Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

464 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. tanácskozásokat befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Házat, méltóztatik-e a rovatot elfogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a rovatot elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A HáíZ a rovatot elfogadja. Következik a 8. rovat. Bodó János jegyző (olvassa): 8. Rovat. Dologi kiadások 3.795,991.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa); V. Gépkocsi szolgálat. 9. Rovat. Személyi járandóságok 3.713,383.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): 10. Rovat. Dologi kiadások 2.288,682.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Bodó János jegyző (olvassa): VI. Egyéb célok. 11. Rovat. Kézmű- és kisipar támogatása 43,800.000 K. — Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A 11. rovat alatt a kézmű- és kisipar támogatása 43,800.000 koronával szerepel. Alig tudok megfelelő kifejezést találni, alig tudom megfelelően jellemezni a kereskedelemügyi ministeriumnak ezt a szűkmarkúságát. (Rupert Rezső: Ez az iparvédelem!) Ezzel a 43,800.000 koronával szándékozik a kereskedelemügyi kormány a kisipart támogatni. Legyen szabad erre vonatkozóan egy személyes tapasztalatomat elmondanom. Valamikor, elég régen, dolgoztam egy üzemben; kicsiny üzem volt, gépműhely, amely erőteljesen foglalkozott benzinmotoroknak honi gyártásával. Abban az időben — ez körülbelül 1908-ban vagy 1909-ben volt — külön elbirálást érdemelt minden olyan ipar, amely itthon olyan gyártást honosított meg, amely még gyenge lábon állt és amely ezzel külföldi gyártmányokat ki akart szoritani. A benzinmotorok gyártása abban az időben olyan ipar volt, amelyet külön honorált a kormány, és pedig olyan módon, hogy azokat az üzemeket, amelyek arra érdemesnek mutatkoztak, állami szubvencióval látta el. Ugy gondolom, hogy a kézmű- és kisipar támogatása cím alatt szintén hasonlót lehet érteni. Visszatérve az előbb megemlitett dologra, még ma is élénken emlékszem, hogy az az üzem állami szubvenció címén két darab esztergapadot kapott, amelyeknek beszerzési ára egyenként 5—5000 korona, összesen tízezer korona volt. Jó békebeli tízezer aranykoronát jelentett ez és itt tisztelettel azt vagyok bátor felvetni, ki és hogyan gondolja azt el, hogy ebből a 43,800.000 koronából bármilyen módon is lehessen kisipart támogatni, ha annakidején az állam szubvencióként egyetlen kisüzemnek jó békebeli tízezer koronát adott, ami ma 145 millió papirkoronát jelent, tehát sokszorosan többet, mint amennyit a kézmű- és kisipar támogatására a kereskedelemügyi kormány ebbe a költségvetésbe felvett. Tessék csak elképzelni, hogy mit jelent ez. Akármennyire kutatok az indokolásban, hogy mit is céloz ezzel a 43,800.000 koronával a kereskedelemügyi minister ur, nem tudok mást találni az indokolásban, mint ezt (olvassa): »A kézmű és kisipar támogatására szolgáló hitelnek a múlt költségvetési évhez viszonyított mérsékelt emelkedése az utazási költségek, előfizetési díjak stb. emelkedésére vezethető vissza, Egyes kisiparosok, amint már az előző évi költségvetés indokolásában is kiemelte, ebből a hitelből támogatásban évi december hó 11 éti, pénteken* nem részesülhetnek. Ez a hitel csakis olyan intézmények és kezdeményezések támogatására fog felhasználtatni, amelyek kihatásukban a kézmű- és kisiparosok egy nagyobb csoportjának érdekeit mozdítják elő vagy az iparostanoncképzést, illetőleg az iparossegédek továbbképzését szolgálják.« Hogy 43 millió koronával mit lehet csinálni, azt el sem tudom képzelni. Ha egy szabóműheiybe állami szubvencióképen néhány varrógépet vesznek, már ez is felemészti ezt a 43,800.000 koronát. Épen ezért azt mondom: a kereskedelemügyi kormány ne tegye nevetségessé magát, hanem vegye komolyan a kis- é^ kézműipar támogatását, és akkor erre megfelelő összeget hasítson ki, de ne tegyen fel álarcot és ez álarc mögött ne engedje azt a látszatot kelteni, hogy a kisipart támogatja, amikor ezt valójában csak jelszónak használja, amelyet megvalósítani nem tud. mert 43 millió koronával ezt megvalósítani egyáltalán nem lehet. Tessék levenni az álarcot t és megmondani nyíltan, hogy a kis- és kézműipar támogatására egyáltalán nem hajlandó a kereskedelemügyi kormány semmit sem adni, akkor legalább tisztán látjuk az egész kérdést, nem pedig álarcba burkolva. Hiába van az indokolásban az, hogy 1924/25. évben 37:4 millió koronát hasítottak ki erre a célra, ebben a költségvetési évben pedig 43-8 millió koronát, vagyis 6'4 millió koronával többet, mert bármiként kutatom ezt a kérdést, nem tudom elképzelni, hogy ebből az összegből a kis- és kézműipart a legcsekélyebb mértékben is támogatni lehessen. Ezért tisztelettel azt javaslom, hogy a 11. rovatban a kézmű- és kisipar támogatására előirányzott 43,800.000 korona helyett 100 millió korona állapíttassák meg a kézmű- és kisipar támogatására. Ez a százmillió is olyan összeg, hogy megközelítőleg sem szolgálja eléggé azt a célt, amelyet szolgálnia kell, én azonban tekintettel a sokszor hangoztatott takarékossági elvre, tekintettel arra, hogy nem lehet most a költségvetés nagy elrendezésének megbolygatása nélkül összegeket növelni, csak olyan csekély összeggel kérem emelni, amely nem fogja megzavarni a költségvetés nagy egészét. Azt vélem, hogy igy valamivel jobban lehetne szolgálni a kis- és kézműipar támogatásának ügyét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Bodó János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az imént a kereskedelemügyi minister ur azt a kijelentést tette, hogy róla csak nem vonhatja senki kétségbe (Kabók Lajos: Majd most meglátjuk!), hogy mindent elkövetett a magyar iparért. Nehogy az igen t. kereskedelemügyi minister ur maga is elhigyje, hogy igaza van, kénytelen vagyok egy kissé kiábrándítani. Ugy látszik, az igen t. minister ur valahogy nagyon komolyan vette Huska Vilmos t. képviselőtársam dicséretét, amely ugy szólott, hogy meg van győződve arról, hogy a minister ur a magyar kisiparért mindent elkövet. Ne méltóztassék ezt komolyan venni; ez egy szűzbeszéd volt, a szüzbeszéd svungjában kissé udvarias akart lenni igen t. képviselőtársunk és csak ennek méltóztassék tulajdonítani, hogy a minister úrral szemben nem fukarkodott az elismeréssel. (Derültség és zaj.) Hogy a minister ur hogyan pártolja a kisipart, egyáltalán a magyar ipart és kereskedelmet, az itt van megírva, ahogy mondani