséghez jut. Talán nem. lehet vitás és most már senki előtt sem lehet elrejtve, hogy ennek az országnak legsujtottabb társadalmi osztálya a kisiparos-osztály. Vetekedik vele a kiskereskedő, a kisgazda is, de mégis, ha ezek sorsával öszszehasonlitjuk az ő sorsukat, azt kell mondanunk, hogy legüldözöttebb mégis a kisiparososztály. A kereskedelmi szerződéseknek megkötésével s a szomszéd államokkal való kereskedelmi egyezmények létesítésével a többi osztályokat is éri ugyan sérelem,, némelyeket tálain előnyök is, de ezek a kereskedelmi szerződések leginkább a kisiparosokat fogják sújtani, leginkább nekik fognak versenyt támasztani. Bármennyire vigasztalannak tartom például a kiskereskedelem helyzetét, a kiskereskedelmet az a körülmény, hogy kereskedelmi szerződések folytán a külföld versenye ránk zúdul, nem fogja olyan nagymértékben sújtani, mint a kisiparos-osztályt. Épen azért, mert ez a helyzet) a kisiparosokat sokkal nagyobb mértékben kell felkarolni, mint ahogy a kereskedelemügyi minister ur tervezi. Hiszen, t. kormány, az önök pénzügyi és gazdasági politikája talán egy osztályt sem tett annyira tönkre, egy osztályt sem sújtott •annyira agyon, mint a kisiparos-osztályt. Mert ha a kisiparosok sorsát a munkásokéval összehasonlítom, azt kell mondanom, hogy még jobban elproletárosodtak, mint a munkások. A kisiparos az, ki mindenben a lehető legmostohább körülmények között kénytelen a maga életküzdelmét folytatni, a kisiparos-osztály az, amelyet vidéken is s a fővárosban is a legsúlyosabban ágyonadóztatnak. A kormány a forgalmi adót 3%-ról 2%-ra évi december hó 11 éh, pénteken- 465 szállította le. Ez leginkább a kisiparos-osztályt sújtotta, mert ez a leszállítás reá nézve semmi előnyt nem jelentett. Amint tudjuk, a 2%-os kedvezmény fejében cserébe az átaiáuyrendszert vezették be a kisiparosoknál s e rendszer alapján a kisiparosok általában talán 25—50%-kai több forgalmi adót kénytelenek fizetni, mint különben fizettek a 3%-os adóalapon. Méltóztatnak talán tudni azt is, bogy a kisiparosnál a forgalmi adó megtorlódik, mert mire a kisiparos a produktumát továbbadhatja, addig a forgalmi adó már nem 2%, hanem az átmeneti stációk folytán, mire kicsinyben eljut hozzá a nyerstermény vagy félgyártmány, melyet feldolgoz, négyszer, Ötször, hatszor ment keresztül a forgalmi adón és körülbelül 10%-ra szaporodott fel. Az áru megrakodik adóval s a kisiparosnak a maga rovására kell ezt elszámolnia. Az áruját kénytelen kevesebbért adni, illetőleg a versenytől szorítva adja bizonyos áron, de ezzel az ő haszna annyival kevesebb, amennyi adó feltorlódott odáig, mig az a nyersanyag elért hozzá. Méltóztassék megnézni az adókivetéseket is. Itt lehet mosolyogni, lehet ellentmondani, lehet ezt a kérdést egyszerűen kézlegyintéssel elintézni, de ha kimennek az életbe, majd látni fogják és látni fogja Dabasi Halász t. képviselőtársam is, hogy a kisiparosok túl vannak adóztatva, hogy nem bírnak mozogni, hogy az a kis forgótőkéjük is, amely megvolt, adőra ment el. Tessék ezeket a műhelyeket sorbajárui. Amig a kisiparos a maga műhelybérét, lakpénzét biztosítani tudja ... (Csontos Imre; Soha nem keresett annyit, amióta a világ megvan, mint most négy esztendő alatt! — Szilágyi Lajos: Az egységespárt értekezlete is adósérelmekkel foglalkozott! — B. Podmaniczky Endre: Az más! — Zaj.) Talán azt méltóztatnak hinni, hogy én a kisgazdák adóját keveselem, vagy a kisiparosokét vagy a kisemberekét? Rosszul méltóztatnak érteni, mert azt sem kévéseiéin, csak összehasonlítom és azt mondom, hogy ezek között az osztályok között, amelyeknek rossz soruk van adóztatás szempontjából, mert el lehet rájuk mondani, hogy még az ág is huzza őket, a legrosszabb sorsa a kisiparos-osztálynak van; hiszen a kisiparososztályt sújtja leginkább a külföldi verseny is, de már a kiskereskedőt nem annyira. Méltóztassanak tehát belenyugodni abba, amit én mondok. Az én kerületemben vannak kisgazdák is, kereskedők is, kisiparosok is, s meg kell állapitanom,, hogy minden osztály túl van adóztatva, túl van terhelve, de ezek között a legüldözöttebb a kisiparos-osztály. Azt méltóztatnak mondani, hogy SOO.ööi), vagy nem tudom hány százezer koronáért csinálnak egy pár csizmát. Ha minden kisgazda barátunk vagy minden kiskereskedő és mások kötelesek volnának minden esztendőben egy pár csizmát csináltatni, akkor elhinném, hogy jó dolguk van. (Erdélyi Aladár: Nem is kell kötelezni, csak legyen pénz, vesz'magától is! — Malasits Géza: Kuna bácsi három évig visel egy pár csizmát! — Zaj.) Ezt a luxust azonban nem engedheti meg magának a kisgazdaosztály sem, hanem meg kell elégednie, hogy három évig is elvisel egy pár csizmát, (Csontos Imre: Nem birja három hónapig sem! — Zaj.) Ennélfogva lehetséges, hogy egy pár csizmát 500.000 koronáért csinálnak meg, csakhogy a helyzet az, hogy kevés a munkaadó, kevés a megrendelő. A t. képviselő urnák, ismétlem,