Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.

Ülésnapok - 1922-482

454 A nemzetgyűlés 482. ülése 1925. legjobb esetben abból áll, hogy vasárnap délben a vasalt nadrágot hazahozza. A kereskedelemügyi minister úrtól elsősorban azt kell kérnem, hogy erre vonatkozóan fennálló rendel étének végre intenzív érvényt szerezzen és minden vonalon vigye keresztül azt, hogy az inas valóban szakmájával foglalkozzék. Nem vagyok iparosember, nem vagyok tanárember sem, de van hála Istennek 247 inasom, akikkel szives szeretettel foglalkozom, ott hallom a panaszokat abban az irányban, hogy bizony ipari szakmájukkal legkevesebbet foglalkoztatják a fiukat. Ami szorosan véve magát a tételt illeti, ezt a 129 milliót, amelyet mindenfélére kell forditannnk, látom, hogy a kereskedelemügyi minister ur rendkivül fontosnak tekinti a jövő nemzedék szempontjából az iparostanonc-oíthonok felépítését és alimentálását. Mondom, nagyon kevésnek találom ezt az összeget, és ha tekintetbe veszem, hogy az iparostanoncokból lesz az az iparosgárda, amely egyik oszlopa ennek az országnak nemcsak adózási szempontból, de a keresztény gondolat ós a magyar gondolat szempontjából is, akkor ezek az iparostanonc-otthonok sokkal nagyobb támogatást érdemelnének meg. Ezekben az iparostanonc-otthonokban formálódik ki az iparostanoncok egész világnézete, lelki kiképzése, erkölcsi világfelfogása és ha kellő vezetés alá kerülnek, itt vonódik el a tanonc nemes szórakozás utján a nemtelen szórakozásoktól, és a nemtelen alkalmaktól. Rendkivül nagy súlyt helyezek arra, hogy az iparostanoncok keresztény szempontból és hazalias szempontból neveltessenek. Épen ezért azt kell kérnem a kereskedelemügyi minister úrtól, hogy ha már az ország anyagi helyzete nem engedi meg azt, hogy iparostanonc-otthonökat létesítsünk, legalább azt tegyük meg, hogy a meglevő iparostanonc-otthonokat fejlesszük, azokat jó kezekbe tegyük le. hogy ha ilyenek már vannak, igazán kifogástalan keresztény és nemzeti szempontból neveljék az ifjúságot és rávezessék szakmájukra is. Nagyon szeretném, ha a kereskedelemügyi minister ur a meglévő iparostanonc-otthonokat a legteljesebb mértékben támogatná és honorálná munkájukat. Kérem, hogyha már ezidén nem lehetséges, legalább a jövőben olyan tekintélyes összeget állítson be a kereskedelemügyi minister ur ezen a címen pusztán iparostanonc-otthonok létesítésére és fen tárté sára, amely méltó ennek a kérdésnek a megoldására. Elnök : Szólásra következik ! Perlaki György jegyző : Kabók Lajos ! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Magam is azon a véleményen vagyok, hogy a harmadik rovat alatt egyéb ipari és kereskedelmi oktatási célokra feltüntetett 129,200.000 korona nem tudja azt a célt szolgálni, amelyre forditják, legalább nem kellőképen. Épen ezért módosító javaslatot vagyok bátor beterjeszteni, amely szerint javaslom, hogy az egyéb ipari és kereskedelmi oktatási célokra előirányzott 129,200.000 korona egymilliárd koronára emeltessék fel. Amidőn ezt javaslom, legyen szabad errevonatkozó indokaimat a következőkben kidomborítani. Az egyéb ipari és kereskedelmi oktatás alatt én nemcsak az iparostanoncok oktatását, hanem a felnőttek oktatását is értem és ebbe a címbe feltétlenül belesorozhatom. Egy-két példát bátor leszek megemlíteni arranézve, hogy milyen hiányok vannak e téren és épen évi december %ó 