Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXVII. kötet • 1925. november 26. - 1925. december 11.
Ülésnapok - 1922-482
440 A nemzetgyűlés 482, ülése 1925. mindenütt a legnagyobb megcsonkítások vannak és mindenütt a legnagyobb munkátalansággal találjuk magunkat szemben, s amikor ezzel kapcsolatosan az is tapasztalható, hogy mindenütt szerte az országban nagy leromlás mutatkozik, akkor erőteljesebb mértkékben kellene hozzájárulnunk ezeknek rendbehozatalához, nagyobb összegeket kellene ezek rendbehozatalára fordítanunk, egyrészt leromlott állapotukból kifolyólag, másrészt pedig azért, inert rendkívül nagy a munkátalanság és e nagyarányú munkátalanságon ilyen közmunkák elrendelésével kell segítenünk. Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Szeder Ferenc! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az állami közúti gyümölcsfák gondozása és terméshozadékának fokozása körül felmerülő költségek címén 34 millió korona van beállítva a költségvetésbe. Én ezt az öszeget keveslem. Nem teszek ugyan javaslatot, hogy milyen összeget tartanék elégnek arra, hogy végre az uttestek fásitását is valójában megcsináljuk, de mégis felhívom a minister ur figyelmét arra a szomorú tényre, amely az uttestek fásítása körül jelentkezik, hogy t. i. sokhelyütt még egyáltalában nem vagy alig törődnek az uttestek fásításával. Ha az ember az ország határán kívül megy, látja azokat a nagyszerű gyümölcsfákkal teleültetett uttesteket, amelyek akár Ausztriában, akár Csehországban, akár Németországban, akár más külföldi államokban vannak. Nálunk ezzel szemben sokhelyütt csak kísérleteznek, — sokhelyütt pedig még ezt sem teszik meg — az uttesteknek eperfákkal való beültetésével, amely kísérlet ha sikerül, jó, ha nem sikerüli, ugv is jó. Láttam pl. az Alföldön uttesteket, ahol megkísérelték az uttestek fásitását, — mert elég terület állván rendelkezésre, gazdasági kihasználás szempontjából rendkívül nagy jelentősége volna annak, ha ezeket az uttesteket végig szakszerűen befásitanák — de mert az első pillanatban esetleg nem sikerült, minthogy a fásításnál nem jártak el kellő szakszerűséggel, ugy hagyták és most azok az uttestek ugy vannak, mint voltak: kopáran, fásítás nélkül. Mi annak idején az erdősítésre vonatkozólag hoztunk törvényt. Milyen ideális volna, ha az állam az uttesteknél maga járna elő jó példával a fásítással és nemesitett gyümölcsfákat ültettetne és gondoztatna az uttesteken vé<rig. Mondom, én csak abból a szempontból mondottam el ezt a megjegyzést, hoey felhívjam erre a kérdésre a minister ur figyelmét és arra kérjem, hogy a jövő évi költségvetés kanosán nagyobb hitelt állitson be a költségvetésbe az uttestek szakszerű fásítására, hogy ne legyen az alföldi uttesteken az a sivár helyzet, hosry fák nélkül vannak s hogv az állam járjon elől jó példával az uttestek fásításánál. Elnök: Szólásra következik? Petrovits György iegvző: Malsits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam az előadó ur fejtegetéseit, amelyek iírazán aprólékosak és minden részletre kiterjedők voltak. Sajnosán nélkülöztem azonban egy dolgot, amelyet ennél a rovatnál kénytelen vagyok megemlíteni. Hogy országutaink általában nem jó állapotban vannak, az annyira közismert dolog, hogy ezt fejtegetnem nem szükséges. Ahhoz azonban, hogy az országutak ennyire leromlottak, nagy mértékben hozzájárult az is, hogy sem az utmesterek, sem az utkaparók kellő évi december hó 11-én. péntekén. kioktatásban nem részesülnek. Ez nálunk nagyon elhanyagolt dolog. Megteszik az embereket utkaparónak vagy utmesternek és hiányosan képezik ki. (Szabó Imre: És rosszul fizetik!) Ezzel magyarázható, hogy az országutakat egyáltalában nem tudják rendbetartani. Legyen szabad felhívnom a minister ur figyelmét egy körülményre- Oroszországban a békeidőben az utkaparókat s általában az utakon dolgozó munkásokat mintegy szövetkezetekbe tömöritették és a téli időszakban, amikor az utakon nem lehetett dolgozni, képezték őket ki. Tudjuk azt is, hogy Amerikában az országutak meglehetősen elhanyagolt állapotban voltak az utolsó tiz esztendőben s ezért most az amerikai szövetségi kormány egy útkészítő iskolát létesített s ebben képezik ki azokat, akik az országutakon dolgoznak. Ha látja az ember, hogy némelykor minden mérnöki utasítás ellenére rádobják a kavicskövet az országútra, nem hengerelik és nem takarítják le ugy, hogy két nap múlva a kocsik megint az árokba szórják a drága követ, akkor képet alkothatunk magunknak arról, hogy ezek az emberek hogyan vannak kiképezve. Bátor vagyok tehát a minister ur figyelmét felhívni arra, hogy az illetékes hatóságok utján,— ha másként nem lehet, téli tanfolyamok rendezésével — méltóztassék odahatni, hogy az utmesterek ; az utkaparók és általában azok, akik az országutakon rendszeresen dolgozni szoktak, kellő kiképzésben részesüljenek. Ez is nagy mértékben hozzá fog járulni az országutak rendbentartásához és ahhoz, hogy az országutak nem fognak pusztulni olyan mértékben, mint eddig pusztultak. Elnök: Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! A 7. cím 4. rovatánál felszólalásra engem a kereskedelemügyi minister urnák a tegnapi nap folyamán tett egyik megjegyzése késztet. A minister ur ugyanis beszédében felemiitette, hogy a magyar utak leromlását az utóbbi időben leginkább annak lehet betudni, hogy a teherautóköziekelés élénkebbé vált és a teherautók nagyon rontják az utakat. Én a minister ur megjegyzésével kapcsolatban valahogy ugy éreztem, hogy itt nem is annyira a teheratuók utromboló munkája játszik szereplet,mint inkább az, hogy az utóbbi időbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a teherautó-közlekedés a Máv. tarifapolitikájának hatásaként igen élénken fellendült és ez az élénk fellendülés a Máv-nak csinál nagyon élénk konkurrenciát. Ne vegye rossz néven a minister ur, ha megjegyzésével kapcsolatban pillanatnyilag gondolatra jutottam, hogy itt tulajdonképen a teherautók megrendszabályozásának vagy f esetleges súlyosabb adókkal való megterhelésének nemcsak az a célja, hogy ezzel az autótulajdonosok az utak fentartási költségeihez hozzá járuljanak, hanem azonkívül, — ugy látszik — az is, hogy a Máv. tarifapolitikájának ellensúlyozásaképen a teherautó-közlekedést megdrágítsa. Ez ellen a tendencia ellen kénytelen vagyok tiltakozni anál is inkább, mert ahhoz, hogy az ország vérkeringése minél élénkebb legyen, a Máv. tarifapolitikája idáig igazán nem járult hozzá. Ha a magángazdasági élet a teherautóközlekedést alkalmasabbnak és olcsóbbnak találja a kereskedelem és az ipar szükségleteinek s általában a gazdasági élet forgalmának lebonyolítására, akkor ezt megbénítani, súlyosabb adóterhekkel megróni és drágává tenni