Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

466 À nemzetgyűlés 482. ülése 1925. igaza volna, ha volna elég megrendelő, azonban, — amint tudjuk — különösen egyes fajta kisiparosoknál a verseny is elég nagy ahhoz, hogy ne túlságosan jól menjen a dolguk. (Csontos Imre: Nem azt beszéli, ami a valóság!) A kézmű- és kisipar támogatását ugy képzelné el az ember, hogy a t. kormány, nem mondom, hogy bőkezűen, de olyan mértékben nyújtson segítséget, amelyet a kisipar azután tényleg meg is érezhet, amely eredményes lehet. Ha el lehet pocsékolni állami javítóműhelyekre 19 milliárdot, ha kabinetirodára, katonai irodára és egyéb luxus célokra oda lehet dobálni 8—9—10 milliárdokat, (Nagy zaj a jobboldalon.) akkor a tönkretett kisiparososztálynak, a nemzet eme igen nagy rétegének is jussa van ahhoz, hogy megfelelő támogatásban részesittessék. Ez okos dolog is volna, mert hiszen a .kisiparososztály nemzeti szempontból meglehetősen konzervatív osztály, a polgári társadalom integráns, értékes része, az intelligenciához tartozik, vezető osztálybeli. Ha ezt a kisiparososztályt, amely polgári osztály, nem karoljuk fel, akkor a polgári osztályt pusztítjuk. A kisiparosokkal szemben az adóztató hatóságok sohasem votak kímélettel, pedig mindéi) egyes kisiparosban egy erős adózó alanya van a költésgvetésnek, tehát az államnak is érdeke, hogy ezeket a kisiparosokat megmentse, hogy a jövő esztendőkre — az Isten tudja milyen messze időkre — eltegye őket adóalanyukul. Néhány konkrét esetet felpanaszoltam már a t. minister uraknak, kisiparosok eseteit, akik azzal jöttek, hogy az egyik 2 millióval, a másik 3—4 millióval van megadóztatva, pedig ki lehetett mutatni, hogy egész évi tiszta jövedelmük sem tesz ki ennél többet. (Varsányi Gábor : Soha jobb dolga nem volt az iparosnak, mint ma. — Csontos Imre : Amióta iparos van a földön !) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni Rupert Rezső : T. képviselőtársam ! Talán méltóztassék erről a kerületében számot adni. Én nem vagyok köteles azzal szemben, amit én tapasztaltam, a t. képviselőtársam értesülését elfogadni. (Csontos Imre : Maga is tudja, hogy igy van, csak nem igy mondja ! — Zaj.) Elismerem, hogy a molnárok között jó dolga van egyeseknek, bár azok között sem valamennyinek, de nem minden kisiparos molnár és legyen szives elhinni, hogy az önnél kisebb molnároknak szintén meglehetős rossz dolguk van. (Csontos Imre : Ismerem jobban, mint az ur ! Kortesbeszód az egész ! — Zaj.) Látva, hogy a kormány lehetetlen dolgokra, luxuscélokra hogyan dobálja a 10 milliárd koronákat, tekintettel arra, hogy itt nagyon életbevágó fontosságú, szociális célú előirányzatról van szó, javaslom, hogy a kézmű- és kisipar támogatására előirányzott 43,800.000 korona összeg helyett 10 milliárd korona irányoztassék elő. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Szabó Imre! (Varsányi Gábor: Hol a fedezet? — Zaj.) Rupert Rezső: Abban van, hogy maga kevesebbet fizet, mint egy suszter. (Csontos Imre: Ez az ügyvédi fogás! — Varsányi Gábor: De nagy mondás volt! — Nagy zaj.) —• Ön, ügyvéd ur, kevesebb adót fizet, mint egy kis suszter. (Zaj.) Elnök: Kérem Rupert képviselő urat, méltóztassék már csendben maradni. A következő szónokot már ielszólittattam. (Zaj.) Csendet kérek a jobboldalon is. évi december ko 11 