Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
À nemzetgyűlés 482. ülése 1925. viselő urakat, akik az eredeti rovatot fogadják el, szíveskedjenek felállani. ( Megtörtén.k.) Többség. A Ház az eredeti javaslatot fogadta el s igy Kabók Lajos képviselő ur iiiditványa elesik. Perlaki György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Gőzkazánvizsgálati eljárási díjak, kincstári illetékek és egyéb bevételek 3.570,000.000 korona. Elnök: Kivan valaki szólni! (Nem!) A tétel meg nem táfmadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. cím. Kérem a jegyző urat» szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): 9. Cím. Ipari és kereskedelmi szakoktatás. Kiadás, Rendes kiadások. 1. Rovat. Személyi járandóságok 8.798,070.000 K. — Kabók Lajos! (Kabók Lajos: Elállók a szótól!) Szabó Imre! Szabó ïmre: T. Nemzetgyűlés! A tegnapi nap folyamán az általános vitával kapcsolatban erről a kérdésről is akartam néhány szót szólani, sajnos, nem volt elegendő időm, hogy erre vonatkozó észreveteleimet megtegyem. ^ Az ipari és kereskedelmi szakoktatás kérdésében sajnos, körülbelül ugyanaz a helyzet, mint minden más kérdésben, amely az iparral kapcsolatos, nevezetesen valahogy túlságos bürokratikusán oldanak meg minden kérdést amikor pedig a bajok jelentkeznek, akkor nem akad azoknak gazdája. Az ipari és kereskedelmi oktatással kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy mi, kik a gyakorlati életből ismerjük az ipart, látjuk és számtalan esetben tapasztaljuk, hogy azok a tanulók, akik az ipariskolán keresztül jutnak hozzá az ipari tudáshoz, mikor kikerülnek az életbe, valahogy olyan gyámoltalanul, gyengén állják meg a helyüket, hogy sokszor évek kellenek ahhoz, hogy a gyakorlati ipari életbe beleéljék magukat. Az ipari oktatás terén túlságosan nagy az elméleti, és kevés a gyakorlati tananyag, ha van is megfelelő gyakorlati óra beállítva, mégis az a helyzet, hogy amikor a gyermekek, — lehet mondani félig serdült emberek — kiszabadulnak az iskolából és bekerülnek a műhelyekbe, a gyakorlatban alig tudják helyüket megállani. A helyzet az, hogy nincsenek arra nevelve az iskolában, hogy amit ott tanulnak, abból meg is kell élniök, és valahogy privát passziónak veszik a dolgot, és inkább bürokratákká, szellemi proletárokká nevelődnek, semhogy a gyakorlati ipari munkálkodásban válnának szakemberekké. Külföldön azt láttam, — s itt különösen Németország adja meg a példát nekünk — hogy az ipari oktatást nem gyámkodja agyon az állam, hanem módot ad a versenyre azáltal, hogy a magániskolák fent art ásat nemcsak hogy eltűri, hanem a szó szoros értelmében elősegíti. Berlinben, Leipzigben és más nagy német városokban nagy ipari iskolákat láttam; s ha az ottani szaklapok hirdetéseit figyeljük, látjuk, hogy a német szakiskolák versenyükkel valósággal elsőrendű szolgálatot tesznek az ipari fejlődésnek. Akik azokból az iskolákból kikerülnek, közelebb is állanak az élethez, mert ugy vannak bekapcsolva a tananyag elméleti és gyakorlati részébe, hogy mint tanulók egyúttal anyagi érdekeltségükkel a szó szoros értelmében oda vannak kötve, részesei a keresetnek, s igy érdekelve lévén, igyekeznek a különböző foglalkozásokat gyakorlatilag is megfelelőképen elsajátítani. Nálunk akár a technológiát akár a többi ipariskolákat nézzük évi december hó 11 én, pénteken. 453 Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a 9. cím 1. rovata az ipari szakoktatás anyagi részét öleli fel, igy tehát nincsen helye általános vitának, nem lehet tehát a szakoktatás kérdésével foglalkozni, hanem kizárólag az anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásával, melyet a 9. cím magában foglal. Én már többször enunciáltam, hogy az elnökség az ilyen esetekben nem engedheti meg az általános vitát. (Esztergályos János: Nem árt ez soha, elnök ur!) Kérnem kell tehát a képviselő urat, hogy méltóztassék felszólalását ebben az értelemben megtartani. Szabó Imre: Készségesen deferálok az elnök ur előtt. Én azonban azt hittem, hogy egy felszólalással elintézhetem a dolgot és nem kell a két címnél külön-külön igénybe vennem a Ház türelmét. Amennyiben az elnök ur intézkedése itt meggátol a felszólalásban, a későbbi rovatoknál fogok ezzel a tárggyal foglalkozni. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Malasits Géza! (Malasits Géza: Elállók a szótól!) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. Kivan a minister ur szólani? Walko Lajos kereskedelemügyi minister: Nem! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérj dem, méltóztatnak-e a 9. cím 1. rovatát elfoj gadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a 9. cím 1. rovatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés az 1. rovatot elfogadta. Következik a 2. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): 2. Rovat. Dologi kiadások 1.160,200.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Perlaki György jegyző (olvassa): 3. Rovat. Egyéb ipari és kereskedelmi oktatási célokra 129,200.000 K. — Láng János! Láng János: T. Nemzetgyűlés! Ennél a rovatnál az egyéb ipari és kereskedelmi oktatási célokra 129,200.000 korona van beállítva. Az indokolásból azt olvasom, hogy az egyéb ipari és kereskedelmi szakoktatási célok rovatán mutatkozó többletet fogják fordítani a női ipariskolák fejlesztésére, a jövő kézművesiparos nemzedék nevelése szempontjából rendkívül fontos tanoncotthonok segélyezésére. Megjegyzem, hogy ezt a hitelt még terheli a Gyermekvédő r Liga segélye, tankönyvek stb. beszerzése és a női ipariskolák segítsége. Akármelyik kategóriát ragadom ki, a 129 milliót nagyon kevésnek találom annál inkább, mert maguknak az iparostanonc-otthonok felépítésére, illetőleg alimentálására sokkal tekintélyesebb összeg is kevés. Aki ismeri az inasnevelést, érintkezik inasokkal, megfigyeli a szakmájukba való bevezetésüket, annak konstatálnia kell, hogy ac inasok bizony szakmájukban részben nem foglalkoztattaknak olyan intenziven, amint azt a szakma megkívánná, amiből az következik, hogy három-négy év múlva kapnak ugyan szabadságlevelet, segédek lesznek, de szakmájukkal voltaképen akkor kezdenek foglalkozni, mert napközben — nem akarom megsérteni az iparos társadalmat, de sok helyen tapasztaljuk ezt — rendesen dajkálással foglalják le a gyereket, azzal, hogy a cekkert viszi a nagysága után, hogy a segéd cigarettáért szalasztja és ha szakmájával foglalkozik, ez tío