11-én, pénteken. ezért voltam bátor 129 millió helyett egymilliárd koronát javasolni, hogy ezeket a hiányokat pótolni lehessen. Talán a kereskedelemügyi minister urnák is van tudomása arról, hogy békében az állatorvosi főiskolán évenként egy patkolási tanfolyamot rendeztek be. Ez a patkolási tanfolyam azonban most olyan sorsra jutott, hogy nincs, aki gondoskodjék róla. A föl dini velésügyi minister ur annakidején sem, most sem állított be költségvetésébe erre szükséges összeget, úgyhogy ez az intézmény rendkivül mostoha sorsra jutott és a legutóbbi évadban rendkivül sokat kellett járkálnom, mondhatnám könyörögnöm, amíg végre egy ilyen tanfolyamot létesítettek. Ennek a tanfolyamnak létesítése is olyanformán történt, hogy a tanfolyamra jelentkezőt beiratkozás, tandíj és anyaghasználat címén elég tekintélyes összeget voltak kénytelenek fizetni. Ugy gondolom, hogy a lópatkolás nemcsak a lópatkoló kovácsok érdeke. A lópatkolás mezőgazdasági célt is szolgál. A mezőgazdálkodásnak, általában a forgalomnak is érdeke lehet az, hogy jól megpatkolt lovak legyenek, nehogy a körömbetegségek és egyéb hasonló bajok elterjedjenek. Minthogy a földmivelésügyi ministeriumban nem sikerült az erre szükséges összeget megkapni, a most benyújtott javaslatomban foglalt emeléssel vélem ezt elintézhetőnek, mert nekem teljesen mindegy, hogy hol rendezik meg ezt a tanfolyamot. Az állatorvosi főiskolán ez a tanfolyam berendezhető, mert a kellő szakerők ott vannak, ott rendelkezésre állanak, az ehhez szükséges pénzt azonban adhatj cl ci kereskedelemügyi ministerium is. Nem nagy összeg kell erre. Szerény megítélésem szerint abból az összegből, amelyet javasoltam, feltétlenül kikerül. Egy másik példát is legyen szabad megemlítenem, amely szintén a felnőttek oktatására vonatkozik. A legutóbbi időben, ez év nyarán, a kereskedelemügyi ministerium ugy látta jónak, hogy a látszerészipar gyakorlását rendeletben bizonyos feltételekhez kösse. A feltételek közé tartozott az is, hogy aki a látszerészmesterséget önállóan űzni akarja, a látszerészipari tanfolyamot elvégezni tartozik. Azon az anketten azonban, amelyen ennek a rendeletnek minden vonatkozását megbeszéltük, kifejezésre jutott az, hogy a kereskedelemügyi ministeriumnak nincs pénze ennek a tanfolyamnak megrendezésére és egyszerűen kiszolgáltatta ezt a tanfolyamot a munkáltatóknak. A kereskedelemügyi ministerium örömmel vette, hogy a munkáltatók rendezik meg ezt a szaktanfolyamot és a szaktanfolyamok költségeit a munkáltatók teremtik elő. A munkáltatók persze ezt saját céljaikra használhatják fel. Egyéb is bekövetkezett azonban. Egyszerűen kivetik azokat a tandíjakat és ezekből kerülnek ki az egész szaktanfolyam fentartási költségei. A látszerészipar szerintem közérdekű ipar, amely a látóképesség növelését szolgálja, mert ha jó látszerészipari munkások vannak, akkor a szemüveg szolgáltatás nem a látás hátrányára, hanem előnyére történik. Ez tehát közérdekű dolog és igy szerintem közpénzekből is lehet, sőt kell is erre áldozni. Amikor azt látom, hogy az egyéb ipari és kereskedelmi oktatási célok alatt olyanok is vannak megjelölve az indokolásban, mint a Gyermekvédő Liga segélye, technológiai falitáblák, rajzminták beszerzési költsége, nőipariskolák segélyei, akkor ebből a 129 millió koronából ennyi címet még csak megközelitőleg jól sem lehet ellátni. Épen ezért