én, péntekeMi Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! Ennél a rovatnál én csak azért kértem szót, mert nem szeretném, ha ezzel a kifejezéssel kapcsolatban, hogy a kisiparosok segítéséről beszélünk, valahogyan tévesen ítélnék meg a mi álláspontunkat, mert mi nem a kisiparosoknak koldusalamizsnával való megsegítését szorgalmazzuk a ministerium részéről. Mi a kisiparosok segítésével kapcsolatban nem azt a segítési módszert képzeljük el, amely a Szterényi—Kossuth-éra idejében divatban volt, hogy gépeket és hasonló műhelyfelszereléseket utaltak ki, amelyek fejében azután az iparosokat állandó kortesgárdává léptették elő. Mi ilyen módszert nem tudunk magunkévá tenni. Az iparosok megsegítését mi ugy képzeljük el, hogy akinek módjában van dolgozni, ideje is van hozzá és produkál is, annak produkciója tényleg piacot, elhelyezést is nyerjen. Az iparosságnak ma a legnagyobb baja tulajdonképen abból ered, hogy munkaidő bőségesen áll rendelkezésére, megvan a szerszámja, a berendezkedés, és ha kifogyott valamiből, kifogyott a nyers anyagából, mert épen a kormány szanálási intézkedéseinek következtében elvesztette forgótőkéjét, Evidens tehát, hogy a kisiparossság részére forgótőkéről kell gondoskodni elsősorban. Amikor tegnap és a mai napon is szóba került, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet, valamint A Pénzintézeti Központ útján lebonyolított iparos forgótőke-segélyekkel mi törtónt, akkor nem tudok arra az álláspontra helyezkedni, amelyet itt Huska Vilmos képviselőtársam elfoglalt. Lehetséges, hogy Huska képviselőtársain és a hozzá közelállóik részesülteik ezekből a forgótőke-segélyekből, lehetséges, hogy ő könnyebben hozzájut ahhoz a segélyforráshoz, amely ilyen módon lehetővé teszi a kisiparosok egy részének a további termelést, de meg lehet állapítani, hogy az ország kisiparosságának nagyrésze nem tud hozzájutni ehhez a forgótőke-segélyhez, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) egyszerűen azért, mert azoknak a nagyon szigorúan vett bankszerű feltételeknek, amelyekkel ezeket a kölcsönöket körülgarantálják, nem mindenben tudnak eleget tenni. Van azonban a forgótőkeszerzés lehetőségének szerintem más garanciája is, mint pusztán az anyagi garancia. Az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében az ehhez az érdekközösséghez közelebb álló iparosok meg is tudják találni ennek módját, de ehhez sem tud minden iparos hozzájutni. Ezzel szemben mit látunk eredményként 1 Csak egy szakmát akarok aposztrofálni, de ebben minden benne van. Legutóbb a kézműipari kiállításon úgyszólván a bútoripar dominálta az egész kiállítást, olyan szép produktummal, amellyel nemcsak egy belső kiállításra mehet el bátran, hanem bátran elmehet a külföldre is. A kiállítás anyaga most is ott van az Iparcsarnokban, s abból a kiállított 150—160 szobabútorból alig kelt el 2—3 szobára való butor. Ezek a kisiparosok éveken keresztül dolgoznak ezeken a bútorberendezéseken, amelyek rengeteg értéket képviselnek s életüket ölik beléjük, s alig tudnak elhelyezni és eladni valamit s alig tudnak valamilyen kis forgótőkét kapni. Én abban találnám a kisipar megsegítését, ha a kereskedelmi kormány azt tűzné ki feladatául, hogy piaclehetőséget hajszoljon fel ezeknek a kisiparosoknak, hogy ezek dolgozhassanak s ne kelljen arra várniok, amig a család, az adók és közterhek felemész-